Sörbúvár

(Előzetes: a Soproni előhozakodott egy egészen izgalmas kezdeményezéssel, amit négy bekezdéssel később be is mutatok. A köztes szöveg általános elmélkedés a sörgyárak és a sörblogok viszonyáról, a lényeghez nem tesz hozzá semmit, így nyugodtan átugorható.)

Bizonyára senkit nem ér meglepetésként, hogy a sörgyártásban és -forgalmazásban érdekelt piaci szereplők egyik kiemelt tevékenysége, hogy pozitív sajtónyilvánosságot biztosítsanak maguknak. A nagyüzemek ehhez persze elsősorban nagy elérésű médiumokat szoktak használni, hiszen annak, aki százhektókat főz egyszerre, százezreknek el is kell tudnia adni a sörét. Tehát tévéreklámokat készítenek, óriásplakátoznak és így tovább – valamint személyükben is igyekeznek jó kapcsolatot ápolni a sajtó képviselőivel, meghívva őket sörbemutatókra, gyárlátogatásokra, kóstolókra, ilyesmikre. Ez utóbbi tevékenységcsokor persze logikusan szintén a minél nagyobb elérésű médiumokra céloz, mégis egész gyakran elér az ezen oldalhoz hasonló, szűk rétegigényeket kiszolgáló blogocskákig is.

Az persze, hogy az efféle elérések hová vezetnek, erősen személy- és felületfüggő: egy új sörről nyilván különösebb teketóriázás nélkül szívesen ír mindenki, főleg, ha még érdekes is a premier tárgya. Hasonlóan szerencsés eset egy gyárlátogatás is, hiszen ott lehet fotózni, a fotókat pedig meg lehet mutatni a köznek. Viszont a sörgyárak (pontosabban azok PR- és marketingügynökségei) az esetek többségében nem ilyen izgi, sörblogkompatibilis meghívókkal fordulnak a sajtóhoz, hanem közleményekkel, abban a reményben, hogy azokat a címzettek többé-kevésbé egyben meg is jelentetik.

Ezekkel a közleményekkel persze a Sörbúvárhoz hasonló rétegfelületek nem igazán tudnak mit kezdeni, hiszen a Kedves Olvasóközönséget feltehetően nem különösebben érdekli, ha új menedzser érkezett Sopronba, ha a megyei kapitánysággal közösen indítottak kampányt az ittas vezetés ellen Bőcsön, ha az új aludobozokkal 16%-kal csökkentek a gyártási költségek a Drehernél vagy ha napelemes palackmosót üzemeltek be Pécsett. (Fiktív példák, még mielőtt.) Így aztán az efféle közleményekkel, amikhez nem társul valamilyen termék, e blogon általában egyik szerző sem szokott foglalkozni, és épp ezért számít kivételes alkalomnak, hogy a szóban forgó, múlt héten kézbesített sajtóközlemény mégis tűnik olyan izgalmasnak, hogy külön posztban térjek ki rá.

Sörversenyt hirdet ugyan a Soproni, amire 5,5 alkoholszázalék alatti porterekkel lehet nevezni, a győztes sörét pedig 2019-től piacra is dobják, az Óvatos Duhaj-termékcsalád legújabb tagjaként. Ráadásul a zsűriben nem csak heinekenes emberek ülnek majd, hanem a házi sörfőzők egyesületének elnöke és egy kisüzemi sörfőzde vezetője is (egészen pontosan Bajkai „Tibeer” Tibor és Lados „Yeast Side” Péter). Mindez pedig annyi szempontból sokkal érdekesebb az átlagos nagyüzemisörös PR-nál – ide értve a Soproni átlagos kommunikációját is –, hogy alig győzzük sorolni. Nagyüzemi porter bejelentése! Nyilvános sörverseny egy nagyüzem szervezésében! Házi és kisüzemi sörfőzők bevonása! Már-már attól fél az ember, hogy egy ekkora innovációcunami után nincs az a tökélyre fejlesztett sörrecept, ami találkozna az egyszeri sörblogger felsrófolt várakozásaival (főleg annak fényében, hogy minden erénye mellett azért az Óvatos Duhaj IPA sem a tökéletes stílusmegvalósításról lett ismert), mert hát mégiscsak egy magyar nagyüzemről beszélünk, aminél a konkrét megvalósításban a szexi PR mellett nyilván igen-igen vastagon szót kapnak olyan gazdasági és technológiai szempontok is, amik könnyedén felülírnak bármilyen snájdig, díjnyertes receptet.

Szóval az előző bekezdés volt jelen cikk tulajdonképpeni lényege, most már csak afféle lábjegyzetek maradnak hátra, elsősorban arról, hogy a Soproni biztosra ment, és a valóban izgalmas közlemény mellett azért tárgyi ajándékokkal is törekedett a sajtórokonszenv elnyerésére, ez alkalommal egy adag komló- és malátaminta képében. A cikkhez használt képi illusztrációk ezekről születtek, a csatolt levél szerint kezdőcsomagként szolgálnak a versenyrecept-fejlesztéshez, bár ez a gondolat igen erősen sántít. Ugyanis a csomag egyfelől nagyjából öt deka malátát tartalmaz, ami talán olyan két-három deci sörhöz lenne elméletben elegendő – amire persze mondhatjuk, hogy nyilván értelmetlen boldog-boldogtalannak kilószám küldeni a malátát, egy ilyen kóstolóadag arra való, hogy megismerkedhessünk a felhasználásra érdemes alapanyagokkal. Ez abszolút legitim gondolat, bár a tény, hogy a csomaghoz csatolt porterreceptpéldában szereplő három, illetve a csomagban konkrétan elérhető négy komlófajta között semmilyen átfedés nincs (fuggle, challenger, wakatu; illetve centennial, chinook, amarillo és simcoe), továbbra is azt az érzést erősíti, hogy a kapott csomag inkább csak az általános szeretetvásárlást szolgálja, mintsem a porterfőzés elősegítését. De az üvegecskék abszolút szépek.

A versenyre a http://www.soproni.hu/sorverseny oldalon lehet jelentkezni, a versenyszabályzat itt érhető el. A nevezési határidő augusztus 20., a mintákat egy budafoki címen kell leadni, egy személy egy recepttel indulhat.