A csepeli Rizmajer már rengeteg Sörbúvár-poszt témája volt, és több, mint 10 éve Csepel-szigetiként már én is egy kicsit helyi erőnek érzem magam, úgyhogy a lokálpatrióta szellem is megszólal ennél a posztnál. Józsinak már a nagyapja is szódás és kocsmáros volt, és beszélgetéseink során azt is megtudtam, hogy józsefvárosi sváb családból származik. Így valahol jelképesnek is tekinthető, hogy a Józsefvárosban, egész pontosan a József körút 14. alatt nyit meg a Rizmajer új sörözője.
Nyolc év alatt az igencsak közepes Szebeni Ászoktól eljutottunk oda, hogy egy állandó és jó minőségű szortimenttel (ászok, kukorica, búza, fekete, konyakos meggyes, gyömbéres), melyből a Fekete és a Búza szerintem a legkiválóbbak, és rengeteg kollab és gerilla sörrel, illetve alkalmi főzettel a tarsolyában a cég tett egy öles lépést a Belváros felé. Rizi sokszor mondta, hogy az egyre növekvő versenyben egy sörfőzdének a biztos alapokhoz mindenképpen szükséges a saját söröző, ahol jó minőségben árulhatja a teljes szortimentet. Persze azért az sem baj, ha a pörgős belvárosi szórakozónegyedek látóterében van a sör, mert hiába olcsóbb a csepeli sörház, valahogy nem akaródzik sokaknak odáig elhévezni, pedig a város közepéből 20-30 perc alatt oda lehet érni. A környéken nem is lesz egyedül, mert a Krak'n Town vagy a Bohémia Söröző alig 100-200 méterre található, így egyre jobban el lesz kényeztetve, aki a 7. kerületből a nyóckerbe szeretné átrakni a székhelyét.
Szóval Józsi vett egy nagy (nagyon nagy) levegőt és a napi ügymenet mellett belevágott egy hosszú vágtába, az építkezéssel, engedélyek kijárásával tarkított idegőrlő menetbe, Aztán február 9-én este hatkor megnyitott az új Rizmajer Sörház. A 3 szint egész egyszerűen funkcionális (bár a belsőépítészet kedvelőinek csemege lesz a 3 szintet betöltő fém csigalépcső) és barátságos. Igazi sörözői hangulatot árasztanak a bárszékes boxok, a nagyobb csapatokat váró padok, a pincében a szeparé bőrkárpitos székekkel. Minden rendű és rangú társaság megtalálja a maga sarkát, ahova vissza-visszatérhet egy nem feltétlenül csúcs, de egy korrekt és jó áron mért korsó sörre, hogy mellé a street-food és majd pasta ételeket, bécsi szeletet, kenyérlángost, snackeket harapjon a belvárosi mércével igen kedvező áron bőséges adagokkal.
És ha a betérő vendég bepillantana a színfalak mögé, akkor láthatná azt a gondosan megtervezett és kialakított technikát, amit azért építettek - nem kevés befektetéssel - bele a sörházba, hogy mindig tartani tudják a színvonalat. Ott a hipermodern étellift, a sokkoló hűtő, a 17 csapot egy időben profin átmosni képes tisztítórendszer, és a galérián az az átfolyásmérős 3 sörcsap, aminél feltöltőkártyával lehet csapolni. Úgyhogy "sörbérletet" is lehet váltani az emeletre.
A szakmai megnyitón a bloggerek és újságírók mellett ott volt Rizi szinte összes volt Corvinusos Sörmester-csoporttársa, nem egy közülük maga is sörfőző, és a hazai sörszakma színe-virága. A rendezvényen egy másodpercig nem volt olyan érzésem, hogy egy "sajtómegnyitón" vagyok, ahol majd szépet-jókat kell írni a dizájnról, helyettem ezt úgyis megtette profi mód a beerporn, a sörökről a bekészített sajtóanyag szerint. Olyan volt a parti, mint egy nagy baráti társaság összejövetele, egy közös ünnep, hogy egyikőjük befejezett valami nagyot, számára fontosat, és meghívta a csapatot, hogy osztozzon az örömében. Készültek a burgerek, grill csirkemellek, folyt a sör, a saját sörök mellett az áprilisban örvendetesen újranyitni készülő Hopfanatic szicíliai narancsos Nohoplimitjével megfejelve, - a Cingulus Fekete Sörből a Czetis-ház által főzött aranyérmes Sörpárlat, és a hosszú hajrá után ezen az estén Józsi is elégedetten hátradőlhetett egy picit, mert felavattuk és belaktuk a helyet, hogy előkészítsük a nagyközönség számára. Mi, akik ott lehettünk vele meg úgy éreztük, hogy egy közös munka eredménye ez az új sörház, ami tanácsokból, jó ötletekből, végigmelózott fesztiválokból és persze a sör szeretetéből fakadó közös energiákból adódott hozzá a Rizmajer Sörfőzde sikeréhez.
Mától már egyhetes próbaüzem, finomhangolás, majd jövő hétvégén hivatalos megnyitó. És ha a helytörténészek 200 év múlva egy kicsit jobban megkapargatják a felszínt, lehet, hogy az is kiderül, hogy a József körutat is Rizmajer Józsiról nevezték el... Gratulálok, és köszönöm, hogy ott lehettem!
Zárásul némi kiegészítő képdokumentáció -kk- kollégától:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Mindenki függ valamitől 2017.02.13. 17:19:18
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
hallójárat 2017.02.11. 12:08:58
pif · http://sorbuvar.blog.hu/ 2017.02.13. 12:05:28
hallójárat 2017.02.13. 14:23:08
És akkor még csak a égbekiáltóan visszataszító példákat említettem, stabil minőség nulla, a többi söre is az esetek többségében alulmúlt minden képzeletet.
Azt elismerem, ha szerencsés volt a csillagok együttállása, azért kisültek jó dolgok. Úgy tízből egyszer. Az említett Importerről sajnos lecsúsztam, de hát az még a kezdeti lendület idején készült, akkor még elképzelhető, hogy nem szart olyan nagy ívben mindenre és mindenkire a drága Tomi.
De hát ez egy ilyen ország, se a megbukott politikai közszereplők nem bírnak visszavonulni, se a megbukott sörfőzők.
lilakutyak · http://lilakutyak.blog.hu 2017.02.23. 12:47:12
Viszont a Popcorn legutóbb is jó lett, és nekem most frissen ez a narancsos Nohoplimit is bejön. Érdekes, hogy emlékeim szerint az IPA-i nem is savanyodtak.
pif · http://sorbuvar.blog.hu/ 2017.02.23. 18:40:37
lilakutyak · http://lilakutyak.blog.hu 2017.02.28. 10:26:04
pif · http://sorbuvar.blog.hu/ 2017.02.28. 11:30:39
rambo13 2017.03.03. 10:22:45
az összes sör iszonyatosan túl van hűtve
az h csak a pultnál van kiszolgálás az egy oltári hülyeség, a bejáratig áll a sor
túl hangos a zene
a hamburgerben a "hús" csapnivaló és brutál sós
és jó lenne ha az üveges söröket helyben is lehetne fogyasztani, főleg ha van olyan tétel ami csak úgy érhető el (pl 424)
pedig nagyon akartam szeretni, maga a kialakítás tetszik, sztem elég szép lett, a konyha is tök ügyesen van megoldva, (bár ezt a mikrofonba bemondjuk h kész a kajád stílust én nem annyira pártolom)
a csapos is nagyon felkészült volt a sörökből és persze jó h már itt is adnak kóstolót ha kér az ember