A hetekben olvashattunk egy rövid színes ismertetést a világ legrégebben működő sörfőzdéjéről Serteperténél. Ráadásul a honi sörbarátok Kacsa utcai Elysiumába nemrég érkezett a főzde sötét búzasöréből. Így nyálelválasztásom erősen megindult a hír hallatán, s még azon melegében be is szereztem pár flaskával. Az, hogy szeretem a sötét bajor búzasöröket, már korábban is kiderült (pl itt meg itt is), hiszen a sötét oldal csábítóbb, de azért nem gyilkolunk Jedi lovagokat néhány üveg sörért. És persze szeretek hozzá finomakat enni...
Vártam is a pillanatot, hogy végre egyedül maradhassak egy-két órára a konyhában. Az biztos volt, hogy valamilyen halas étket fogok kreálni a sörhöz, de a forma kérdéses volt. Valami olyat szerettem volna, ami könnyen szállítható, sok adagot lehet egyszerre készíteni, és hidegen is fogyasztható. A töprengéshez a Weltenburger Winter Traum ideális hátteret biztosított...
És akkor beugrott a rétes. Hol van az megírva, hogy halas rétest nem lehet sütni?! Ezután már könnyen ment minden. Előhúztam a kamrából a hozzávalókat, és nekiláttam...
Míg kiengedett a hal (háromféle halat választottam - lazac, pangasius, alaszkai tőkehal), pritaminpaprikát, sárgarépát és póréhagymát vágtam apróra, majd a lecsöpögtetett halszeleteket rozmaringgal, bazslikommal, sóval és narancsborssal fűszereztem, majd meglocsoltam citromlével és citromos olivaolajjal.
Serpenyőben kisütöttem a halat és amikor már majdnem kisültek, fakanállal megtörtem a halszeleteket és mellédobtam a zöldségeket. Ezután megöntöztem egy kevés kókusztejjel, tettem bele némi tárkonyos mustárt. Hogy jobban összeálljon, friss rozskenyér darabkákat kevertem bele. Kaptam is egy jó masszív tölteléket.
Ezután már csak a rétest kellett betölteni és kisütni.
A Weltenburger Kloster szüretlen barna búzája méltó a sörfőzdéhez és hagyományaihoz. Az ízei jellegzetes barna búzasörös ízek (enyhén pörkölt, kenyeres, élesztős, citrusos - bővebben lásd a ratebeeren néhány ismerős bloggertől itt) Ami külön erénye lehet, a pezsgő és friss szénsav. Egy igazán üde sörről van szó, bár nekem a scheyerni kolostor búzája továbbra is a favoritom marad.
A tálaláshoz egy kis narancsborsos kefírt és mandulával töltött olivabogyókat használtam, ami a hal enyhe száraz érzetét volt hivatott enyhíteni. Hát, jó étvágyat!...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gérard Duchemin 2011.01.31. 12:36:05
Most már én is nagyon kedvet kaptam ehhez a sörhöz, napokban lecsapok rá.
pif · http://sorbuvar.blog.hu/ 2011.01.31. 13:51:15
:o]