A Soproni Óvatos Duhaj család új, immár az ötödik taggal bővült. Az eddigiek közül az IPA az überdarab, a Meggyes a biztos tipp, a Démon egy régi arc új ruhában, az APA pedig egy - nekem - kicsit marketinges kényszer, ami továbbra sem találja a helyét. Most itt a Porter.
A tavalyi - úttörő - Soproni Sörverseny eddig multitól szokatlan módon a házi főzőket szólította meg, hogy egy új Óvatos Duhaj családtagot, a Portert álmodják meg, ami bekerül a portfólióba. A komoly homebrewer és kisüzemi szakembergárdával (Bajkai Tibor - Házi Sörfőzők Egyesülete; Lados Péter - Yeast Side Brewery) és laikus kóstolócsapattal karöltve választották ki azt a Portert, ami az új Duhaj lesz. (Időközben már meghirdették az új sörversenyt is, ahol egy hoplágert kell lefőzni az egymillás fődíjért és persze a dicsőségért). A tavalyi "Home Brewer X-faktort" Stubna Ágoston házi sörfőző nyerte. Ágoston elég régóta főz sört, eddig főleg lágerekkel (a legnehezebb ezt házilag főzni) bizonyított a versenyeken, de - ahogy elmondta - portert még korábban nem főzött, úgyhogy ez volt az első receptje, és a végeredmény szerint eltalálta a szakmai és a közönségzsűri igényeit is. Nagy örömünkre válaszolt is a Sörbúvárt izgató kérdésekre az új Porter kapcsán.
Mióta főzöl sört?
2013 ősze óta, akkor voltam a Harapunk-os Balázsnál és Marcinál a BrewStudio-ban egy egynapos sörfőzésen.
Kihagyhatatlan kérdés, van-e kedvenc sörfajtád – főzni és inni?
Nem különösebben, ez évszak, hangulat meg egy csomó más dolog függvénye . De ha mondanom kell egyet, akkor ivásra a savanyított söröket választanám (pl. Fehér Nyúl Rafa). Sajátjaim közül a kedvencem egy hidegkomlós American Amber Ale, ezt többször főztem már. De jobban meg tudom mondani, hogy mit nem szeretek: úgy általában nem rajongok a gyümölcsös, meg a halmozott jelzős sörökért (ilyen, mint az American Mango Milkshake Session Black IPA). Inni szeretem, de főzni gyűlölöm a Roggenbier-t (60% rozs... mindig minden bedugul)
Mennyiben más az általad készített recept és a végső Soproni változat?
Más a technológia, máshonnan tudják beszerezni az alapanyagokat, így természetesen egy kicsit csavarni kellett a recepten, de végig az volt a cél, hogy a lehető legjobban hasonlítson az általam főzöttre. A porternek hosszú történelme van, és számtalan változat született. Én egy könnyen iható, kiegyensúlyozottan keserű, kekszes utóízű, angolos brown portert akartam főzni, ami szerintem most nagyrészt sikerült is. A Soproninál is ez volt a cél és szerintem az utolsó teszt főzet az hozta is ezeket a jegyeket, de apróságokban biztos van különbség. Az is lehet, hogy ez jobb lett :)
Mennyire vettél részt a gyártás előkészítésében és a főzésben?
A tesztfőzések előtt sokat beszéltünk Viktorral és Erikkel (Lehmayer Viktor, a Heineken főzőmestere és Mühl Erik, a Krois Brewery tulajdonos főzőmestere - a szerk.), sok mindenben kikérték a véleményemet, még akkor is ha tudásom és tapasztalatom a konyhai mennyiségekre szorítkozik. A tesztfőzetekből is mindig kaptam kóstolót a budapesti irodában, megmutatták a doboz arculati terveit, kaptam csomagolásmintát, szóval nagyon jó fejek voltak és szerintem ennél jobban nem tudtak volna bevonni.
Elindít a siker abba az irányba, hogy kipróbáld magad házifőző-kereteken kívül is – gerilla-főzőként?
Szerintem a legtöbb házi sörfőző fejében megfordul egyszer-kétszer (vagy többször), hogy milyen menő lenne, ha a saját sörét gerillaként tudná főzni. Minden versenyen elért jó eredmény egy picit megerősít, tol ebbe az irányba. A Soproni sörfőző versenye annyiban volt más, hogy nagyobb volt a visszhang, sok olyan emberrel kezdtem el beszélni a sörről, akik nem fanatikus kraftosok. Úgyhogy igen, ez a siker mindenképpen elindít ebbe az irányba, csak a dolog értékesítés részétől tartok egy kicsit, ezt még egy kicsit emésztgetem.
Mit gondolsz, milyen lesz a magyar piacon egy nagyüzemi Porter fogadtatása?
Passz. Én szeretem a portert, mégis viszonylag ritkán választom a kézműves kocsmákban (mondjuk sokszor nincs is). És szerintem mások is így vannak ezzel. Nem tudom, talán picit olyan, mint a láger, azért az árért nem ad annyit. A Soproni célközönsége viszont merőben más, jól árazva akár sikeres is lehet. Én szívesen látnám akkor is, ha nem az én receptem alapján készült volna.
Megkérdeztem az interjúban is említett Mühl Eriket, a fertőrákosi Krois Brewery tulajdonosát is, akiknél a Porter (és több más Soproni Óvatos Duhaj) műhelymunkái zajlottak, hogyan is lesz egy házi receptből nagyüzemi sör:
- Ha felmerül egy igény a Sopronitól, hogy milyen sörre lenne szükség, akkor leülünk egyeztetni, hogy milyen alapanyagokkal fogunk dolgozni és készítünk egy főzetet, ezután ez komoly labor vizsgálatokon megy keresztül, illetve egy több főből álló csapat lekóstolja és javaslatot tesznek a következő tesztfőzetre. Mindig van egy további technológiai egyeztetés és így finomítunk a recepten. Ezután a kész receptúra átültetése már a gyárban történik. Ennél a porternél az nagy könnyebbség volt, hogy volt még egy fő, maga a nyertes recept tulajdonosa, Ágoston, aki segített, illetve az is egyszerűsített a munkán, hogy ezúttal nem volt titkos munka, nem kellett félni attól, hogy kitudódjon, mi lesz a következő innováció Sopronban.
A hírháttér után rátérhetünk magára a sörre. A porter története a 18. sz. végére nyúlik vissza, a gyarmatokról a Temzén Londonba érkező hajók rakodómunkásainak (porter) kedvenc itala volt a magasabb alkoholtartalmú, anyagdús fekete sör, ami a fárasztó nap után jól esett a jómunkásembereknek már akkoriban is. A még erősebb porterek kapták a stout (a korabeli "kikötői" angolban erős) nevet, és kezdetben így különült el a két fajta. Ma leginkább az a különbség, hogy a porter nem tartalmaz pörkölt malátázatlan árpát. Fajta szerint megkülönböztetünk Brown Portert (kb, 5,5% alkoholtartalomig), erősebb, édeskésebb Robust Portert, és a Russian Imperial Stoutok párját, az Imperial Portert. Ha földrajzilag különítjük el a hagyományos angol porterektől eltérnek az American Porterek, melyek erősebben, ízesebben komlósak.Nem keverendő ide a csak nevében ide tartozó Balti Porter, amely alsó erjesztésű és legközelebbi rokona a sötét duplabak.
A Soproni Óvatos Duhaj Porter, az "ivós" (Brown Porter) kategóriába sorolható, ettől várhatunk kávés, csokis illatot, enyhén pörkölt, kicsit fanyar, vizesebb testet és egy kellemes apró buborékos krémességet, a felső erjesztésnek köszönhetően.
Soproni Óvatos Duhaj Porter - 5,2% - A Soproni illatra vizes, német kávés, kis "napközis" zacskós kakaóval, némi pörkölt amerikai mogyorós aromával a háttérben. A javasolt fogyasztási hőmérséklethez - 7-10 fok - nyugodtan tegyünk hozzá egy kicsit és 11-12 fokon már izgalmasabb illatok is előbújnak.(7/12) Megjelenésében egész kellemes, kissé nagy buborékos, krémes habbal és vöröses sötétbarna színnel kerül a pohárba. (2/3) Ízében a kezdeti kávésságot elég hamar elnyomja a festőmaláta jellegzetes fanyar íze, és a toffee-s, kávés csoki a háttérben marad. A földes komló a fanyar ízt erősÍti is kicsit. (13/20) A kortyérzet közepesen testes, elég krémes, ezt jól megfogták a soproni gyárban, de a hosszabban lecsengő csersavas érzet nagyon nagyüzemi sörössé húzza vissza a sört. (3/5) Összbenyomás: egy könnyen iható, hidegen még elég egységes Porter, apróbb kompromisszumokkal. (7/10) - Összesen az 50 pontos BJCP szerint 32/50 pont, azaz egy jó közepes, fajtajelleget szépen felmutató, apróbb hibákkal rendelkező sör.
A Soproni Porter nagyon hasonló polcra került nálam, mint a Soproni IPA. Egy jól kitalált, a sörgyári büdzséhez és az átlagfogyasztói pénztárcához (ha jól láttam 299 Ft / 0,5l az ára a hiperekben) jól belőtt darab. Nagy kérdés, hogy a családtag Soproni Démonnak mennyire lesz konkurencia - amennyire hallottam, cél volt, hogy ne hasonlítson rá semmiben, hogy ne rontsák egymás piacát, de szerintem igencsak fogják - egy hasonló ízvilágú sötét (barna) sör. Én továbbra sem látom ennek a hazai kifutását, inkább pubokban, márkasörözőkben, éttermekben tudom elképzelni, hogy beveszik a kínálatba. De a Heineken piackutatása biztos jobb, mint az enyém...
Hogy el ne feledjem a gasztro-vonalat, a sajtópakk része volt egy Wossala Rozina konyhafőnöknő és SPAR-gasztroarc által a sörrel elkészített BBQ-szósz is, amit hamarosan kipróbálok. Biztos jó lesz egy BBQ Rib Eye-hoz, de vélhetően egy jóféle tarja sem fog elugrani előle. Ha nincs Rozina, aki ezt megalkossa nekünk, forraljunk be egy kevés cukrozott fűszeres (bors, chili, fokhagyma, koriander, kis fahéj) sűrített paradicsomszószt, kevés Porterrel, öntsünk hozzá bolti BBQ-öntetet, és kis frissen őrölt szerecsendióval fűszerezve megkapjuk a kívánt mártást a húshoz. Ha nincs kedvünk nagyot főzőcskézni, 10 dkg tejfölt, egy öntet BBQ-szószt, pici chili-szószt hidegen kikeverve is megkapjuk azt a mártogatóst, amibe a magyar ízlésnek megfelelő fasírtgolyócskákat tuszkolhatjuk. De ki lehet próbálni egész egyszerűen csípős mustárral és ketchuppal spékelt véres hurkával (az angoloknál a Black Pudding a Porter alapvető kísérője a pub-konyhákon) vagy közepesen érett, fűszeres Cheddar-sajttal és rozskenyérrel uzsonnára.
Úgyhogy nézegessétek, kóstolgassátok a Soproni Portert, ami az IPA-hoz hasonlatosan ismét egy jó belépődarab az izgalmasabb ivós Porterek vagy a tartalmas, egész estés Imperial Porterek világába.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
