Forradalmi változást hozott magával az ötödik Belga Sörfesztivál, ugyanis immáron nem a Vajdahunyadvárban, hanem a főváros új gasztrokomplexumában, a rakparti Bálnában kerül megrendezésre, egészen 18-áig, azaz vasárnapig, este tíz óráig. Ez pozitív és negatív különbségeket egyaránt jelent: egyfelől egyáltalán nem baj, hogy a viseltes városligeti környezetet szupereuropéer, friss helyszín váltotta, mint ahogy az sem, hogy a falak mentén a Mezőgazdasági Múzeum kitömött kecskéi helyett dunai panoráma látható. Az is igaz ugyanakkor, hogy a Vajdahunyadvár palotareplikája valamivel patinásabb környezet volt, mint az acéldominált, Hungexpo-stílusú Bálna-tetőtér, de ez igazán nem nagy áldozat.

Mivel a magam berúgási határáig valahogy folyamatosan sikerült a kevésbé érdekes tételekbe belenyúlnom, ajánlóm további része elsősorban a fesztivál egyéb adottságaira, illetve a saját tapasztalat nélkül is izgalmasnak ígérkező sörök beajánlására fog szorítkozni. Mindenekelőtt érdemes kiemelni, hogy a tavalyi alkalom fő változását jelentő izmos drágulás idén nemhogy megállt, de egyenesen visszafordult: 4000 forintért immár nem három, hanem öt kétdecis kóstolózseton jár a fesztivál üvegpohara mellé (ami egyébként egyből belépőként is szolgál, azaz nincs karszalag vagy egyéb segédeszközök). Létezik emellett továbbra is háromzsetonos konstrukció, de az csak 2800 forintba kerül, a többlet-kóstolózsetonok darabja pedig 600 forint.

A Bálnán belül három fő helyszínt lehet megkülönböztetni: egyfelől a második emeleten helyet foglaló központi részt, ahol a zseton- és pohárvásárlás, a pohármosók, az ételes standok, illetve persze maguk a sörstandok üzemelnek. A programlehetőségek skálája kétségkívül itt a legszélesebb, élményben viszont a tetőterasz egyértelműen jobb választás: ide a jegyvásárló pultok melletti lépcsőházban annak tetejéig lépcsőzve juthatunk, és sörcsapok ugyan nincsenek, de friss levegő és szép kilátás annál inkább. Akinek ezek közül elég a friss levegő, választhatja a Bálna Petőfi híd felé néző végénél, a Jónás mellett álló szabadtéri kitelepülést is, ahol néhány sörcsap szintén rendelkezésre áll.

A pohármosó helyiség, nagyon dicséretes módon, jól jelezve van, így sok szót nem vesztegetnék rá, inkább megemlíteném, hogy végre sikerült előrelépést felmutatnia ételfronton a fesztiválnak. A szokásos belga bonbonok, sajtok és szarvaskolbászok mellett idén komolyabb catering is helyet kapott - igaz, a "SÖRkölt" és a "kOMLÓS töltött csirkecomb" elnevezések kitalálójának egyértelműen jár a szívlapát, már csak az alább látható, pólóra szitázott kivitel miatt is.

De térjünk át a sörkínálatra, hiszen úgyis ez a lényeg. Tavaly óta nem változott abbéli, vitathatatlanul kocka alapállású meggyőződésem, hogy a Belga Sörfesztiválra azokért a sörökért érdemes kijárni, amiket máskülönben nem kaphatunk meg a Halász utcai sörboltban, valamivel olcsóbban, vagy valamelyik belga étteremben, valamivel drágábban. Ilyen tételek idén is bőven akadnak, sőt, körük bővült is a tavalyihoz képest. Az újdonságok között üdvözölhető, ugyan üvegből, az amerikaias irány felé kacsintó Hopus Primeur, vagy az évenként újfajta komlóval megjelenő Duvel Triple Hop idei, mosaic komlós kiadása. További jó hír, hogy ötféle trappista sör is kóstolható csapról (háromféle La Trappe, a Westmalle dubbelje, illetve a Chimay tripelje), sőt, a legendás, örökös Ratebeer-listavezető Westvleterenhez ezer szállal kötődő St. Bernardus dubbelje is csapról kóstolható a Bálnában. Az eddig említetteken felül durván száznegyvenféle további sör érhető még el a fesztiválon, azaz a kínálati oldal szűkösségétől nincs félnivalónk. Annyi személyes ajánlással mindenesetre élnénk, hogy ha nem muszáj, ne a gyümölcsös söröket erőltessük, vagy ha mégis, legalább a lambicalapúak (azaz a Chapeau vagy a St. Louis márkák) közül válasszunk, csak az izgalom kedvéért.