Tavaly decemberben sajnos nem sikerült eljutnom a Főzdefeszt sörpremierre. Amikor legutóbb a Csakajósörben jártam ezt mindenképpen pótolnom kellett, így szatyromba került egy palack a No Limitből is. Mint sokan tudják Kiss Tamás a Grand Champion Angry Beast helyett ezt a sört főzte le Rozsnyón, a Kalteneckerben, miután nagydíjat nyert a 2012-es sörversenyen.

A No Limit egy 22 Balling-os, 8,6 % alkohollal bíró Imperial double IPA. Igazi nehézsúlyú versenyző. A klasszikus amerikai komlós aromák (grapefruit, muskotályos szőlő) bármilyen intenzívek is, mintha enyhe cukorsziruppal vagy mézzel finomították volna őket, olyan komoly testű sörben csücsülnek. A tükrös aperol-os színű ital poharunkban, dús piszkosfehér habot fejleszt, ami nem nagyon akar elmúlni. Újfent megállapítom, hogy az igazán remek IPA-k habja olyan, mintha bekevertük volna porrá őrölt lime héjjal.

Az illat nem csalt, édes, datolyás, érett fügés az indítás, hogy aztán a gyantás olajos léből torkon és szájpadláson vágjon a grapefruitmagos keserű. Vagy ahogy Ogre barátunk a sör Ratebeer-oldalán, a tőle megszokott, sőt egy sörcelebtől már-már elvárt frazeológiával fogalmaz, "támad a tonnányi komló és megtekeri az összes ízlelőbimbónkat, mint süket gyerek az erősítő gombját". Miután magunkhoz tértünk a komlósokkból, vagy inkább csak túlcsordultunk, újra érzünk más ízeket is. például szép tisztán előbukkan a háttérből a búzamaláta, amolyan Schneider Hopfenweisse-s hangolásban tupírozva egy kis cukrozott ananásszal. És aztán újra mindent elborít az olajos, gyantás, enyhe fanyarságba hajló keserűség.

Ezek azonban "csak" egy nagyon jó IPA ismérvei. Amivel egy picit hozzáad a No Limit mindehhez, az az olajosan gazdag krémesség, ahogy a szánkban megforgatjuk. A buborékok, mint ezer apró injekciós tű juttatják el a szájpadlásunkba a keserűséget, és marad a citrusos krémesség. Ezt csak azok a sörök tudják, amikbe gazdagon hullott malátából és komlóból egyaránt. A 8,6 % alkoholt már csak akkor érezzük, amikor megpróbálunk feltápászkodni. Bizony nehezen megy, pedig ez nem egy félliteres palack...

Az FK-poszt alján kialakult egy kis polémia, hogy mennyire magyar ez a sör. Szerény véleményem szerint - hogy egy komolyzenéből elcsent példával, és ne valami boros analógiával éljek - ha egy cseh komponistára hat néhány amerikai néger - jaj, bocsánat! - afroamerikai dallam, és abból vonósnégyest komponál, akkor az még cseh vonósnégyes lesz, nem amerikai. (a kattintásra lusták kedvéért Dvořák F-dúr, ún "néger" vonósnégyeséről volna szó.) Valami hasonlót gondolok erről a sörről. A Cascade komló nem igazán tudja magától, mikor és mennyi időre kell belepotyognia a sörlébe, hogy megváltoztassa a karakterét, ahhoz kell egy - kiváló és jelen esetben magyar - főzőmester is. Kiss Tamás, aki reméljük, nagyon hamarosan már saját főzdéjében, Kiskunhalason alkotja az újabb csodás söröket.

És felmerült az is, mit ennénk hozzá. Én vagy egy belsőséget, mondjuk egy brízt vagy kakasherét édes, lekvárszerű mangó-chutneyval és egy kis natúr salátával (jégsaláta) vagy vajon párolt mángolddal. De akár egy ázsiai pirított tésztát is el tudnék képzelni hozzá, csirkehúsos mangóval (mandarinnal), amibe belezuhanhat szerecsendió, édeskömény, csillag-ánizs, citromfű, fahéj, mandula és egy adag csípős gyömbér. Vagy egy Zabaglione-t a No Limittel bolondítva, és pikánsítva egy kis csípős-édes keleties fűszerbombával és némi friss ananásszal.