A - ma már - Kraft-főzdéknek nevezett új szellemű főzdék 2015-ös zászlóbontása óta felnövekvőben van egy újabb sörfőző-generáció, amelyik a 90-es évek nagy sörboomjával ellentétben már nem hiánytermékként főzi a sört, hanem új izgalmas receptekkel igyekszik megvetni a lábát a magyar sörpiacon. Fiatalos lendület, modern dizájn és kreatívitás jellemzi mindegyiküket és üde színfoltot jelentenek mind külsőleg, mind beltartalom szempontjából a matyómintás, windowsclipartos műaromás ál-kézműves sörök mellett.
A 90-es évek elején rengeteg kis sörfőzde létesült Magyarországon. Köztük volt a 25 éve, 1993-ban indult Lados Sörfőzde, mely Jászapátiban készített hagyományos stílusú lágersöröket, és saját sörözőjében és a környéken értékesítette azt. Az alapító, nemrég elhunyt édesapa helyébe fia, Lados Péter lépett, aki fiatal vegyészmérnökként már másképp képzelte el a sörfőzde jövőjét...
Kis útkeresés után megszületett egy teljesen új, lendületes arculat és a hozzá tartozó modern név is- átkeresztelkedtek Yeast Side Brewery-re. A söröket részben Péter, részben kollégái főzik, és az alap lágerek helyett a sörforradalmi irányban indulva születnek egyre-másra a receptek és a sörök.
Péterrel még a Budavári Sörfesztiválon beszélgettem hosszasabban, ahol elmesélte, hogy már a vegyészi diplomamunkáját is komlókísérletekből írta, és sörfőzdéjük mellett egy - hazai főzdékhez képest - viszonylag tekintélyes komlófölddel is rendelkeznek. Sőt a Heineken-féle új magyar komlótermesztő projekt is nagyrészt Péter nevéhez fűződik. Talán emiatt is választoták be az Első Soproni Sörverseny zsűrijébe. A Yeast Side jelenleg a régi főzdeberendezéseket igyekszik az anyagi kapacitáshoz mérten fölfejleszteni, és amire nincs keret, arra próbálja a vegyészmérnöki tudását fölhasználva "sufni-tuning" megoldásokat keresni, így drága laborvizsgáló berendezések helyett saját innovációjú kütyükkel vizsgálják a söreiket, de egyelőre még kézi palackozásúak az új sörök. Nem lebeg lila köd a szeme előtt, érzi, hogy a magyar sörpiac erősen telített. Komlóolaj-kivonatokkal is kísérletezik, amit nem csak a sörgyártásban, hanem a gyógyszer- vagy a kozmetikai iparban is értékesíthet.
A fiatalos, egységes dizájn és a különböző Side-elnevezések alatt megjelenő palackok, szépen mutatják, hogy rengeteg ötlet és recept valósult meg az elmúlt egy évben és a felhozatalban megtaláljuk a ma divatos NE IPA-tól kiindulva az APA-n keresztül a - legújabb - Barley Wine-t is.
A Budavárin indításként egy nagyon kellemes, behízelgően gyümölcsös, meggyel és szederrel főzött gyümölcsös sört, a Berryside-ot kóstoltam, majd a - még kicsit kiforratlan, mérsékelten komlóhenger - Superside, a NE IPA következett, A kapott palack Barley Wine már az otthoni "laborban" került a sörbúváros górcső alá.
Yeast Side Suiside Barley Wine - 11% Megjelenés: Bézs közepes hab, dió-mahagóni szín - Illat: Datolya, dió, aszalt füge, barackmag, grillázs - Íz: enyhén likőrös mogyoró, krokant, datolya, mazsolaszőlő, egyszerű blended whiskeysen, sherrysen diós - Kortyérzet: enyhe csersavas fanyarság, kellemes lágy szénsav, száj és lágy szájpadlás összehúzó alkohol, kicsit még durva alkoholos utóíz, testes, de nem simult még kellően össze Összbenyomás: Szép kerek, jó arányokkal rendelkező, de még nagyon fiatal Barleywine, egy fél év múlva már izgalmasabb, érettebb lesz.
A Yeast Side természetesen azóta sem pihent, boltokban a Freshside és a téli szezonra is bejelentkezett már egy új sörrel, a Poppyside nevű meggyes-mákossal, amihez címkeversenyt is hirdetett a főzde. (a képen az egyik pályamunka) A tavaly bemutatott Ugar Brewery mellett a Yeast Side talán az egyik legizgalmasabb mai magyar feltörekvő főzde, érdemes rá odafigyelni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
