Sörbúvár

Találós kérdés: Angyalarcú, vékony, szöszke huszonéve fiú és az anyukája áll a pultban és zöld üvegből töltögetnek. Mi az? Nem, nem bodzaszörp, hanem Wild Ale.

A Monyo sör-üzenete - 'Beard doesn't make you a brewer' - itt abszolúte visszaigazolódik. Nálam a fesztivál legkirályabb söre cím az övé lett.

A Dürer-kertben a tegnapi Tasting Session után ma is folytatódik a Budapest Beer Week, de tegnap lefárasztottuk magunkat rendesen. A bejáratnál rögtön összefutottam a 'Vári Nővérekkel' (Kővári Csakajósör Armando Otchoa Gergő és Marosvári Ogre László) és az első Főzdefeszten megismert és azóta is nagyszerű Grabanccal indítottam a kóstolást. Utána azért lecsúszott egy Saison is, szintén Armandotól, amit a temesvári Beretával koprodukcióban készült és NE stílusban tolták jázmin hozzáadásával. Gergő szerint újonnan még a komlóssága volt előtérben, de mostanra a saison-élesztő átvette az irányítást, megváltozott, de kellemesen csúszott.

Rögtön utána - a Balkezes ajánlására - egy Flamand Sour-t is kóstoltunk, a Brouwereij Alvinne, belga főzde hordóérlelt, rebarbarával megbolondított sörét abszolút a dobogóra tettem képzeletben, mert esszenciuálisan frissen érkezett belőle a rebarbara jellegzetes fanyar illata, és az ízében elegánsan adagolta a cukrosságot és a fanyar, brettes ízeket. Majd mellette Cserniczky Botond és a Balkezes közösen varázsolt kakaós, vanilla-fudge-os, gyümölcsös, narancshéjas sour-ját a Pheromon Juus-t kóstoltuk. Egészen érdekes volt a karamelles ízű fudge a sour savanykásságával, iszonyatosan jó alapízeket hozott, klasszik gasztrosör, amihez szerintem, remekül lehet ételt kitalálni-passzintani (Piszkor Norbi csinált is vele egy desszertet), és a Botondtól megszokott Soft Serve is dobott az élményen. arról is beszélgettünk, hogy még egy kis teával bolondítva, egy újabb dimenzióját is megmutathatja a sör.

Az új, fedett részre fölérve a tavalyi Kraft-feszten megismert bolgár gerilla, a White Stork (a weblapjuk is zseni) Passion Fruit Sour IPA-jával indult az élet, majd a moszkvai Zagovar Patch Sour - Gose-val folytattuk, amibe a passiógyümölcs mellett, guava, mangó és lime is került. Majd tovább emeltük a savszintet a Rómából érkezett Ritual Lab Mango-Strawberry Sour-Berliner Weisse-val, majd a brit sátorban a Brewdog "savanyítóházából" az Overworks-ből érkezett, kicsit didaktikusabb őszibarackos Cosmic Crush Peach-et kóstoltuk. Jött a Lolita, a Bevog dobozból már kóstolt rebarbarás-málnás Berliner Weisse-ja és a yorkshire-i Magic Rock hordóérlelt szedres-áfonyás sourjával - ami egy kicsit acetonos felhangú volt - savanyodtunk be teljességgel.

Gyors "lazítás" következett a Monyo standjánál, a Hungarian Terroir-sorozat tokaji furmintos darabjával, majd ismét az emeleten a Reketye NE IPA-jat a Heavy Daddy-t próbáltuk ki, ami - jó reketyés szokás szerint - kicsit markánsabban keserű, mint általában a NE IPA-k. Jött a Bourbon-hordós RHDKZ (amit nem engedtek Rohadéks néven a forgalomba az erkölcscsősz hatóságok) Armandoval közösen főzött csodás mogyorós ízekkel és whiskey-s aromákkal kiteljesedő RIS, aminek kifejezetten jót tett a pár hónap pihentetés.

Majd a fesztivál, számomra 2+1 csúcsdarabja következett. Piszkor Norbi eddig is bebizonyította, hogy zseniálisan és nagyon tudatosan bánik a sörhöz való és/vagy sörrel készült édességgekkel. A Horizont Pilot 15#-ből egy ribizlis (fekete és piros) sourból készített egy csodás tart-ot, amiben a sörös krém remekül hozta a fanyar sour ízeit és önmagában is egy élmény desszert volt, még egy közepes erősségű stout vagy porter mellé is bátran ajánlanám. A másik kettő, a felütésben is emlegetett holland srác, Tommie Sjef és az ő Wild Ale-jei voltak, amik egész egyszerűen az amúgy is nagyon magas színvonalú sörök közül is kiemelkedtek eleganciájukkal és elképesztő, hogy már 1,5 és 2 éve - ennyit értek a sörök - 23 évesen valaki ilyen minőségű söröket készítsen. Sok borász tanulhatna tőle. A CA egy Wild Ale, amit 1 éven át új-zélandi Cascade komlóval hidegkomlózott majd amikor kivette a hordóból, 30% Saisonnal blendelte. A savanyú és a Saison ízek remekül keverednek, a Cascade illata meg egyszerűen olyan esszenciálisan jön a sörből, mintha belemarkolnánk egy zsák frissen szedett komlóba és az az utánozhatatlan illat még egy napon át az ember tenyerén marad. A Druif (hollandul szőlőszem) pedig ha lehet, még csodásabb. Magyarországról szedett Kékfrankos szőlővel készült hordóérlelt Wild Ale. Bombaként robban a kékfrankos savas, tanninos szőlőillata és csak szuperlativuszokban lehet erről a sörről nyilatkozni. Élénk savak, pezsgés, remek balansz, teljesen kész - beleszerettem.

Ezután sajnos minden elhalványult, pedig volt még remek sör a régi ismerős szlovén Pelicontól, egy kis savlekötő Summer Ale, meg egy kávés stout, füstös stout a De Moersleutel-től és a White Stag a Fehér Nyúl White Stoutja.

A BPBW idén rátett egy lapáttal a tavalyi magas szintre. Ahogy a sokat próbált, magyar untapped-ratebeer kóstolási "listavezető" Dobi Zolival megbeszéltük, elképesztő színvonalon jöttek szembe a sörök és ezen kívül gördülékeny, remek szervezés és pezsgő hangulat volt, a limitált belépőknek és az új fedett résznek köszönhetően meg egyáltalán nem volt zsúfoltság, csak nyüzsgő társaság igazi cool sörarcokkal a pult mindkét oldalán. Jövőre is legyeeeen BPBW, gratulálok a három főszervezőnek (Sefcsik Marci -Fenékig blog, Rebák Tibi ex-Brew Dog, ex-Signature Brew, Ex-Poppels Bryggeri és Parinczár Péter - TuffBuzz) és a sok dolgos segédnek, férfimunka volt és profizmus! Etalon fesztivál jött létre!