Az elmúlt évben nem csak a KKK-főzdék bemutatói érik egymást egyre-másra, hanem a 3 multi (Heineken, Dreher, Borsodi) is jobban mocorog a sörinnováció vizein. A Dreher Hidegkomlósa és a Frissenszűrt Aranyászok által felkavart állóvíz után az atombombát a Heineken dobta le, a Soproni IPA, az Óvatos Duhaj képében. A Borsodinál kisebb-nagyobb óvatossággal reszelgették a névadó márkát, a Borsodit, de a nyári Tüzes és a Jeges nem igazán robbant nagyot, csak kicsit finomítottak a nem túl fényes alaprecepten. Eddig. Mert most kísérleti jelleggel piacra kerül a Borsodi Nitro. Itt már nem csak a külcsíny, hanem a belbecs is minőségi szintet lépett. De menjünk csak szép sorjában!

A nitrogénnel csapolt sörök egyik alfája a Guinness (Dry Stout), aminek a habzó krémes megjelenése minden sörbarát számára ismert. Ez a 30-70 szén-dioxid-nitrogén gáz-arányú csapolás utánozhatatlan látványt ad a sörnek még belekortyolás előtt. A cseh kocsmákban is találkozhatott a sörturista mostanában ilyen nitros csapolással, sőt a Dreher is csapolt már iígy Bak-ot, és, minő véletlen, épp a Kandalloban szerveztek egy Nitro Stout estét november 15-én, úgyhogy a KKK-sörök hazai kedvelői is megtapasztalhatták ezt az élményt.

A Borsodi azonban a nitrogént már a sörkészítés közben IS beleteszi a sörbe. A szűrés után egy membránnal kiveszik a sörből a szén-dioxid egy részét és visszadúsítják egy rész nitrogénnel. A végeredményt pedig speciális kegfejjel ellátott, 50-50 CO2-Nitrogén arányú, magasabb nyomású rendszeren csapolják ki, az új tervezésű poharakba, amikben jön a - marketingesen szólva- "vihar"- vagy "lavina"-hatás, és hasonlóan a Guinnesshez egy krémes, tejhabszerű sörhab és egy nagyon finom szerkezetű, az angol pubokban kapható Ale-ekhez hasonló karbonációjú sört kapunk. Ami még plusz, hogy ez egyelőre tulajdonképpen egy cseh sör, mert a Molson-Corrs égisze alá tartozó ostravai főzdében van csak ilyen technika, ahol ezt előállíthatják. Ami egészen új szintre emeli a Borsodi portfóliójában, hogy - ellentétben a magyar Löwenbräu-jal-ezt is megértük! - ebben valóban nincs kukorica és még a malátászsák is jobban meglendült a főzés közben, mert egy tartalmasabb 5%-os láger készült csak árpamaláta, komló, élesztő és víz felhasználásával. A Soproni IPA és 1895 után egy újabb magyar német tisztasági törvénynek megfelelő sör érkezett a piacra, ezúttal a Borsoditól.

És hogy milyen? A csapolási élmény az felér a Guinness-éval. A látvány szintúgy. Egy kicsit harsányan érkezik a komló, de a maláta egész jó egyensúlyt ad neki, így egy licensz Staropramennel összekóstolva megállta a helyét. Én egy kis karamellmalátával és egy kisebb adag apró buborékkal még megtoldanám, mert így a laikus és jóhoz nem szokott, magyar kocsmai fogyasztó, ha nem látta az impresszív vizuális körítést még tán azt gondolja, valaki egy kis döglődő hanzliból ügyeskedett neki új sört. Nekik kell a buborék, pedig ez tényleg nem fúj fel és a több maláta miatt nem is olcsósörösen savanyú. Kicsit direkt a komlózása, egy picit finomabb, zöldségesebb irány elkelne, de hát a költséghatékonyság nagy úr, ebben a szegmensben nem szórják két marékkal az aromakomlót... Természetesen a csapolós látványelemmel turbózva és a kevésbé felfújós, lágyabb ízű sörrel részben a női fogyasztókat is célozzák a bőcsi gyártók. Egy könnyed libamájas előételhez, füstölt pisztránghoz, enyhén csípős natúr sajtkrémhez még gasztronómiailag is jó pár lesz.

Ha félreteszem a bloggeres sznobságot, akkor egy értőbb sörös számára is elfogadható az élmény, és végre megállapítható, hogy a bőcsi gyár lágerkínálatából is van a Staropramenen kívül élet. Hogy mindezt hol lehet a sajtótájékoztatón kívül megkóstolni? A premier után hamarosan 20 kocsmában (nagyrészt Budapesten és 5 vidékiben) indul a próbaüzem (pl. a Zsidai-csoporthoz köthető Spílerek, a Jamie's Italian a Várban, vagy a Ziccer), és ha az úribb nagyközönség is megkedveli az új élményt, akkor végleg zöld utat kap a Borsodi Nitro. Meglátjuk...