2017. április 7. Régen úgy volt, hogy április 4-ről szóljon az ének. Ma már tudjuk, nem is Battonyától Nemesmedvesig és nem is április 4. De ez az ének nem is április 4-ről szól. Hanem április 7-ről. 2017. április 7-ről, nevezetesen.

A nap bővelkedik emlékezetes évfordulókban: 1566 éve, 451-ben foglalta el Attila hun király Metz városát, 669 éve, 1348-ban alapította meg IV. Károly cseh király, majd német-római császár a prágai Károly Egyetemet, 247 éve, 1770-ben született William Wordsworth angol romantikus költő, 78 éve, 1939-ben született Francis Ford Coppola amerikai filmrendező – s még hosszan lehetne sorolni.

Jeles, tényleg jeles nap tehát. S annál inkább az, mert 2017. április 7-én – az univerzum történetében először – csapra kerültek a rétsági FŰTŐHÁZ SÖRFŐZDE „mozdonyos” sörei. Erre korábban nem volt példa ugyanis. Miért nem? Kétségkívül létező, ám okolt elfogultsággal tudok csak írni erről. A FŰTŐHÁZ söreit tavaly ősszel, a Gellért Hotelben tartott VI. Márton-napi Borfesztivál nulladik napján, a november 10-én tartott Butik Sörfesztiválon ismertem meg jobban.Azért jobban, mert korábban, a Hunyadi Lakásbisztrót vezető Boros Gábor mutatott be Hava Istvánnak, a főzde vezetőjének és zamatos söreinek, nála ittam végig először (az akkor még három tételből álló) rétsági szortimentet.

A Gellért-beli jól sikerült kóstolót követően e kapcsolat elmélyedt: az elmúlt év telén, Nohabot? Aki persze ismeri (Hava) Istvánt, az tudta a választ: konok módon ragaszkodik a saját erkölcsi és minőségi mércéjéhez, azt a helyet kereste, ahol garan2016. december 15-én egy óvilági Ikarus fedélzetén népes és igen jókedvű vendégsereg látogatott el Rétságra, hogy helyben kóstoljon minőségi sört, majd a visszaúton még inkább vigyorgósak legyenek: úgy alakult, hogy ennek szervezésében már magam is részt vállaltam.

A következő év pedig még szorosabbra szőtte a bimbózó kapcsolatot: február 17–19-én a Gellértben tartott Indoor Sörfesztiválon is sikert arattak a sörök, majd jött a nemzetközi áttörés: a Dublin Craft Beeren a 327-139 arany-, míg a Bulldog ezüstérmet hozott haza. Ezt látva mind gyakrabban merült fel a kérdés, hogy miért nem lehet csapon is kapni a négy kiváló sört, a két említett mellett a Szilit és a Nohabot? Aki persze ismeri (Hava) Istvánt, az tudta a választ: konok módon ragaszkodik a saját erkölcsi és minőségi mércéjéhez, azt a helyet kereste, ahol garanciát lát arra, hogy ugyanaz a minőség jusson a vendég poharába „on the tap”, mint ami ő üvegben nevével és személyével szavatol.

Ez a hely a Food Truck Udvar lett, ahol a fent nevezett jeles napon debütáltak a sörök: szerény személyemmel kiegészülve a FŰTŐHÁZ kicsi, ám láthatóan igen hatékony csapata (Istvánon kívül a felesége, Nóri; fia, Dani; Mónika és Erika igazolják, hogy „Nem sokaság, hanem Lélek […] tesz csuda dolgokat”). Én kaptam a „feladatot”, hogy moderáljam az eseményt, ami önmagában tényleg lehetett volna teher, de hát „elveszítette munka jellegét”. A debüt ugyanis – mondhatni szokásos módon – színes showműsorrá kerekedett. Azzal indult az egész, hogy a meghirdetett időpontra (du. 17:00 a VIP-knek) alkalmi pályaudvarrá lényegült át a Food Truck.

Az egykori Kilián-laktanya fedett részére „ácsolt” alkalmi színpad háta mögött a Dani által kreált kisfilmek hirdették a FŰTŐHÁZ el nem mulandó dicsőségét, a színpad előtt pedig, de még az asztalokon innen, kisvasút sínje kanyarodott peckesen előre s vissza az alkalmilag összetolt asztalokon. Még a színpadról is öröm volt nézni, ahogy az általam már jól ismert és sorra felkonferált sörök(V43 Szili – Summer Ale, öt malátából, három komlóból, 4,5% alkohol, 10,7% szárazanyag-tartalom; M61 Nohab –  American India Pale Ale, öt malátából és három komlóból, 6,5% alkohol, 18,4% szárazanyag-tartalom; M63 Bulldog – Belgian Golden Strong, 8,5 %-os alkohol- és 19,2% szárazanyag-tartalom;  327-139 – Stout, hétféle maláta, kétféle komló, belga élesztő, 6,7% alkohol-, 15,6% szárazanyag-tartalom) sorra gördülnek a szomjas vendégek elé.

A Foot Truck Udvar és az Élesztő Sörház egyik vezetője, Tóth Imre a Dunakanyar-motívum felől közelítve maga is megosztotta a hallgatósággal, hogy miért is volt számukra fontos, hogy a „mozdonyos” sörök itt veszítsék el csap-szüzességüket. Magam pedig egyszerű dolgot láttam el: sorra kínáltam fel a magas ívű labdákat Istvánnak, aki szépen, rutinból le is ütögette azokat hiba nélkül. A vendégek pedig kapkodták le a söröket a vagonokról, az elegáns, a sörök fejébe átadandó, előzetesen kiosztott ingyen kuponokat helyezve az italok megüresedett helyére. S hát nem is lett volna igazi FŰTŐHÁZ-as rendezvény, ha nincs valami meglepetés, persze extra csavarral: bónusz gyanánt csatlakozott a korábbi szerelvényekhez a 250 napos prémium Szili.

Persze, hogy üvegesen, ha már egyszer csapos premierről van szó. Nem fájt senkinek, megitták. Azaz megittuk. Mert a bemutató, ismerős és akkor ismerkedő vendégek számára egyaránt, vidám és kötetlen beszélgetésben oldódott fel, főleg, mikor a VIP-részleg után a nép is a csapok (kisvasút) el járulhatott. Mi a tanulság? Merész, de úgy fest, abszolút pozitív visszhangot kiváltó módon dübörög továbbra is a FŰTŐHÁZ kígyózó vonata. Sőt: nemsokára érlelődni kezd az eddigi mozdonyok kistestvére, a Púpos nevű mozdony után elkeresztelt, nyolc féle malátából készült búzasör.

Érdemes ismét visszautalni arra: valami még komolyabb formálódik tehát Nógrádban. A FŰTŐHÁZ és partnerei (a sajtos/tejes Maszlik Családi Gazdaság, a kiváló vadhúsairól is nevezetes Nógrádi Vadaspark, a minőségi italok zászlóshajója, a Bánki pálinkaház és az alsópetényi Prónay-kastély) olyasmit akarnak megvalósítani, ami bárki számára vonzó lehet, sőt újrapozícionálhatja a „Nógrádba utazom” kifejezést. Az este végén elégedetten rántottam össze magamon a sokat látott cserzett bőrkabátom: szeles idő ide, esőcske oda, nem volt vágányzár, nem szakadt le a felsővezeték, nem volt késés. István sípjának hangjára elindult valami ezen a délutánon – de a másik síp, amely a megállást jelzi, nem harsant fel. A vonat robog. Jó érzés az egyik vagonjában ülni, nézni a suhanó tájat és kortyolgatni a rétsági sört. Söröket.