A büntető(/)lágerek kora leáldozni látszik, a 'világos sörtől savanyú a szád'-féle nótába pedig szünetjel kerül: a multik, talán csak jó dolgukban, vagy mert a piaci torta morzsáinak is utána nyúlnának, de bevetették a csodafegyvert, a pasztörizálatlan Pilsner Urquellt tankból mérve. Szügyig gázolva a képzavarban: itt a visszavágó '68-ért - cseh tankok Budapesten!

Aki lesi a sörös híreket, már tudja, hogy fel-feltűntek a zsákos frodók sörtankok a fővárosban (úgyis minden olvasónk érti a zsákot, nem magyarázom), először a Ráday utcai Rombuszban, mostanában a Mikszáth téri Zappa teraszán – de közben a kiégett májú, elvásott ínyű sajtósokat is megpróbálta elkényeztetni a kőbányai mamutcég marketingosztálya. Jelentem, sikerült.

Robert Lobovsky sörmester, Plzeň (via wemagazin)

Meghatódottságunk persze véges, nem kerültünk Mammon uszályába, még ha az erre utaló jelek egyre gyakoribbak is  "sörszcénában", és nem fogjuk azt a nemes pesti hagyományt sem követni, miszerint egyes krimók – butaságból vagy aljas számításból, egyik verzió rosszabb mint a másik – kézművesnek adják el a cseh nagyüzemi cuccokat. Szóval maradunk a házi-, kisüzemi sörök búvárlásánál, de most tisztelgünk egyet a nagy tesó/big brother húzása előtt: hogy társulva egy terézvárosi romkocsmával, nem csak igazi PU-t hoztak Pestre, tankban és pasztörizálatlanul, de még a magyar csaposokat is betanították (úgy-ahogy) az öt ujjas halálos ütésre háromféle csapolásra (mert azért szögezzük le, a nagy magyar átlagban ezen még van hová fejlődni, hiszen nálunk alapból hladinkát adnak, anélkül hogy tudnának róla, néz is nagyokat Hrabal a falról, lásd még a Szindbád "gazdag ember a kocsmárosod" jelenetét.)

(Nem olcsó mulatság, de hát a belvárosban sok helyütt a Dréhert és társait adják ennyiért.)
- update: helyesen: "na dvakrát"

A jeles eseményen remek sörkorikkal kápráztatott el bennünket Tóth Csaba "Csirke", szerencsére nem a szakács eltartott kisujja remegett a kolibrimáj-pástétomos, aranyporral hintett kaviáros aszpikban, volt mersze az alapokkal (perec) indítani, majd innen finomítani lassan az ételsort a sajtkrémen és a lecsós falatkán át a merészebb, összetettebb kreációkig. (Sajnos a desszert mint olyan nem került sorra, ahogy szóba se, na persze, pilseni estében ez az evidens. De a forradalom nem állhat meg itt, ahogy a szavazófülkéknél sem: nagyon kíváncsi lennék, a séf mit szólna a poszt alján elkövetett merényletemhez, az elképzelt pilsenis kehelyhez.)

Mivel engem idegesítenek a magyar sajtóban megszokott „utólag beszámolunk róla, milyen jól tartanak minket az ingyen reklámért”-fele cikkek, az utólagos - és sokadik - beszámoló folytatása helyett csupán egy ötletemet osztom meg, amellyel a sörgasztronómia farvizének sodrában is maradok, lévén desszert topic következik, ráadásul - tudomásom szerint először – pilsenivel!

<< Pável és Winnie the Pooh, ki-ki a maga mézescsuprában >>

Ezzel vissza is kanyarodnék Micimackóhoz és a mézescsuporhoz: erre az utóbbira is szükségünk lesz ugyanis. Annyit még figyelmeztetésül elárulok, hogy receptem merőben elméleti, sőt hipotetikus, nem lévén bejáratos sem az Anker't pultja mögé, sem a konyhájukba. Ami megihletett, az a „mlíko/milk” csapolásból származó habcsoda, mely a kortyolgatás első taktusai alatt szinte tejszínes állaggal, sőt ízzel is bír.

Végy tehát egy Y-kelyhet.
Az aljába dobj pár darabka, pilseniben áztatott piskótát, merj rá kiskanálnyi, kásás állagú körtepürét. Kanalazz rá bőven a frissen  csapolt és szinte készre felvert habtejszín állagú „Mlíko”-ból, majd ennek tetejébe reszelj egy körömhegynyi gyömbért, valamint csorgass rá kevés mézet csíkokban. Markolj desszertkanalat és sörözz egy jót! Fogyaszd a nap végén, egy sor korsó „na dvakrát/crisp” vagy „hladinka/smooth” után, esetleg rendezz versenyt, ki esik össze előbb: te vagy a hab?

 (via Anker't, facebook)

Mivel elképzelt recept, fotóm nem lehet róla, de a hatás nem maradhat el: reményeim szerint úgy néznénk utána a kamerába, ahogy kedves kocsmablogos kollégánk nézett ki magából egy korsó sima mlíkó felett: