Itt a tavasz és egy szezonnyitó fesztivál, egy jó kis teraszos sörözés helyett otthon gubbasztunk és töltjük föl a FB-re vagy az instára  a nyálcsorgató képeket. Pedig a baksörök, imperial stoutok, DIPA-k helyett itt volna az ideje a könnyedebb sour-oknak, Saisonoknak és Session IPA-knak.

A Borsodi a Borsodi Mester óta nem nagyon mutatott be újdonságot a piacon. Idén tavasszal vélhetően ők sem ebben a hangulatban szerették volna bevezetni a Borsodi Hoppy-t, amit elvileg március 23-a óta már a boltokban is lehet kapni. A marketingesek közbenjárása és az érintésmentes kiszállítás után én is kézhez kaptam egy csinos kis rekeszben a magamét (a kolbász már az én installációm, az nem volt benne, csak a sör), és a külcsínben - azt kell mondjam - nincs hiba, Tetszetős a doboz, modern dizájn, jó színek, nem lehet összekeverni a konkurencia termékeivel, úgyhogy evvel semmi baj. A nagyobb kérdés az, mi lapul a doboz belsejében, meddig tart a csillogás?

Az idők szava

A Borsodi Hoppy ígérete egy erősebben és amerikaiasabban komlózott hopláger, ami úgy látszik a multiknál az új hívószó, hisz nem is oly rég a Soproni által rendezett sörversenyen is ez volt a versenykiírásban. A Dreher már jóval korábban, 2015-ben kijött a Hidegkomlóssal, ami hasonló filozófián alapul, de még csak amolyan "óvatos duhaj" mód adagolja a komlót az akkor még ráadásul kukoricás, mára már reinheitsgebot-os (víz, árpamaláta, komló, élesztő) Dreherbe. A 2017-ben debütált Soproni IPA ugyan hasonló gyökerekből fakadó sör (multi, 4,8%-os alkohol), de a Heineken mert szűretlen, felső erjesztésű és az addigi nagyüzemi trendektől karakteresen más sört a piacra dobni. A kőbányai gyár meg azóta a Soproni IPA-hoz képest jóval visszafogottabb Dreher Pale Ale-lel is jelen van a piacon, ami a kicsit amerikaias, de azért mégis olyan átlag világos sörös ízvilággal inkább biztonsági kűrt fut ebben a mezőnyben.

Szóval erre a színpadra szeretne a Borsodi Hoppy bejelentkezni. Azaz a fejlesztő csapat előtti válaszúton ott fityegett a tábla az A:) visszafogott, az eredeti 'borsodi szitu'-któl megszokott ízvilág egy kis citrusos amerikai komlóval, vagy a B:) 'merjünk nagyok és újítók lenni' vörösen villogó jelzése, annak minden kockázatával. Nem kérdés, melyikre esett a választás...

Távlatok és összekóstolás

Hogy ne csak önmagában, hanem kicsit tágabb térben is elhelyezzem a Hoppy-t, összekóstoltam vele az éppen otthon lévő Soproni IPA-t és egy szintén új - szintén szebb tavaszt váró - kisüzemi sört a Szent András Sörfőzde új Session IPA-ját (Session IPA - könnyed, alacsonyabb alkoholtartalmú kb. 4,5-5% , de kellemesen komlós illatos, és frissítően keserű utóízű IPA), a Laza Morál-t. Tartottam már hasonló "IPA-tesztet", legutóbb a Csíki, a Ciuc és a Soproni IPA részvételével.

A Borsodi Hoppy jelen esetben kis kakukktojás, mert nem IPA, sőt nem is ale, legalábbis a reklámanyagban nincs erre való kitétel, hanem egy erősen komlózott láger. Hogy mennyire erősen, az már a dobozról kiderül, hisz a 25-ös IBU nem éppen a keserű IPA-k (az IPA-k keserűértéke 40 IBU-tól - International Bitterness Unit - indul, de nem ritka a 60-80 IBU-s IPA sem) jellemzője. Egy bármilyen - komlóhangsúlyosabb lágernek számító - pilzeni is veri ezt a számot (Pilsner Urquell - IBU: 39). A Hoppy alapanyagaiban nincs más, csak víz, árpamaláta, komló, komlókivonat, azaz ezt a kukoricamentes leckét a feljebb pozicionált söröknél már a bőcsi gyárban is megtanulták és használják.

A Dreher Hidegkomlós óvatossága hasonlítható a Hoppyhoz, csak a Borsodi Hoppy nem elég markáns, még az a karakteresség is hiányzik belőle, mint a cseh komlóval jobban megpakolt Borsodi Mesterből. Hiányzik belőle az alfasav és egy tisztességesebb adag komló. A Soproni IPA-hoz egyszerűen nem mérhető, az teljesen más a szűretlensége és karaktere miatt. Akik meg egy minden faxni nélküli könnyed vedelős IPA-t innának, azoknak az a rossz hírem van, hogy még mindig mélyebben kell a zsebükbe nyúlni. Ugyanis a Laza Morál akár 2-2,5-szer többe is kerülhet, mint a vélhetően 250-300 Ft körüli szupermarketes ára a Borsodi Hoppynak vagy a Soproni IPA-nak.

Cserébe egy majdnem tükrös (ugyan szűretlen van a palackra írva, hangulatában majdnem szűrt hatású) jó kiállású, dús habú IPA-t kapnak, malátás, viszonylag egyszerű ízvilággal és egy kellemesen friss, de azért markáns keserűvel a végén. Semmi extra, de nem is akar eget rengetni, viszont némi kompromisszumot kell azért hozni, én inkább csapolva innám valahol, üvegesből ezen az árszinten már elég komoly a választék.

A végső verdikt pedig? A Laza Morál az egész estés, nem elájulós, de kellemes sörözős IPA, palackban sztem kicsit drágán, a Soproni IPA továbbra is marad kapudrog, a belépő-darab, az IPA-k jóval izgalmasabb földjére, IPA-szűzeknek és menekülősörnek még épp ok. A Borsodi Hoppy meg egy fapados virtuális kirándulás a Borsodi-rajongóknak komlóföldre, optikai tuning csomagban.