Az első részben már megénekelt "Pilsner-tesztnek" szenteltük a harmadik napunkat, amikor már rendelkeztünk némi helyismerettel a tudományos megvalósításhoz. Az összbenyomásunk az volt, hogy mindenhol egy kicsit más, de szinte mindenhol kiváló az anyag, ám a dobogóra csak…
Pár napja kaptam egy üveggel a Grabanc próbafőzetéből Armando-tól. Neki tanult szakmája is a sörfőzés, és most egy nálunk még méltatlanul mellőzött sörfajta elkészítésével csillogtatja meg ebbéli képességét. A Grabanc - annak, aki még nem hallott róla -, egy hazai…
Újabb sörbúvárokat avatunk, fogadjátok őket szeretettel! Már régen készülődtünk a komával egy nettó sörös Prágai látogatásra, semmi zavaró általános városnézés - he-he -, csak és kizárólag sörturisztikai célpontok felkeresése és az ehhez kapcsolódó gasztronómia.…
A sörvadásznak ritka alkalmat jelentenek azok az éttermek, kulináris boltok, amelyek egy adott ország finomságaira specializálódtak, és mellesleg a hitelesség érdekében sörökből sem a szokásos magyar választékból, hanem inkább pár helyi változatból szemezgetnek. Ilyen hely a…
Elmúlt héten lehetőségünk volt betekintést nyerni a hazai fine dining egyik fellegvárába, a Nobu-lánc budapesti éttermébe. A kötelező zöld tea és a szaké után, a felszolgált finomságok mellé természetesen megkóstoltuk a japán sört is... A Nobu nem klasszikusan elegáns…
A nachodi Primátor Csehország egyik leginnovatívabb sörfőzdéje. Kevés olyan gyártó van Bohémia földjén, amely ennyi különböző változattal kényeztetné azokat a sörbarátokat, akik képtelenek egy márkára ráállni, és ehelyett inkább naponta más üveget kívánnak látni a…
Core lágernek azokat a dömpingben gyártott, semmitmondó söröket hívjuk, amely egy-egy sörfőző behemótnak a legnagyobb mennyiségben eladott söre. Archetípusa a Heineken, vagy magyar földön tipikus képviselője az Arany Ászok - Borsodi - Soproni ipari löttyhármas. Ez utóbbi…
Az idei év első igazán tavaszi napján, nemzeti ünnepünk előtt újra Bécsbe vitt a lábam, szomjas torkom, és a felfedező vágyam. Blogunk lelkes sörbarátai korábban már két portyát is megejtettek ide, egyet tavasszal, egyet pedig ősszel. Most egyedül vágtam neki, pár izgalmas…
Küszöbön a tavasz. Reggelenként rigófüttyre ébredünk. Húshagyó kedd éjjelén elővettem a kamra mélyéről egy formás kis üveg frankföldi duplabakot, és evvel búcsúztattam a farsangi időszakot. A Hofmann sörfőzde Frankónia közepén Bamberg és Würzburg között valahol…
Még rögtön a fantasztikusan aromás, likőrös jellegű Weltenburger Hefe-Weissbier Dunkeltől történő elalélést követő napon újabb búzasörrel próbálkoztam - ezúttal vesztemre. Mindenkinek javaslom, aki egy káromkodással fűszerezett bosszúságot akar elkerülni, kerülje el a…
Most nehéz dolgom lesz. Mert egy általunk már megénekelt búzasörről szeretnék írni, de teljesen más oldalról megközelítve. Nagyon vártam már az elfogyasztását, olvastam a kolléga korábbi írást is itt (nálunk), Ogre értékelését itt, valamint a jó öreg Jackson papa…
Borsod Velencéje (haha) nagyon ügyesen átképezte kohászait marketingessé, mert a komolyzenei fesztjük mellé remekül kitalálták ezt a békás-lacikonyhás kocsonyafesztivált: a még éppen hogy gurulni képes villamosok oldalán kuktasapkás gólyák előtt remegnek a fogukat (!)…
A minap egy rejtélyes sörbuliról megmaradt, ám csodás hordókat kellett kiinnunk - hiába, nehéz a sörblogger élete. Azt hiszem derekasan helytálltunk, sőt irigyek sem voltunk, pl. minden arra kószáló hölgynek elárultuk a jelszót, amire a Szimplakert hátsó traktátusában…
A hazai kisipari sörfőzés (egyelőre még) partizánjainak hála (ezúton köszönet az élményért) megkóstolhattunk három egészen különböző, de a maguk termékcsaládjában egészen jónak tűnő, a gyászos hazai viszonylatban pedig egyenesen gyártósorra kívánkozó terméket: egy…
Megosztósörről fogok írni. Egyesek (pl. Ogreface) utálják, mások (pl. Pável) egekig magasztalják. Ez esetben az utóbbinak adok igazat. Amúgy sem titkolt dolog, hogy nem vagyok mindig a német tisztasági törvények harcos követelője. A maga helyén, és a maga módján nagyon…
Utolsó kommentek