Van az úgy, hogy a világ két különböző pontján különböző embereknek jut pont ugyanaz az eszébe. Jedlik Ányos és Siemens is feltalálta a dinamót, de valahogy Siemens lett a sikeresebb. A cseh Kozel és a magyar Borsodi - a véletlenek különös összejátszásaként - igen kis különbséggel dobta a lokális piacra a Mester-Mistruv sörét, Közülük vajon melyik a jobb választás? Erre kerestem választ kis házi-tesztemben.

A Borsodi Sörgyár renoméja - hogyismondjam - nem túl fényes a honi sörgeekek körében. A butított licenc "húzómárkák", a magyar Löwenbrau (a linkelt blogbejegyzés óta már csak 4,0%-os alkohollal) és a Spaten mellett a core láger a Borsodi sem közönségkedvenc. Míg Sopronban és Kőbányán a kreatívok és a marketingesek az utóbbi 2-3 évben robbantottak az új innovációkkal (Soproni IPA és Dreher Pale Ale ill. Hideg- és egyéb komlós), és a Krusovice-vel illetve a Pilsner Urquell-lel őrzik a cseh vonalon is a pozíciókat, addig a Borsodi a hazai gyártású Staropramennel felemás mód szerepel. Egyedül a belga sörök szegmensében, a Leffe, a Belle Vue illetve a Hoegarden sörcsaláddal tartja a viszonylagos jó pozíciókat a bőcsi gyár, azonban a Carlsberg a Grimbergenekkel és a Heineken a Mort Subite és Affligem sörökkel már ezen a fronton is újként jelentkezett a magyar piacon.

A Borsodinál a marketing tavaly nyáron csak a Tűzes-Jeges innovációt tudta előpattintani, de őszre már egy igéretesebb újdonsággal is próbálkoztak. A Borsodi Nitro-ban már elmarad a kukorica az összetevők közül, és a körítés mellett a beltartalom is jóval baraátságosabb az alap Borsodihoz képest. A tavasz meg meghozta azt az "újítást", hogy végre egy kukoricamentes prémium világos Borsodit is kézbe foghatunk. Ez sem véletlen lépés, hiszen a Heineken ezen a fronton is szorongat a Soproni 1895-tel és az új kis-nagyüzem a Pécsi Sörgyár is megvillogtatta a Pécsi Prémium Pilst és Lágert. Természetesen a piaci bevezetést tekintve a marketing ennél a sörnél is élen jár, de higgyünk, és fogadjuk el, hogy a bőcsi gyár 45 éves évfordulóján tényleg nem fogta vissza a könyvelés szigorú tekintete Németh András serfőző szárnyalását, hogy megszülethessen a Borsodi Mester.

Bár a cseh sörpiacot nem ismerem olyan behatóan, mint néhány tanult kolléga, de a 12-es Kozel-lel már találkoztam korábban is. Magyarországon a Dreher csak a 10-es világosat gyártja és a Kozel Cerny-t forgalmazza, azonban "Csehszlovákiában" jóval bővebb a választék Kozelből. De vélhetően ott is egyre nagyobb a piaci nyomás (kínaiak - Lobkowicz-csoport, kis főzdék, multi-konkurencia) és jó sörökből is akad, és a gyengébben fogyó 12-es Kozelt lecserélték - ahogy ezt a Kozel-napon a Vojta Homolka főzőmestertől megtudtuk - kapott egy kicsit frissebb, a többi márkatárstól eltérő arculatot és egy üdébb, markánsabb komlózást, az idáig inkább malátásabb édeskésebb 12-es. Ez lett a Kozel Mistruv (Mester). És most már ténylegesen jöjjön a küzdőtér: melyik a jobb?

Ha a sokat emlegetett sörversenysztenderd, a BJCP számaira fordítjuk le a fentieket, akkor:

Illat: Borsodi: 8/12 - Kozel: 9/12  Megjelenés: B:2/3 K:2/3 Íz: B:12/20 - K:15/20 Kortyérzet: 3/5 - 4/5 Összbenyomás: B:5/10 - K:8/10

Összesen: Borsodi Mester: 30 pont  - "általában megfelel a típusának, apróbb hibái vannak", viszont a teljesség kedvéért csak 1 pont választja el az enyhén hibás sörök csoportjától.

Kozel: 38 pont "jó példája tíopusának, apróbb módosításokat igényel" - itt is hozzáteszem, hogy a 38 pont a kategória alsó határa, úgyhogy kijelenthetjük, hogy nem hibás, de az eget rengető élménytől is messze esik, egy normál, korrekt 12-es cseh világos.

Ha optimistán nézzük a dolgokat, akkor végre van kompromisszumokkal iható magyar nagyüzemi söre a bőcsi gyárnak is, ha viszont kicsit tágítjuk a látókörünket, akkor egyértelműen van mit behozni a cseh sörök előnyéből, de ez eddig csak többé(?)-kevésbé sikerült.