Ahogy nem minden nap bélszín vagy libamáj, néha úgy megcsömörlik az ember a bűvös mesterkedésektől és craft-divat söröktől. Ilyenkor nem kell a whiskeyhordóban érlelt kávés-kókuszos stout, vagy a vörös áfonyával, vaníliával bolondított, kék algával színezett Berliner Weisse. Csak egy korsó jóféle cseh világos. Van sok mikrofőzde és brewpub Csehországban, ahol egész különleges pilzeniket lehet kóstolni, de ezek - főleg most a Covid-időszakban - nehezen elérhetőek. Nem úgy a Svijany sörgyár remek sörei, melyek több helyen kaphatóak, és egyik különlegességük, hogy ezeket nem pasztőrözik.

A múlt árnyai

Svijany kis falu a libereci járásban, észak-keletre Prágától. Liberec a legutóbbi posztban bemutatott cseh sörről, a Konradról már ismerős lehet. A főzde létezéséről a távoli múltban, 1564-ben már okleveles bizonyság van. Egy évre rá Vartenberg Jaroslav szerezte meg, majd 1602-ben bekövetkezett halála után - a Habsburg-ellenes lázadó - Joachim von Schlick (csehesen Slik), Passau grófja lett a tulajdonos. Ám hiába a virtus, a harmincéves háború elején a rossz oldalon állt harcba, úgyhogy 1621-ben Prágában annak rendje és módja szerint huszonhetedmagával ki is végezték az Óváros téren, és fejét szájára tapasztott kézzel lógatták föl. Így a főzde a Wallenstein-família fennhatósága alá került. Utánuk a Rohan-család és Antonin Kratochvile tulajdonolta az 1945-ben bekövetkezett államosításig. Az egyre jobban pusztuló sörgyárat 1990-ben privatizálták, és többszöri adásvétel után a nagy múltú burtoni székhelyű Bass Sörgyár vette meg. Volt az Inbev és a Molson Coors tulajdonában is. Azonban a multiknál ez a huszadrangú kis cseh gyár a maga éves negyvenpárezer hektós termelésével a perifériára került a portfólióban és az enyészettől egy újabb befektető-csapat mentette meg, akik kistafírozták a gyárat és a termelést felfuttatták évi hatszázezer hektoliterre. A megmentésben és a régi dicsfény visszahozásában elévülhetetlen szerepe van František Horák főzőmesternek majd igazgatónak, - aki tagja a cseh sörkészítők halhatatlanjainak - és Ladislav Černý sörfőzőnek.

A szortiment

A Svijanynál kapható a hagyományos 10-es ivósör a 3,8%-os Svijanská Desítka és minden sörgyárnak is kell egy "Golf-osztály", a termék, amiből a legtöbbet adnak el, ez a 11-es világos, a Svijanský Máz. Van még 13-as szűretlen (Kvasničák), rigó ((řezané pivo - Fanda), alacsony alkoholtartalmú (Fitness), alkoholmentes (Vozka - sofőr) és búza is (Weizen).

Más söreik nevét a középkori nosztalgia és a falucskában található vár is ihlette. A Kníže (herceg, fejedelem - lásd magyar változatban kenéz) a 13-as világos, a Kněžna (hercegnő) a barna, és a 15-ös Special a Baron, ami már 6,5% alkoholtartalmú, masszív darab.

És ott van a gyár 450 éves jubileumára készült prémium, a Prémiový ležák 450, ami egy anyagerős szépen komlózott sör.

De a kedvenc számomra mégis a 12-es pasztőrözetlen Rytíř (lovag). Nem is a dús habja, arany színe az igazán csábító benne, hanem a komlózása nagyon különleges. A cseh komlók jellegzetes zöldséges, főzelékes, enyhén borsosan csípős aromája megszokott, de a Rytíř illatában olyan izgalmas és átható kakukkfüves olajosság lakozik, ami megkülönbözteti az átlagtól. Teljesen elvarázsol ez az aroma. Csakúgy, mint a pillanatig érezhető mézeskenyeres íz, ami elegánsan szárazba hajló keserűbe megy át és az utóízben kicsit mentásan hűs és frissítő. Pont annyira testes, hogy két három korsóval simán fölhajt belőle az ember, főleg, ha egy kis hermelin, vagy mustáros sörsajtos rozskenyér is kerül mellé. Bármikor innám!