Egy békésszentandrási irodában egy ködös decemberi napon...

- Bélám, gondolkodjunk! Mi lenne, ha két gerilla-főzővel közösen csinálnánk egy-két kis szériás IPA-t?! Mintha csak otthon lábosban főznénk a sört! Na, mit szólsz hozzá? Aztán szétküldjük pár helyre, mégis mit szólnak hozzá a bloggerek meg az értő közönség, és akkor majd májusban, ha ez a vírus végre elvonul a vérbe, kijöhetünk a végleges IPA-nkkal.

Pár héttel később...

- Na, szerinted melyik?

- Háát, a Beta 3 jó lehet. Klasszik West Coast IPA-t, Chinook-Amarillo-Centennial komlók, jó kis gyantás grapefruitos illat, markáns keserű, füves, citrusos, és a színe meg a habja sem rossz. Nekem egy kicsit toffees az utóíze, de legyen ez. És neked melyik jön be?

- A Beta 11. Tudod, a s.m.a.s.h. IPA a Sabro komlóval, amúgy is szeretem a kókuszt. Ennek meg olyan kókuszos illata és íze van, amit én a thai kajákban is nagyon bírok. Nem édeskés, hanem citrusos, fűszeres, a kókusznak enyhén sós érzetű ízeit mutatja be. És a malátája egyszerű, de nagyon jól itatja magát. Nekem ez a kedvencem.

- Akkor csináljuk meg?

- Miazhogy!

A békésszentandrási sörfőzde inkább lágerben és gyümölcsös sörökben volt erős korábban. De amióta a Hathárom Porter és a Rettegett Iván is a piacon van, már egyértelműen a felső erjesztésű sörök ligájában is komoly játékosokká váltak. A Bandibá' még nemvolt igazán kiforrott, a Laza Morál már egy emlékezetesebb Session IPA, és ehhez képest tudtak fejlődni. Természetesen nem a sörfőzők érdemeit szeretném kisebbíteni, de ehhez a fejlődéshez, aminek az első mintadarabjait megkaptuk, mindenképpen óriási háttérmunka kellett. A Szent András Sörfőzdében tavaly nyáron körbevezetett minket Bukó (Bukovinszky Béla tulajdonos) és bemutatta, milyen komoly beruházások történtek, hogy még jobb sörök kerüljenek ki a főzdéből. Átvették a Heineken által bezárt martfűi sörgyár laborszemélyzetét és berendeztek egy komoly sörvizsgáló labort, új vízkezelőt üzemeltek be, és a tartályok technológiáján is sokat fejlesztettek.

Nyolc-tíz éve még százmilliós befektetéssel el lehetett indítani egy kisüzemi főzdét. Ma már olyan szintű technológiai követelmények vannak, hogy ennek a többszöröse is csak szűkösen elég, hogy egy főzde a piaci követelményeinek teljesen megfelelő sört készíthessen és azt a hipermarketek, élelmiszerláncok kínálatába el tudja adni, úgy hogy a termék stabil és élvezhető maradjon. Vitatkozhatnánk persze arról, hogy érdemes-e egy 9 hónapja főzött IPA-t megvásárolni, hiszen 1-2 hónapon belül a komlóaromák és -ízek már messze nem ugyanazt az élményt adják, bár a szavatosság egy évre szól. Azonban ha a HORECA-szektor újra beindul, csapolt IPA-k nélkül már egy komolyabb magyar főzde sem csinálhat portfóliót, hiszen a legnépszerűbb KKK-sörfajta még mindig az IPA. A Szent Andrásnak is fontos lehet, hogy a nyitás utáni piacon friss és naprakész termékpalettával jelenjen meg, és a sztárfőzdék mellett ebben a ligában is komolyabban megmérethesse magát.

A Rizmajer mellett a Szent András az a sörfőzde, akik bár a 90-es évek elejétől folyamatosan üzemelnek, de meg tudtak újulni, és söreikkel folyamatosan jelen vannak a sörös köztudatban. Folyamatosan tágítják határaikat, egyik első főzdeként kapcsolódtak be a sör és a gasztronómia összekapcsolásába, igényesen ügyelnek arra is, hogy egy adott sörtípus a megfelelő poharában kerüljön a fogyasztó elé és az Ogre bácsi Söregyetemmel a sörkultúrát igyekeznek terjeszteni. Csak így tovább, mert brand a lelke mindennek!