Vannak mindennapi sörök, és vannak ünnepi sörök, amiket nem pattint-szisszent-ciccent csak úgy föl még a legelvetemültebb sörgeek sem. A Never Before értelemszerűen az utóbbi. Elintézhetnénk annyival is, hogy húúúú, 18% alkohol, meg dupla rássön imperiál, meg hordóérlelt és még málna is van benne, ez biztos valami brutál darab, látatlanban tíz pont és az irigykedő nagyérdemű kommentjeit és az újabb untappd badge-et bezsebelve elégedetten hátradőlhetünk, hogy na, ez is megvolt, jöhet a következő. Ez a sör azonban többet érdemel, jóval többet!

A Reketye Never before sorozat első darabja mellé a Zoli, sörfőző az alábbi ráhangolást írta:

Aki már ivott igazi portóit, az soha nem fogja elfelejteni az ízét. Mivel, sikerült a megfelelő hordókat megvásárolni ezért a sörrel olyan eredményt értünk el, ami túlmutat az elképzeléseinken. Hordozza a ruby portóira jellemző fergeteges gyümölcsösséget és savakat, és a tölgyfahordó jellegzetes ízét. Megérte a befektetett idő, az utazás, a sok számolás, közös gondolkodás és a hordók dédelgetése. A sör magas alkohol foka tökéletesen passzol a meghatározó portói hangulathoz. Ez egy limitált projekt ami csak egyszer, itt és most van, ez ad még több pluszt az alapjaiban is szinte megismételhetetlen sörnek. Kevés van belőle, de ez ilyen. Gyűjtőknek, a portói borok rajongóinak és olyanoknak ajánljuk, akik szeretik a kitüntetett élményeket, azt amikor egy igazán ritka sör kerülhet a birtokukba.

Úgyhogy kellő alázattal fektettem egy darabig ezt az ajándék és egyik utolsó palackot ebből a sörből, amivel közös futásunk alkalmával megtisztelt az alkotó. Amíg dédelgettem a pincében, felfrissítettem egy kicsit a portói borokról az ismereteimet. Egy rövid gyorstalpalót ide is biggyesztek.

A portói borról röviden

A portói, Portugália Alto Douro borvidékén termesztett szőlőből borpárlattal erősített borok gyűjtőneve. Az angol italkultúrához legalább annyira hozzánőtt, mint a sherry, a gin vagy a whisky. A fehér portóit (Porto Branco) és a különleges évjáratú érleléseket (Colheita) most hagyjuk. A két általános vörös fajta a Ruby és a Tawny. A Rubyt fahordókban érlelik 2-3 vagy sokszor 4-6 évig és ezután palackban tovább érhet, akár húsz évig is, ebből lesznek a Vintage tételek. A Tawny kisebb hordókban és hosszabb ideig érik, ebből a Vintage tételek a hordóban is eltölthetnek akár 20 vagy még több évet és palackozás után már nem érnek tovább. Jellegzetes piros gyümölcsös és édes, de a hosszan érlelt fajták diós, mandulás, kávés, csokis vagy mézes aromákat is kaphatnak.

A hordó

A második a sorozatban, a Never Before 2 Tawny hordós érlelést kapott, a Never Before 1 azonban a gyümölcsösebb Ruby-hordó mellé még egy adag málnát is. Ráadásul egy atomerősre főzött, ragacsos, krémes Russian Imperial Stout a kiindulópont, ami a hordó dongáiból még szittyóz magába egy kevés alkoholt és persze további ízgazdagságot. Itthon a rumos, whiskys / whiskey-s hordók már szinte mindennaposnak számítanak a KKK-sörfőzdéknél. A Monyo Hungarian Terroir-sorozata és a Mad Scientist Barrel Club-os tételei már a boroshordóban és/vagy borral érlelt söröket is behozta a köztudatba. Portói vagy ahhoz hasonló hordós érleléssel azonban - legjobb tudásom szerint - nálunk a Reketye Brewing próbálkozott először. (Kijavítottak - a Mad Scientist Happy Finish-sorozatban már volt Tawny hordós sör) Hasonló karakterű sörei az angol Wild Beer-nek és Cloudwaternek akadnak, de ők sem lépték túl a 12-13%-os alkoholtartalmat a stoutjaikkal. Felmerül a kérdés van-e értelme egy 18%-os sörnek?

Filozófiai kitérő

A jó sör önmagában nem megfogható fogalom. Sohasem számoltam, hányféle sört kóstoltam, de nagyjából tízezer felé járhatok. Ám, akár egy múzeumban, ha túl sok remekművet látunk, egy idő után nem tudunk többet befogadni, úgy a söröknél, amikor az ember már túl sok félét kóstol, elveszik a jóságban, túlcsordul.

Az igazán jó sör feltétele, hogy legyen kapcsolódási pont. Kapcsolódás egy helyhez, pillanathoz, felidéz egy emléket, egy társaságot, egy zenét, egy verset. Bejárat egy másik dimenzióba, révületbe. Lehet alkalom, amikor egy egyszerű láger is jó sörré magasztosul, és lehet bármilyen komlóbomba tripla IPA, ha nem érint meg. Minden attól függ, hogy az adott pillanat harmóniája milyen sört kíván. Gyors, lüktető bizsergetést, vagy hosszan hullámzó, mély gondolatokat. A ráhangolódást néha már a palack, a kitöltött sör látványa, néha egy megragadott illat vagy bevillanó íz-emlék indítja el.

A Never Before 1 tizennyolc százalékos alkoholtartalma tuningolt kivagyiságnak tűnhet bárkinek, aki csak ezt figyeli, nem az üzenetet és a mélységeket. A harsogó adatokon, Balling-fokon, alkoholtartalmon, kiló málnákon és hordón túl az igazi hozzáadott érték az a sörfőző munkája, hogy megmutasson önmagából egy darabot, amit ebbe a csillogó csomagolásba rejtett el, és aki kóstol, az előtt ott a lehetőség, hogy mindezt kikódolja és beépítse a kortyba önmagát is. Pillanatra érintse a végtelent...

Kóstoló

A ráhangolódás után pedig jön egy prózai kóstolójegyzet, szerencsére a fenti gondolatok nélkül is csodás ez a sör.

Költészet és rock and roll!