A Szent András Sörfőzde 2013 óta immár a hetedik karácsonyi sörével debütál. Volt már áfonyás, lucfenyős, füstös búzabak, mentás-csokis, Earl Grey-porter, szilvás Russian Imperial Stout és idén egy Őszibarackos Black IPA.
Megszokhattuk, hogy a tradicionálisan Esthajnal névre hallgató főzetek mindig valami csavarral érkeznek, és ízválasztásukban valahogy mégis köthetőek a Karácsonyhoz, a karácsonyi ételekhez és bizonyos trendekhez. Idén a barack már több sörben, például a BPBW '19 fesztiválsörben is benne volt, de a Mad X is készített barackos sört, vagy ott a Reczer Ser nagyon népszerű Collabrew sorozatának darabja, az Easy Peasy Apricot Squeezy-t, amit Cserniczky Botonddal közösen alkottak.
A Black IPA meg nagy ritkaság a magyar sörpiacon, pedig az egyik kedvenc stílusom. Takács Péter és Roth Zoli Perfect Deal-je máig csodás emlék, de a Monyo BLK IPA is egy kifejezetten jó darab volt.
Úgyhogy a rarítás, tradíció és trend ismét találkozott az Esthajnal sörben, így kellőképpen felfokozott izgalommal álltunk a kóstolás elébe. A jó Black lPA jellemzője, hogy bár fekete, nem szabad, hogy bármilyen pörkölt, karamelles mellékíz érződjön ki belőle, a fekete maláta inkább csak színez, azt mondják róla, hogy csukott szemmel egy tökéletes Black IPA-t szinte meg sem lehet különböztetni egy klasszik borostyánszín West Coast IPA-tól. Az őszibaracktól meg kis plussz ünnepi gyümölcsösséget vártam, de úgy, hogy ne legyen túl lekváros, ne nyomja el a komlók (Galaxy és Simcoe) játékát és illatát.
Esthajnal '19 Őszibarackos Black IPA 7% - Illat: lehetne ragozni, de az első, ami beugrik róla és kiverhetetlenül befészkeli magát az ember fejébe, az, hogy egy barackos Lipton Ice Tea került a poharába. Csukott szemmel egyszerűen nincs más asszociáció, de ez tökéletesen le is írja az illatot. Megjelenésében a szép törtfehér hab és rezes vörös sötétbarna szín jellemzi. Ízében - ahogy már a Szent András-söröknél megszokhattuk van különbség. Csapon, az Ogre bácsiban kóstolva kicsit pörkölt malátásabb ízvilág érkezik az őszibarackos édes-fanyar ízekhez, de nem elég IPA-s keserű a zárás. Palackból kicsit más arcát mutatja, hidegen nagyon intenzív a festőmalátás keserű, de melegedve az édeskés enyhén karamelles őszibarack-ízekkel együtt szépen jön a komlósság is az utóízben, bár a komlók egyedi jellege annyira nem megfogható. A kortyérzetben a buborékok kellemesen aprók, jó krémes, de még nem nehéz, könnyen iható és a gyümölcs szájösszehúzó savassága kerül előtérbe, ami összekapcsolódva a sötét maláták csersavas érzetével meghagyják a friss érzetet.
Az Esthajnal '19 Black IPA-nak nem igazán jó, de ez senkit ne kedvetlenítsen el, mert szerencsére egy kifejezetten kellemes sör, ám inkább egy gyümölcsös Brown Ale (csapon) vagy Dark Ale üvegből. Ha a magyar karácsonyi konyha sztenderd ételei mellé szeretnénk inni, a zserbó, ami először az eszembe jut, a dió és a csoki a sötét malátákat a baracklekvár a barackot invokálja, de egy egyszerű linzer-süti mellé vagy hagy kitágítjuk a képet az angol édességek közt megszokott kis gyümölcsös kosárkák, vagy egy franciás gyümölccsel töltött tart mellé is remek lehet.
Az Esthajnal '18-at, - főleg az egy évre pincében tároltat, amit szintén megkóstoltam, és hogy megérte elrakni!!! - idén nem sikerült überelni a főzdének, de - ahogy "Főzdebusz" Zsófi, mindnyájunk szeretett Ogre bácsis csaposa mondta - az Esthajnal 19' a "globális felmelegedés téli söre". Nem olyan intenzív, mint egy 10% körüli Imperial Stout, viszont egy kellemes üldögélős, sütizős ünnepi sör. Kóstoljátok! Aki meg nehezebb élményekre vágyik, az idén is beszerezheti az évjáratos Black Rose-t. hamarosan az is kapható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
