Nemrég estem túl az Aldi-Lidl által nyújtott Festbier-kóstoláson, - és valószínű ennek hatására - pár napja csörgött a telefon, nem volna-e kedvem végigkóstolni 8 Oktoberfestbiert, egy szakértő csapattal. Hát hogyne lett volna, hisz legutoljára kilenc éve volt szerencsém minden Oktoberfestbiert egyszerre megkóstolni. Kíváncsi is voltam, változtak-e a trendek.
Märzen? Fest Märzen? Festbier? Oktoberfestbier? Melyik az igazi?
A németeknél a sörtörvények nagyon szigorúak, de hasonlóan a francia borvidékekhez, az egyes régiók is sokszor védik a helyi eredetű termékeket és persze a piacukat. Nincs másképp ez Münchenben sem.
A történet valahol ott kezdődik, hogy még a Spaten gyárban beüzemelt első ipari sörhűtő és a gőzzel készített jég ideje előtt a söröket csak természetes úton tudták hűteni, így sziklabarlangokban, jégvermekben lágerolták (szép magyar szóval: ászkolták) a söröket. A hideg időszak végén - márciusban - még megfőzték az erősebbre főzött sört az ún. Märzenbiert, melyet a kor hűtéstechnikájával is hosszabb ideig tárolhattak, és ezek a sörök a sörfőző szezon kezdetéig (augusztus vége-szeptember eleje) kitartottak. Az ún. Märzenbier sötétebb, borostyánszínű ( a magyar szóhasználatban félbarna) és az átlag világos lágereknélé erősebb akár 6,3 % alkoholtartalmú. Illatában kenyere3s, diós, enyhén pirítósos, ízében is fűszeresebb, mézeskalácsosan édeskés jegyek vannak, melyek harmonikusan kiegészítik a klasszikus német komlók virágos, zöldséges, fűszeres ízeit. A hosszú érlelés és kondicionálás miatt szépen összesimulnak az ízek, kortyérzetben közepesen teltek, de még frissítőek, nem nehézkesek és a magasabb alkohol sem érződik rajtuk.
1810-ben - jól ismert sztori szerint - a bajor hercegi pár esküvőjén, a hercegi aráról elnevezett mezőn, a Theresienwiese-n játékokat rendeztek, amiből a XX. század második felére a világ legnagyobb sörfesztiválja, az Oktoberfest nőtte ki magát. A fesztiválon felszolgált Märzenbiert nevezték (Oktober)Fest-Märzennek, melyet hagyományosan a szeptember eleje és október első hétvégéje között rendezett Oktoberfestre főztek Münchenben és - persze az üzletet felismerve - szerte Németországban.
Természetesen a hat müncheni sörfőzde-sörgyár felismerte, hogy a piacát megvédheti, ha az Oktoberfestbier titulust levédi. Ezt a mai napig csak az említett müncheni sörgyárak, név szerint az Augustiner-Bräu, a Hacker-Pschorr, a Hofbräu München, a Löwenbräu, a Paulaner és a Spaten-(Franziskaner) használhatják. A többi német sörfőzdének marad a Festbier illetve a Fest-Märzen stílusmegjelölés.
A Märzen sörstílus sokáig egyeduralkodó volt az Oktoberfesteken, de 1970-ben a Paulaner sörgyár kitalálta, hogy a hagyományos borostyánszínű sör helyett egy erősebbre főzött, gazdagabban komlózott világos sört, az új típusú Oktoberfestbiert készíti el a sörfesztiválra, és ezzel egy új stílust teremtettek. Természetesen a trend ragadós volt, olyannyira, hogy a többi müncheni sörgyár (a Hacker-Pschorr kivételével, ők maradtak a Märzen stílusnál) is áttért erre a világos stílre. Bár a Spaten is gyárt Oktoberfest Ur-Märzent, a Wies'n-re a világosat viszik ki.
Kivételek, - amik erősítik a szabályt - persze mindig vannak. A München belvárosától alig 50 kilométerre eső Erding híres búzasör-főzdéje az Erdinger az egyedüli, akik szintén tradicionálisan Oktoberfestet rendezhetnek, és ezekre a fesztiválokra készül a borostyánosabb, kenyeresebb, malátahangsúlyosabb búzasörük az Erdinger Oktoberfest.
Magyar Oktoberfest-sörök
Németországon kívül persze nem védi a névhasználat a főzdéket, így az USA-ban és sok más helyen, így itthon is találunk Oktoberfest-címkés söröket. Korábban pl. a Fóti Kézműves Sörfőzde is készített Oktoberfest Märzent, ami kapható most is. Mi a 6+1 német sörfőzde mellé a First Brewery új Oktoberfest-sörét kóstoltuk a helyszínt biztosító Pasarét Bisztróban.
Kóstolás:
Az Erdinger egy nagyon tisztességes búzasör, de óriási különlegességeket nem nyújt. Kicsit elvesznek a búzás jellegű ízek (banános, szegfűszeges ízvilág, üde citrusosság) és egy malátásabb, nehezebb testű, masszívabb sört kapunk, ami jó arányokkal és a többi Oktoberfestbierhez képest könnyedebb érzettel társul.
A Spaten volt a kóstoló leggyengébb láncszeme, hidegen kifejezetten bumfordi, kicsit kaparósan keserű a komlója, és melegebben sem mutat nagy szépségeket. A konszerntárs Löwenbräu már eggyel jobbnak tűnik, egy kicsit szebb a komlózása, de kimerül a masszív keserűben és egy finoman alkoholosan telt ízvilágban, ez sem az igazi.
A Hofbräu München Oktoberfestbier-je 10 éve még sokkal "märzenesebb" volt, sütisebben hozta a malátás ízeket, de amióta ezt is a világos vonalra lőtték be inkább az enyhén alkoholos melegség uralja, és nincs benne az a harmónia, mint a legjobbakban.A Paulaner tökéletesen hozza az új Oktoberfestbier-vonalat, amit 50 éve ők találtak ki, nemrég az Aldi-Lidl vonalon futó Festbier-kóstolásnál is volt hozzá szerencsém, és egy nagyon korrekt, erős világos sör, amit bármikor szívesen innék.
9 éve sem volt másképp, az első díjat a német sörök közül én holtversenyben adnám ki, hiszen a Hacker-Pschorr Oktoberfest-Märzen (a gyár amúgy a Paulaner tulajdonában van) gyönyörűen mutatja meg egy klasszikus Märzenbier minden szépségét, a hosszú kondicionálást (ők palackozták le a legkorábban a sörüket - csak 2021 februárjáig volt szavatos a sörük, míg a többi között akadt jövő augusztusi lejáratú is), az enyhén muskotályos érzetű, sütis malátát egy nagyon pici szőlős fanyarsággal és mellé a friss zöldséges komlózás egy remek sört eredményez. Aki esetleg boros irányból közelít, annak viszont az Augustiner-Bräu söre lesz a kedvence. Egy igazi elegáns, száraz sör, amelyben a 6,3% alkohol ügyesen el van rejtve, de mégsem édeskés, hanem hihetetlen elegáns a - vélhetően Hallertauer - komlózása, virágos, üde, enyhén zöldséges, gyógynövényes, igazi "herbfrisch", ahogy a németek mondják.
A helyszínen is kóstoltuk, és a nagy német nevek mellett sem szégyenkezett a First Oktoberfest Lager, ám haza is vittem egy üveggel, és a város legújabb sörözőjében, a Madhouse-ban is leteszteltem csapról.
First Oktoberfest Lager 5,6% - Illat: zöldséges, kelkáposztás, spenótos komló- és fűszeres sült hússal gazdagított zsíroskenyér-illat (persze ez utóbbi a maláta gazdag illata) 10/12 Megjelenés: gyorsan múló hab, szép, borostyánba hajló szín, tükrösen tiszta 2/3 Íz: kenyérhéjas, enyhén pirított édeskés fűszeres malátásság és viszonylag hamar érkező kicsit harsány komlókeserű, mely az utóízben picit erőteljesebb, tanninosan vissza is marad a garatban 14/20 Kortyérzet: közepesen telt, a keserű miatt kis tapadós érzet, jó karbonáció, nem túl szűrós 4/5 Összbenyomás: Egy ígéretes próbálkozás, kicsit még simulnia kéne, és jobb lesz. 7/10 Mindösszesen: 37/50
Csapról kóstolva már harmonikusabb érzete volt a sörnek, úgyhogy ott az ízben +2, az összbenyomásban +1 pontot adnék, így 40/50 ponttal a 'jó'-ból a 'nagyon jó' kategóriába soroltam át. Mint Ábrahám Mátétól, a First sörmesterétől megtudtam, sörük 2,5 hónapot kondicionálódott tartályban, mielőtt lepalackozták volna, ami egy nagyüzemi láger idejének így is többszöröse.
Ahogy az Aldi-s, Lidl sörtesztben is láttuk, a nagynevű német gyárak és a kézműves főzdék Festbierei drágábbak, de a jobb tételeknél évente egyszer mindenképp megéri a különbséget rááldozni, mert főleg egy jó bajor Weisswursttal vagy házi sütésű sörpereccel fogyasztva, igazán remek gasztroélményt nyújthatnak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
