Tegnap elstartolt a fesztivál, és a kezdeti nehézségek - kicsit lassú volt a fesztivál-fizetőeszköz, a tokenekek értékesítése, aztán besegítettek a szervezők és gyorsult a sor - ellenére nagyon kellemes hangulat volt a feszten.
Az infrastuktúráról: A WC-k kulturált, vízöblítéses darabok, a konténer végén kézmosóval, szappannal. A csap pohármosónak is használható, de van telepített pohármosó is, itt ügyeljetek arra, hogy jó sokáig folyassátok a vizet, mert az elején átveszi a gumicső kicsit klóros szagát-ízét, és elrontja a sört. A kitelepített kajás standoknál kicsit sokat kellett várni, ha tényleg csak az a kettő lesz, akkor idejében rendeljétek meg a burgert vagy pulled pork szendvicset.
És akkor a sörökről:
- Armando Kővári Csakajósör Gergő Otchoa hozta a tőle megszokott Grabancot, Hangover Rasta-t és a cukorbetegek "nagy barátját" a Zizit, Ziegler-ostyát és egyéb agyament édességeket magában rejtő Insulin Pump-ot. Az érdekes az benne, hogy ez a Strong Brown Ale egészen szép harmóniát csinált a bazári édességek garmadájából és az már csak hab a tortán, hogy a soft serve jégkása belőle és a Zsófi által prezentált csodás toppingok is emelték a Gergőéktól megszokott agymenés élményfaktorát.
- a Horizontnál megkóstoltuk az új Pilot Series darabot, a 12#-t, eze egy könnyed sour, nem akar több lenni, úgy esik, ahogy melegben egy jó savankás fröccs. Viszont az új NE IPA a Hazy Queen a jaffás színével és lehengerlő komlójával igencsak jól esik, bár egyesek egy kicsit keserűbbnek tartják, de ez engem cseppet sem zavart. Szép tiszta, intenzív komlós élmény.
- a Hop Topnál a fügés Berliner Weisse és a - személyes kedvenc - Mangose mellett egy igazi szüreti sört, egy Saisont is találunk, melyet rizlingszilváni-musttal erjesztettek. Hasonló élmény a Rothbeer Borbeerjéhez, csak savanykásabb és könnyedebb.
- a Mad Scientist háza táján is csupa izgalom van. Újra megfőzték az uborka salátát, ami egy Berliner Weisse és tökéletesen hozza az ubisalis ízeket sörben elbeszélve, ráadásul kellemes frissítő, és mellesleg szerintem zseniális. És kóstoltunk egy szintén ritkaságnak számító Lichtenhainert (erről a sörfajtáról bővebben itt - - ->), a Dealbreakert, ami nekem nem volt lég karakteresn füstös, inkább észteres felhangok voltak a füstös búza alapon. És a Raspberry Madnesst egy szintén remek málnás Berliner Weisse-t is kóstoltunk, csakhogy teljesen besavanyodjon a szánk íze és jobban essen a burger.
- a Monyó szokásos szortimentjéből a Funky Fritz-et kóstoltuk, ami végre kiforrott megtalálta a maláta és gyümölcsösség közötti kellemes egyensúlyt, majd átváltottunk az "atomfegyverre", az Aegir Bryggerivel közös kollab Bourbon-hordós érlelésű, 12-os feketeribizlis wheat wine-ra. Lehengerlő, fanyar és enyhén whiskeysen alkoholos.
- a Budapest Beer Week standján egybegyűlt külhoni craft főzdék közül mindegyik 2-2 csappal vesz részt a feszten, ezeken folyamatosan pörögnek a hordók. Először a román Bereta kezdett, náluk két sört kóstoltunk a White Diamond Whale-t egy behízelgően őszibarackos (lapos barackkal készült), parfümös Farmhouse Ale-t, amin egyáltalán nem érződött a 7,3% alkohol, kellemesen komlós és a saisonokra jellemző intenzív cukros ízvilág jól harmonizált a barackkal. A Hazy IPA-juk is egy igen tisztes darab volt, a keserűbb, markánsabb, nem a behízelgő fajtából. A szlovák Unortodox a Blood Rivert egy Roibush-teás, bodzabogyós, rózsaszirmos lágert hozott, ami különösen a roibush miatt nagyon ízlett, és bemutatta, hogy a láger is lehet izgalmas kísérlet tárgya. A nagy kedvenc Kabinet a Rufaro-t nem rakta még csapra, de Branimir megmutatott nekünk két másik izgalmas sört, a Carnival-t - megint - egy sour ale-t ananásszal és rózsaborssal és a To the Moon and Back DIPA-t, amibe nem sajnálták a komlót. A bolgár White Stork a Boys Don't Cry-o-t egy Cryo komlóval főzött pilzenit és egy Habaneroval bolondított American Wild ale-t mutatott, amibe egy ősi bolgár gabonafajta is került, és a chili egy haveri chiliültetvényről érkezett. Egészen kellemes savanykás ízvilág után a sokadik korty után érkezik az enyhén narancsos csípősség. Nagyon kellemes. A White Stout-jukat nagyon sajnáltuk, azt valószínű ma teszik csapra. Ne hagyjátok ki!
- a Balkezes csapatánál zártuk a napot, egy könnyed Peeping Tom után Balti Porteresre vettük a figurát és az új kávés változatban is nagyon szerettük a Bagoly-t.
Gratula a szervezőknek és még két nap remek sörfeszt-hangulatot mindenkinek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
