A hordós érlelés idén legalább olyan népszerű volt a hazai kis főzdéknél, mint tavaly a NE IPA. A különböző boroshordók mellett hamarosan jön whiskey-s hordós sör kóstolása is. De elsőként egy régi adósság, a Monyo Hungarian Terroir-sorozat másik darabja, a Soproni Kékfrankos hordóban érlelt Russian Imperial Stout.
A Spontan Syrah-ról, ami a Monyo, sőt az idei magyar KKK-sörtermés egyik legnagyszerűbb söre volt még napsütéses időben áradoztam, a 10,5%-os Imperial Stout-ot már igazi téli estében pukkantottam föl. A soproni Pfneiszl Pincészettől beszerzett hordóban egy 10,5%-os kőolajszerű Imperial Stout érett, komoly szakmai anyaggyűjtés előzte meg, és persze volt apropója is, hogy pont egy ilyen sör készült, hiszen a Monyo idén már másodszorra vett részt a Sörbúvár által is hőn szeretett De Molen házi fesztiválján, a Borefts-en, ahol ez volt az idei tematikus főzet. Azért szerencsére nem vedelte föl a teljes mennyiséget a holland közönség, így itthonra is jutott egy adag. A hétvégén - egy 3 hetes alkoholmentes pauza után - úgy gondoltam, hogy méltó visszatérés lesz evvel a sörrel kezdeni.
Monyo Hungarian Terroir Balufränkisch RIS - 10,5 % - Illat: Az első illat ami a dugó kihúzása után megcsapott a rumos csoki volt, innen a cím is, hiszen a békebeli Sport szelet ugrott be azonnal. Aztán azért több réteg is megmutatta magát, ahogy melegedett a sör. Érkezett még csokoládészirup, csokis cappuccino, madeira-boros szilva, marcipános csokoládé, majd kitöltve, kicsit jobban levegőzve gyümölcsmarcipános szaloncukor, majd egy szép Kékfrankos málnás-szedres,áfonyalekváros jegyei is beköszöntek, kis kávés aromával megfejelve. Megjelenés: Folyékony kőolaj-szín és úgy is csordogál, minimális barna hab, Íz: Az illatok alapján édes teltségre számítanánk, de jön a meglepetés, vörösborosabb, csak száraz csokilikőr és egy kis szilvapálinka érkezik, fanyar szederrel és pörkölt kávés zárással. Van egy jellegzetes hordós, kicsit vaníliás, enyhén égetett utóíze is. Korty: A buborékok aprók és játékosan szúrósak, de a krémes ragacsos teltség azért megvan, bár nem olyan áthatóan, mint egy 10,5%-os, 22 Ballingos Stouttól elvárná az ember. Viszont a könnyed boros utóíz nem tanninos, nem is erőteljesen pörkölt kesernyés, inkább üde, friss. Összbenyomás: Egy remek, izgalmas karakterekkel rendelkező, nagyon egyedi ízvilágú Russian Imperial Stout, ha nem is egészen más, mint amit megszoktunk, de a csokis, kávés robusztus angolszász Imperial Stoutokhoz képest elegánsabb és könnyedebb, nem olyan fejleszakítósan likőrös, hanem a boros karakter is szépen kidomborodik.
Ha a Spontan Syrah-val kell összehasonlítanom, akkor nekem a Syrah volt az óriás kedvencem, de a Blaufränkisch RIS is csodás sör, csak itt már működik az ízlésekéspofonok-faktor. El is kezdtem agyalni, mi volna hozzá passzoló étel. Elkezdtem az éppen elkészült shortbread-del, amit kis csokival vontam be, aztán Bergkäse következett, de egyik sem volt igazán tökéletes. Aztán jött az ötlet a Tomme de Montagne - egy karakteresen penészes kérgű félkemény sajt (kapható nálunk is sok helyen) - megbolondítva egy kis málnalekvárral olvasztott csokival, és a dolog működött. A sajt a hordós, kicsit boros jegyekkel, a málna és a csoki a stout alapízeivel harmonizált szépen. Szerettem...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
lilakutyak · http://lilakutyak.blog.hu 2018.12.11. 13:17:18
Viszont tök jó olvasni az íz/illat leírásod, mert szerintem ezt szinte mindet sikerült nekemis megtalálnom benne, de az asszony arcán, amikor adtam neki, leginkább az volt, hogy ez nem csak keserű, hanem savanyú és kurvára alkoholos is. Ebből a szempontból viszont elég félrevezető annak, aki nem tudja, ho, és tényleg egy kicsit boros Sportszeletre számít.
