Amikor megkaptam az új innovációs Arany Ászokot  a dreheres marketingcsapattól, rögtön a nagy autógyárak analógiája jutott eszembe. Egy jól bejáratott tömegmárkát kiadnak néha kis műhelyeknek, hogy ráaggassanak egy-két spoilert, felhúzzák a motort pár lóerővel és mindjárt egy dögös verda kinézetét varázsolják a mindig újra és szebbre váró fogyasztó elé, hogy így nőjön egy teljesen átlagos darab eladása. A fogyasztó, - aki a megszokott fapadot koptatja - pedig csillogóbbnak és kívánatosabbnak érzi a hétköznapit, és még az esélye is megadatik, hogy belekóstoljon egy kis tutiba, ami nem is olyan elérhetetlen.

De a mi Arany Ászokunkból mit sikerítettek az élelmiszeripari tuningzsenik? Már KK-kolléga is rávilágított a posztjában a szembetűnő tényre, hogy ez az Arany Ászok nem Kőbányán, hanem a Sab-Milleres (azaz lassacskán Asahis) konszerntárs, román Ursus műhelyében készült. Valami olyasmi lehet a dolgok háta megett, hogy a magyar Dreher költségvetésébe már nem fért el az a szuper mikroszűrő, amin a kész sört keresztülszivattyúzzák, hogy ne kelljen pasztőrözni, de mégis sokáig elálljon - mert ezt ígéri a csillogó, - komlós "optikai tuninggal" ellátott - doboz. Vélhetően a Dreher kiköltekezte magát, hisz a BrauKon-tól vásárolt "komlóágyú" sem lehetett két fillér. Ha kicsit tovább kutakodunk a multis bugyrokban, akkor felfedezhetünk egy, a temesvári sörgyárban készült pasztőrözetlen Timisoreana-t, amit csak csapon árultak/nak, az amúgy a törénelmi Magyarország legrégebbi sörgyárának tekinthető üzem utódjában. Nem lennék meglepve, hogyha az Ursus valamelyik brandje a cserekereskedelem jegyében egy Kőbányán komlóágyúzott "hidegkomlós" cuccal rukkolna elő a közeljövőben.

De elhagyva az oknyomozás és a találgatások ingoványos talaját, vizsgáljuk meg a biztos pontot, magát az új Arany Ászok Frissenszűrt sört. Az alapanyagokban semmi újdonság. Marad a jól bevált kukoricagríz a pótanyagok közt. Az alkohol itt is 4,3%, úgyhogy ebben nincs változás. A pasztőrözés, aminek már a kész terméket vetik alá egy nagy sörgyárban tudhatóan sok illat- és ízhatást eltávolít a sörből, és kisüzemi kóstolásaimból kiindulva igencsak felerősíti a kellemetlen mellékvegyületek, de főleg a DMS (di-metil-szulfit), a konzervzöldséges, konzervkukoricás ízekre emlékeztető vegyület kellemetlen hatását. Egy pasztőrözetlen sörtől tehát ízgazdagságot és viszonylagos harmóniát várhat el egy fogyasztó, és a Pilsner Urquell esetében ezt meg is kapja.

A végeredmény alapján sajnos itt nincs meglepő fordulat, csak filozofikusan nyugtázhatom: Szépen kistafírozták, jobb is, csillogóbb is, mint a fapados verzió, de jó sör nem lett belőle. Ez nem az a sörkategória, ahol a drága alapanyagok adják meg a sör ízét, hanem marad a marketinges "optikai tuning" és a Pilsner Urquell dicsfényének halovány visszatükröződése. De hát kicsit sárga, kicsit frissenszűrt, és a mienk...