Az Asahi, a Dreher tulajdonosa 2019-ben igen öles léptekkel kezdi beérni a konkurenciát. Szinte hetente jön új sörös hírek Kőbányáról és csodák ugyan továbbra sincsenek, de változások annál inkább.
Ha visszatekintünk 5 évet, a három nagy sörgyártónak - a licenc vagy import márkákat leszámítva - nem nagyon akadt a hazai boltokban valamire való söre. A kézműves sörforradalom, majd 2016 után a Kraft-sörfőzdék gerjesztette további piaci nyomás hatására a nagy gyáraknak is lépnie kellett. Amíg a Dreher az óvatoskodóbb Hidegkomlóssal indított, a Heineken volt a nagy úttörő, ők be mertek vállalni egy valódi felső erjesztésű sört, ami tényleg robbantotta a hazai sörpiacot, ez volt a Soproni IPA. A Borsodi a Nitroval csak nagyon visszafogottan próbálkozott, és jelenleg egy szinttel le is van maradva, hiszen a kukoricamentességet a Heineken a Soproni 1895-tel már régen meglépte, és a Borsodi Mester csak ezután érkezett, és még mindig csak szinten tartotta a márkát, ami a Tüzes-Jeges márkákkal kibővítve a palettátújat nem nagyon tett hozzá. A Dreher az új, szintén kukoricamentes Dreher Gold-dal ezt a - csaknem egy éves - lemaradást hozta be, majd gyorsan beelőzött, és a további Dreher-termékeiből is száműzte a fogyasztók és a bloggerek által fekete posztónak gondolt kukoricát. Persze ez a tény - mint tudjuk - önmagában még nem egy olyan extra, amitől egy csapásra jó lesz egy sör, de mindenesetre fontos lépés és persze hatásos marketing-üzenet a fogyasztóknak.
A Dreher azonban itt nem ragadt le, hanem - a szokás szerint a nyár végi Dreher-feszten a közönség körében is tesztelt - Dreher Red Ale-t is piacra dobta, ami új szintre emelte a márkát. Az Dreher Pale Ale-hez hasonlóan ebbe is a hagyományosabb cseh Kazbek és az újvilági sztárkomlók, a Citra és a Chinook került. Ám míg a Dreher Pale Ale olyan érzet, mintha egy cseh lágernek megmutatnak egy kis amerikai komlót, a Red Ale egy karakteresebb, sokkal jobban csúszó darab. A Dreher Bak mellett egy újabb Dreher sört kaptak azok a fogyasztók, akik nagyüzemi szintű, de az alap világos lágernél kicsit izgalmasabb, modernebb ízvilágú sörre vágynak, nyitottak az újra, de elrettenti őket egy-egy 6-800 Ft-os sör, vagy a vidéki ABC-n túl nem jutnak a napi betevő sörhöz.
Dreher Red Ale - 4,8% - Vöröses, gránitos szín, közepesen tömött hab. Hasonlóan visszafogott komlós illat, mint a Pale Ale - a dobozból, kitöltés előtt össze is lehetne keverni, a pohárban azonban a sötétebb maláták és a Citra egy kellemesebb aromát is adnak és ez - főleg amíg hideg - az ízben is érződik. Nem süt róla rögtön, hogy egy nagyüzemi 250 Ft-os sör, persze melegedve, a sokadik korty után ellaposodik és kicsit üres és száraz lesz a festőmalátás íz a komlós keserűvel.
A Dreher a Red Ale-lel a Soproni IPA-nak és a Lidl-ben és más hiperekben a Sörműves Kft által főzött olcsóbb "kézműves" IPA-APA-knak illetve a Tesco Finest sör-sorozatának az egyértelmű piaci versenytársa, és a kísérletező kedvű átlagfogyasztónak egy könnyedén elérhető belépő darab a KKK-sörök világához vezető úton.
Lenk Zsolt séffel közösen még szeptemberben találtunk ki az egyik Dreher-sörvacsorára egy ételt, ami remekül passzol a Dreher Red Ale-hez. Egy kacsamell, savanyú káposztával, töltött szőlőlevéllel és aranymazsolával meg roppanós karamellizált malátával csodásan passzolt a Red Ale fanyar, kicsit diós ízeihez. De javaslom mindenkinek, hogy egy hagyományos töltött káposztával vagy egy jóféle káposztás cvekkedlivel is kóstolja meg, nem fog mellélőni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.