Már a tavalyi 165 éves évforduló alkalmából rendezett Dreher-ünnepen sejteni lehetett, hogy a kis mennyiségben lefőzött Kalandor IPA valamilyen formában meg fog jelenni a nagyközönség előtt, és megfelelően időzítve - persze a koronavírust nem látta előre senki, - meg is érkezett a boltokba a Dreher új söre, az IPA.

A Borsodi Hoppy kapcsán már részben elemeztük a "komlódús" sörök kőbányai léptékű evolúcióját, de most még egyszer recitáljuk ezt a vonalat. Még 2015-ben rukkolt elő a kukoricás Dreherből (Dreher Classic) kifundált Dreher Hidegkomlós, ami egy kis citrusos csavart tartalmazott a frissen beszerzett komlóágyúnak köszönhetően, de eget rengető fordulatot nem hozott. 2017-ben a Heineken huszárvágására, a Soproni IPA-ra jó ideig nem érkezett válasz Kőbányáról, csak a következő szezonnyitón dobták piacra a Dreher Pale Ale-t, ami még mindig óvatosan kezelte az amerikai komlós ízvilágot, amolyan kicsit cseh, kicsit amerikai irányt tükrözött, de már jobb szívvel meg lehetett inni. És persze felső erjesztésű volt, ami szintén újdonságnak számított az akkor még Jászberényi, most már Dreher Antal úton. Közben a Soproni is megjelentetett egy Óvatos Duhaj APA-t, ami az IPA-juknál - elég szokatlan mód - egy alkoholban erősebb (5,5%) sör volt. Érkezett még tavaly a Pale Ale mintájára egy sötétebb malátákkal bolondított Red Ale is a Dreher-gyárból, és debütált egy Félbarna Hidegkomlós Dreher is, pont az emlegetett 165 éves évforduló alkalmából. És körbe is értünk, de a tulajdonos Asahi invenciói nem torpantak meg, mert elkészült - az ősz óta már kisebb körben márkakocsmákban, sörvacsorákon tesztelt Kalandor IPA piaci változata: - a Dreher IPA.

Amikor megkaptam a sajtópakkot, már fogalmaztam is magamban a cikket, hogy lám, a Kalandor IPA - amiről az volt a véleményem, hogy jó kis menekülősör, csak nem kéne sajnálni belőle a komlót - piacérett lett. Rá is kérdeztem, hogy ugye ez ugyanaz, de azt a választ kaptam, hogy ez már egy továbbfejlesztett recept, nem azonos az eredetivel. Nyugtáztam is magamban, hogy na jó'van, megint közbeszóltak a könyvelők, és gazdasági optimalizáció áldozatául esett a Dreher IPA. Annál nagyobb volt a meglepetés, hogy nem kevesebb, hanem örvendetesen több komló került a bolti Dreher IPA-ba, ami egy elég jó entrée, ismerve a multik hozzáállását a gazdaságos termeléshez. A Dreher ráadásul - ellentétben a Sopronival - betartotta azt a fokozatosságot, hogy a Pale Ale a könnyedebb, az IPA meg egy robusztusabb darab, és - mit ádnak a véletlenek - pont a Soproni APA (5,5%) szintjére sikerült felhúzni a Dreher IPA-t (5,4%). (Kicsit olyan ez, mint mikor a Toyota piacra dobja a 120 lóerős alapmotort, és egész véletlenül rögtön utána a VW is felpiszkálja a 115 lóerősre a Golf motorját...)

Kóstolgatva, ízlelgetve elég hamar beugrott a volt angol craft főzde, a Meantime, ami - akár a Dreher-gyár - a SAB Millertől az új tulajdonos Asahihoz vándorolt át. Az ő söreik, a London Pale Ale és a London IPA nyomdokain is készül(hetet)t ez a Dreher IPA, ami ugyan a KKK-szcéna jobb IPA-ihoz nem igazán mérhető, mert minőségben és árban is más ligában játszik, de a kis pénz, kis foci analógián elindulva, a 250-300 Ft / 0,5 l áru hazai sörök piacán egy kifejezetten versenyképes darab, még egy kevés karamellmaláta, vagy crystal malt elkelt volna bele. Hogy a Monyo küld-e újabb óriásplakátot a Dreher gyár elé recepttel, még nem tudhatjuk, de azt igen, hogy a  Dreher behozta a három éves lemaradását, és esélyesként beléphet a multisörök élére, a Soproni IPA mellé. A Dreher IPA ugyan nem szűretlen, de a keserűsége markánsabb, úgyhogy lesznek, akiknek ez jobban bejön, mint a Soproni, így a Soproni Óvatos Duhaj Hoplager elérkeztéig patthelyzet lesz az élen, mert a Dreher IPA-val egy újabb rendben lévő "menekülősörrel" bővült a hazai sörszcéna...