Az Első Magyar Házisörfőzők Egyesülete idén tartotta meg ötödjére a Házisörfőzők Nemzetközi Versenye – Magyarország címet viselő versenyét; a szokásoktól eltérően nem március 15-én, hanem 12-én. A keretek minden egyébben követték az elmúlt években kialakult rendet, így a BJCP-szabályok szerinti nevezést, a gerillasörök (azaz kereskedelmi forgalomba került tételek) önálló kategóriában versenyeztetését és így tovább. Az összetett győztes, az ún. Grand Champion egy rauchbier lett, Merkl Norbert Füst Walter II. nevű söre. A további eredmények itt elérhetőek, most nem is azokról szeretnék írni, hanem egy érdekes jelenségről, ami pont a Füst Walter II. kapcsán jutott eszembe – és jó eséllyel nem csak nekem.
A verseny ugyebár úgy néz ki, hogy az egyesület meghatározza még egy évvel korábban, melyik BJCP-kategóriákban lehet majd nevezni. (A BJCP, a Beer Judge Cerification Program tulajdonképpen egy szabályrendszer és egy képzés kombinációja, amit az amerikai házi sörfőzők egyesülete talált ki.) Ezeknek a kategóriáknak mind van egy-egy leírása, amiben szerepel, milyen az ideális sör a stíluson belül: milyen illatú, ízű; milyen alapanyagok jellemzik; milyen a színe, a habja, a kortyérzete stb. Az egyes kategóriákba nevezett söröket a szervezők összegyűjtik, majd a beérkező nevezések számától függően azokat egy vagy több kóstolói panel elé tárják, melyek tagjai lekóstolják a rájuk eső tételeket, és a már említett leírások alapján értékelik azokat. Egy sör, ami az adott kategória szerint tökéletes, kimagasló kóstolási élményt nyújtó kivételes példája fajtájának, maximumként 50 pontot kaphat. Ami technológiai hibás vagy más okból ihatatlan, 13-at (a 0–12 tartomány udvariassági okokból nincs használatban).
Ez eddig tiszta sor: ha nincs túl sok nevezés, az adott kóstolói panel megkóstolja az összes, a szóban forgó kategóriába nevezett sört, mindegyiknek ad minden tag egy pontot, a pontokat sörönként átlagolják, és a legmagasabb átlagpontszámot kapó sör aranyérmet kap, a következő ezüstöt, és így tovább. Az eljárás akkor bonyolódik, ha a nevezések száma miatt több kóstolói panel szükséges ugyanahhoz a kategóriához. A szükség persze logikus, hiszen a sörversenyeken nincs köpőcsésze, így már tíz sört figyelmesen kiértékelni is elég megterhelő, nemhogy húszat vagy harmincat. Viszont ha több csoport kóstol, nem kóstol mindenki minden sört, így a szubjektivitás, az eltérő rutin, az eltérő ízérzékenységek és vakfoltok azt eredményezhetik, hogy egy csoport olyan sörökre is alacsony átlagokat adhat, amelyekre egy másik csoport magasabbat adna.
Ennek kiküszöbölésére ajánlja a BJCP az úgynevezett mini-BOS (mini best-of-show) -köröket. Ezek afféle szétlövések, melyekbe az adott kategória minden kóstolói paneltől bekerül a náluk legjobb átlagokat szerző két vagy három sör. Ezt követően alakul egy másodfokú zsűri, melybe a kategóriát értékelő panelek néhány rutinosabb tagja ül be, majd választja ki közmegegyezéssel, mely három sör kerüljön a kategóriadobogóra. Az eljárás mellékhatása, hogy gyakran nem a legtöbb pontot szerzett sör nyeri a kategóriát. Hiszen ha csak két párhuzamos kóstolói panel közül is az egyik lágyabb, a másik pedig szőrösebb szívű, máris lehetséges, hogy a szétlövésben olyan győz, amit az utóbbiak pontoztak, dacára, hogy pontszámban az előbbiektől több is megelőzhette.
És ahol mindez visszakanyarodik az idei sörversenyre és Merkl Norbert győztes füstölt sörére: a Füst Walter II. a maga első körös pontozása során 28 pontot kapott a lehetséges ötvenből – ami a pontozólapon szereplő segédszöveg szerint a „Jó” kategóriába esik, azaz „hiányoznak a típus védjegyei és/vagy kisebb hibái vannak”. A verseny során (ha a gerillasöröket nem számítjuk) egyébként 100 benevezett sör ért el ennél magasabb pontszámot, további 15 pedig ugyanennyit. Minthogy összesen 225 sör került pontozásra (a gerillákat továbbra sem számítva), ez annyit jelent, hogy a versenygyőztes sör az eredeti pontszáma szerint kábé középen lenne, ha az összes nevezést sorba állítanánk, a legtöbb pontot kapottól a legrosszabbul értékeltig.
Ami persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy a Füst Walter II. érdemtelenül nyert volna. Ez már csak azért sem valószínű, mert az eredeti, 28 pontot adó kóstolói paneltől továbbjutott, tehát az általuk kóstolt 8-10 sörből szükségszerűen a top 3 között kellett, hogy szerepeljen. Ezt követően odakerült ötödmagával a mini-BOS körbe, ahol a fellebviteli zsűri kiválaszotta a legjobb rauchbiernek, majd e cím jogán bekerült a döntőbe. Erről még nem írtam, de nem is túl misztikus a működése: a kategóriagyőztesek indulnak egymás ellen, azokat egy elismert, rutinos kóstolókból álló sztárzsűri értékeli, és közösen kiválasztja az év legjobb sörét, a Grand Championt. És a Füst Walter II. ezen is átjutott.
Tehát nem kell azt gondolnunk, hogy a grandchampionok megérdemeletlenül győznek, de ez nem biztos, hogy megnyugtatja a nevezőknek azt a felét, akik több pontot kaptak a kóstoláson. Arról szeretnék tehát írni pár további bekezdést, mik állhatnak a jelenség hátterében. (És bizonyára ez az a pont, amikor érdemes lehet megjegyeznem, hogy soha nem neveztem sört versenyekre, kizárólag zsűriként vettem részt az ideiben és a korábbiakban is. Ráadásul a Füst Walter II-vel nem is találkoztam, mert nem voltam sem rauchbierpanel-, sem sztárzsűri-tag.)
Az nyilvánvaló, hogy nem mindenki pontoz ugyanúgy. A már említetten eltérő személyes érzékenységek, preferenciák akkor is eltérő eredményekhez vezetnek, ha egyébként rutinos, objektivitásra törekvő kóstolókról van szó. Emellett ráadásul ugye vannak a szőrösebb meg a lágyabb szívűek is. A kisebbik akadály pedig persze a rutin esetleges hiánya: az mindenkinek a magánszorgalmán múlik, hogy mennyire tudatosan és hányféle sört kóstol. Sőt: a Házisörfőző Egyesület még abban is segítséget nyújt, hogy a magánszorgalomból kisebb eséllyel feltárható ízérzékenységi sajátosságok, fejben tartandó egyéni „félrehordások” is minél jobban kordában tarthatóak legyenek; idén már többedik éve került sor ún. érzékszervi felkészítőre, amin különféle tipikus ízhibák kontrollált gyakorlására volt mód. (Ami ugyanakkor egyfajta túlérzékenységhez is vezethet persze más, nem gyakorolt hibák felismerésének kárára, de ettől még sokkal jobb, mint a gyakorlás kihagyása.)
A nagyobbik gond inkább annak biztosítása, hogy mindenki fejében ugyanaz a mérce legyen, azaz egy sört, ami nagyjából x%-ban felel meg a stílusleírásnak, és y, z hibái vannak, minden kóstoló nagyjából k pontosra értékeljen – kategóriától és személytől egyaránt függetlenül. Ez viszont csak alaposan szervezett, rendszeres kóstolótréningekkel lehetséges, amik mind szervezési, mind részvételi oldalról relatív erőforrásigényes elköteleződések, így aztán tudtommal nem is valósultak meg eddig. Ha mégis, akkor viszont nem ért el annyi embert, amennyi szükséges egy 200-300 sörös verseny bírálásához. Így aztán egyértelműnek tűnik, legalábbis nekem: ha a magyar házisörfőző-verseny szintet akar lépni, ahhoz már jóval komolyabb felkészülési szervezettség kell (meg persze jelentkezők, akik kaphatóak a részvételre). Arról fogalmam sincs, a dolgok mai állása mellett ez mennyire reális.
Ha mindezt az idei versenyen történtekre próbáljuk meg értelmezni, valószínűsíthetjük, hogy a Grand Champion-választáson tényleg kimagaslóan teljesített a Füst Walter II., hiszen konszenzusra jutottak róla a végső zsűri tagjai. Előtte viszont egy olyan stílusban kellett érvényesülnie, ami eleve nagyon nehezen értékelhető: a rauchbier nem feltétlenül a látványos különbségek terepe, a füst alól pedig nehéz pontosan kiérezni és azonosítani a sör egyéb tulajdonságait. További akadály, hogy hiteles, klasszikus rauchbierből (BJCP 22A) nagyon kevés kapható, így a legtöbb potenciális zsűritag szinte csak a Schlenkerlára hagyatkozhat, ha viszonyítási alapot akar találni. Ezt a kiindulási helyzetet súlyosbította, hogy a két kóstolói panel (18 nevezés indult a kategóriában, így a két kóstolói csoport abszolút logikus választás volt) között szinte biztosan jelentős eltérések voltak a pontozási jószívűségük tekintetében. A Füst Walter II. ugyebár 28 pontot kapott, ami azt jelenti, hogy attól függően, hányadikként került tovább a maga paneléből, a másik panel legalább hét sörnek adott magasabb pontszámot (tehát legalább négy olyan sör, ami több pontot kapott, be sem jutott a szétlövésbe. Persze a különbségre az is lehetne a magyarázat, hogy a két panel pont kifogta a rossz, illetve jó söröket – ezt viszont valószínűtlenné teszi, hogy a mini-BOS körben ugye mégiscsak a szigorúbb (vagy pechesebb) panel egyik söre lett a győztes.
Szintén a kiterjedtebb képzés szükségességét támasztja alá, hogy a pontozási és a szétlövési eredmények közti különbségek folyamatosan növekednek. Ha azt feltételezzük, hogy ideális esetben, egyformán működő bírák mellett a legtöbb pontot kapó sör kellene, hogy kategóriagyőztes legyen, a második legtöbb pontot kapó az ezüstérmes és így tovább; majd e feltételezést összevetjük a valósággal, azt látjuk, hogy idén a kategóriagyőztesek például átlagosan csak a hatodik helyen álltak a pontszám szerinti sorrendben. Ezzel szemben 2013-ban még a dobogó minden fokán egy pozíciónyi volt csak az átlagos eltérés. (Ami persze nem teljesen fair összevetés, mert 2013-ban a hat kategóriából csak egy, 2014-ben pedig a nyolc kategóriából csak négy esetében voltak párhuzamos kóstolói panelek, a többiben így nem is volt szétlövés. 2012-ben pedig még sehol, igaz, akkor még a BJCP-rendszer sem implementálódott itthonra.)
De ha csak a 2015-ös számokat vetjük össze az ideiekkel, hiszen mindkét évben hét házifőző-kategória volt, és mindkét évben mindegyik kategóriában voltak szétlövések, akkor is növekednek az eltérések. Az összes kategória összes bronz-, ezüst- és aranyérmét összeszámolva is közel 0,3 ponttal nőtt a különbség az elméleti optimális és a valós helyezés között. Válaszul akár az is felmerülhetne, hogy idén esetleg több volt a nevezés, így a leterheltebb kóstolók kisebb megbízhatósággal értékeltek – azonban a helyzet épp fordított: 2016-ban bő tíz százalékkal kevesebb sör indult, mint egy évvel korábban. A másik elmélet az lehetne, hogy nőtt a bírálói fluktuáció és idén kevesebb volt a rutinos zsűritag – erről viszont semmilyen adatot nem ismerek, így marad hipotézis.
Zárásul két megjegyzés:
- a fenti bekezdésekbe szőtt megállapítások zöme spekuláció, így minden észrevételt, ellenvetést szívesen látok a kommentek között;
- a sorrendeket-nevezéseket mindenhol csak egyszer számoltam, így kisebb hibák bőven lehetségesek, a nagyságrendieket azért remélhetőleg elkerültem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
apuska · http://kocsma.blog.hu 2016.03.17. 17:37:58
Inkább azt mondd meg, a mai magyar viszonyok mellett látsz-e jobb/igazságosabb módot a sörök értékelésére?
promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2016.03.17. 19:29:21
@apuska: "Mi ez? Atomfizika?" Nem atomfizika, hanem méréstechnika. ;-) A méréstechnika sem egyszerű tudomány, komoly valószínűségszámítási alapokat kíván, mindenféle eloszlásokat kell ismerni, ezeknek megfelelő mintavételi eljárásokat kitalálni, az eredmények értékelésénél adott esetben transzformációkat végezni, átlagokat, szórásokat, regressziót és hasonlókat számolni. Lehet, kéne egy méréstechnikus az egyesületbe... ;-)
"...látsz-e jobb/igazságosabb módot a sörök értékelésére..."
Az szerintem adottság, hogy minden pontozó másképp használja a pontozási skálát, ezen szerintem nem nagyon lehet változtatni és nem is érzem elvi problémának. Régi méréstechnikai igazság, hogy minden mérés megváltoztatja a mérendő rendszert, a konkrét esetben ez úgy manifesztálódik, hogy egy adott sör eredménye egyszerre jellemzi a sört és az ő értékelőit, azaz az utóbbiak miatt mindenképp egy szubjektív eredmény.
Ettől függetlenül én látok javítési lehetőségeket.
Pl. esetleg meg lehetne tenni, hogy az egyesület gyűjti és nyilvántartja az egyes értékelők korábbi értékeléseit és ennek alapján úgy állítja össze a paneleket, hogy azok összességében lehetőleg hasonló átlagot pontozzanak, pl. mind a szőrősszívű, mind a lágyszívű bírákat egyenletesen szórja szét a panelek között. Új bírák esetén figyelembe lehetne venni az illető pontozási profliját (ha van neki) a RateBeerről és hasonló honlapokról.
Az értékelési módszerek finomhangolásán is el lehetne gondolkodni. Pl. azon, hogy a második kör ne tiszta lappal induljon, hanem az előző kör eredményét valamilyen módon figyelembe vegye, monduk helyezésnek megfelelő bónuszponttal induljon és a második forduló pontjai ehhez adódjanak. Ezzel az első körös értékelések szerepe nagyobb súllyal szerepelne, mint most, viszont az egyes panelek eltérő "szőrősszív" faktora miatti pontszámkülönbség "kinormálódna".
rambo13 2016.03.17. 22:59:35
en azt tapasztaltam a korabbi evekben (iden nem volt nevezve sorunk), h bizony sok iranyban van mod a fejlodesre, de ahogy a cikk is irja ehhez pontozoi es szervezoi akarat, rengeteg ido es hat biza sok penz is szuksegeltetik. sok apro lepesbol allo folyamat ez, nyilvan nem megy egyik naprol a masikra.
ugye a helyzet az, h hala egnek nagyon nepszeru lett a hazi sorfozes es nagyon sokan indulnak mar el egy ilyen megmerettetesen, de nagyon nehez annyi embert osszeszedni aki le is tudna pontozni.
felreertes ne essek, sztem van eleg sok nagy tapasztalattal biro hazai szakember (sorfozo, hazi sorfozo, blogger, stb) aki nagyon is ert a sorokhoz, es akihez ha odavinnek egy uveg sajat sort, objektiven tudna rola velemenyt alkotni.
DE: a versenyen rengeteg sort kell megkostolni, a BOS miatt meg tobbet es egy ido utan ohatatlanul nehezebb ez a dolog (nem csak az alkohol miatt, de nyilvan az is jatszik, nem is kicsit) ennyi sor utan egyszeruen keverednek az izek a korabban kostolt dolgok befolyasoljak a izerzekelest. Volt egyszer egy borverseny, ahol vmi nagyon olcso chile cabernet tonkreverte a mezonyt, pont azert, mert nem volt jo bor: annyi tannint nyomtak magukba mar a birak addigra, hogy kesz feludules volt, egy tok tanninszegeny bort kostolni utana.
raadasul (nem tudom, h most hogy volt), de volt mar ra pelda, h egy biranak egy masik sortipusba is be kellet szallnia, mert nem voltak elegen.
de sajnos meg attol le vagyunk maradva, h csak ez legyen a fo problema
par eve volt tobb alkalmas, tematikus biralokepzes, amire rengeteg idot es energiat szant az egyesulet, viszont a visszakapott pontozolapok alapjan nem minden pontozonak sikerult magaeva tennie az ott tanultakat, de szerencsere volt par kifejezetten informativan es objektiven kitoltott pontozolap is.
itt megjegyeznem, h szerintem hasznos lenne, ha a lenne egy visszacsatolas a masik iranyba is, tehat a versenyzo tudja a szovetseg fele jelezni, h informativ volt-e szamara a pontozas, erti-e belole, h milyen iranyba kell fejlodnie, mik a sor hibai. az egy jo dolog, h magat a biralot meg lehet keresni, de nyilvan nem elvarhato, h emlekezzen minden sorre amit kostolt.
aki olyan pontozo lapot ad ki a kezebol,ami gyakorlatilag semmi infot nem ad a versenyzonek, vagy egyertelmu belole, h a pontozo egyaltalan nincs tisztaban a sortipussal (velunk megtortent, raadasul szemelyesen nagyon jo barati viszonyban vagyunk az erintettel) akkor ennek legyen kovetkezmenye. persze ezt ugy baromi nehez, h igy is lasszoval kell fogni a birakat. nagyon keves olyan biralo lapot kaptunk vissza, ami alaposan lett volna kitoltve, de akik igy jartak el, azok nagyon is reszletesek voltak es sokat tanultunk belole, innen is koszonet azoknak.
nem tudom mik a bjcp szabalyai pontsan a biraloasztalokra, mennyire lehet egyuttmukodni es megvitatni a tetelt, de abbol nem fog tanuln a sorfozo, ha a 3 lapon szo szerint ugyan az van, akkor meg kevesbe, ha az targyi tevedessel bir.
a biraknak nyilvan nagyon fontos lenne az onkepzes, megpedig ugy, h egyenileg gyakoroljak a bjcp pontozast, versenykorulmenyt teremtve maguknak. nyilvan ez is sok penz es ido, de jo lenne.
illetve az is fontos szempont szerintem, h sokan megertsek mi a bjcp. ez nem arrol szol, h egy sor jo-e vagy sem, hanem itt standardokat is be kell tartani. azon lehet vitatkozni, h jo-e ez igy, de sztem ha ezek a jatekszabalyok akkor ahhoz alkalmazkodni kell, mind a fozoknek, mind a biraknak.
kicsit ugy tunhet, h panaszkodom, es ostorozom a szervezoket,de szo nincs errol, sztem nagyszeru, amit a szovetseg vegez, emlekszem amikor meg paran lezengtunk a piritosban, aztan par evre ra mar nemzetkozi raadasul bjcp altal elfogadott versenyt tartottunk ugy, h be sem fertunk. szoval hajra az elsosornek, es csak igy tovabb,de a fejlodes nem allhat meg
ja es kulon felhivnam a figyelmet Baba Akosra,aki igencsak szep eredmenyt ert el, minden kategoriaban amiben nevezett.
innen is gratula neki
krulis 2016.03.17. 23:51:28
-kk- 2016.03.17. 23:59:20
Szerintem egyébként az, hogy ha a szétlövésnél számítanának a korábbi pontok, csak a folyamat esztétikáján javítana (kevesebb lenne az ellentmondó eredmény), de azon nem segítene, hogy a legjobb sörök nyerjenek (mert a jószívű bírák söreit aránytalanul jutalmazná). Az a gond ugye, hogy nem tudjuk, mit kell "normálni" - a magasabb pontokat adó panel eredményei pl. lerontandóak, mert indokolatlan jószívűséget jeleznek, vagy jutalmazandóak, mert jobb sörök?
A jelen körülmények között talán inkább az segíthetne, ha időben jobban szét lenne húzva a verseny. Ekkor kevesebb értékelő is elég lenne, így nem okozna gondot szigorúbb elvárások megfogalmazása - pl. 5 stílusbeli sör előzetes lekóstolása, rendesen, bírálólappal.
-kk- 2016.03.18. 00:05:09
-kk- 2016.03.18. 00:09:04
promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2016.03.18. 00:35:06
Amit én javaslok, az egyébként pont nem jutalmazná a jószívű bírák söreit a szigorú bírák söreivel szemben, mert nem az abszolút pontokat vinnék tovább a sörök, hanem a helyezési számokat, azaz a szigorú csoport(ok) második helyezettje ugyanannyi pontot vinne tovább, mint a lágyszívű csoport második helyezettje, függetlenül attól, hogy az egyik 38 pontot ért el, a másik meg 22-t. Viszont a csoportokon belüli sorrend továbbmenne ezekkel a helyezési számokkal, azaz orvosolódna az a helyzet, hogy a kezdeti eredmények lényegében azonnal teljesen elvesznek a második körben.
Ez kb olyasmi, mint amit pl. kézilabda Eb-ken csinálnak a selejtezőcsoport és a középdöntő között, ahol a középdöntő csoport két selejtezőcsoport továbbjutóiból áll össze és az egyes csoportból érkezők hozzák az egymás elleni eredményeket, de a végső sorrend a középdöntőben alakul ki, tehát ha az egyik csoportból sokkal jobb versenyzők jönnek, az a végén érvényre jut.
rambo13 2016.03.18. 14:44:58
Azonban most ez tuti nem igy volt, mert akkor Norbi sore sehogy se lehetne az elso 3-ban a sajat csoportjaban.(ha paros-paratlan bontas lenne akkor sem...) mintha tavaly jobb lett volna a tabla, emlekeim szerint lehetett tudni, h ki hanyadik lett a sajat csoportjaban, legalabb is az elso 3-t, de lehet, rosszul emlekszem es csak a sorszamok alapjan volt egyertelmu...
-kk- 2016.03.18. 15:13:37
Ez mondjuk tipikusan olyan lazaság, aminek a világon semmi jelentősége nincs. Engem akkor már jobban zavar, hogy aznap reggelig nem tudtam, mit fogok értékelni az öt kategória közül, amire bejelöltem, hogy vállalok - márpedig egy kategóriára (illetve a belgánál pl. pont: kategóriacsokorra) jóval könnyebb alaposan felkészülni, mint ötre.
rambo13 2016.03.18. 16:05:21
az viszont nagyon gaz, h nem tudod elore mit fogsz pontozni,azert is lenne fontos, h elore fel tudjal belole keszulni
pif · http://sorbuvar.blog.hu/ 2016.03.19. 10:25:27
Más. Tavaly volt olyan 2 csoportos kategória, ahol valahogy egy csapatba kerültek a jobbak és ilyenkor persze felmerül a kérdés, hogyha a másik csapatnál fordul meg egy sör, akkor bejutott volna-e a szétlövésbe. Lehet erre válasz, hogy még ez a legigazságosabb irány, hiszen ha véletlenül csak rossz sörök vannak az egyik és csak szuper sörök a másik bíráló-csapat előtt, akkor a szuper sörökből elvileg a legjobb három tovább. De három gyenge is kap egy újabb esélyt, esetleg három nála érdemesebb helyett, ami azt mutatja, van egy pici esélye annak, hogy az "objektíve" legjobb kiesik a szétlövés előtt, ezt feszegeti finoman kk statisztikája.
Szerintem nagyon hasznos volna a bíráskodás napján reggel a bíráknak egy BJCP-kategória alatt listázott közös "belövő-sört" kóstolni, lepontozni és nyilvánosan egy "témavezetővel" megbeszélni a pontszámokat, úgy hogy mindenki indokol. Egyrészt az illatok-ízek stb. és az elvek frissen ott lesznek a bírák előtt, másrészt a rutintalanok és / vagy szélsőségesen pontozók egy kis kontrollt és iránymutatást kapnak a versenysörök előtt, hogyan pontozzanak.
pif · http://sorbuvar.blog.hu/ 2016.03.19. 10:33:56
promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2016.03.19. 13:21:10
Kérdés, mennyi a realitása annak, hogy a BJCP befogadjon egy módosítást. Annak egyértelműen semmi, hogy a régi módszer helyett áttérjenek egy újra. Annak lehet nemnulla esélye, hogy egy új értékelési opció legyen, amit a versenyszervezők alkalmazhatnak, ha úgy tartja kedvük. Persze ez a nemnulla nem nagyon sok, amikor egy kis fenetudjaholvan országocska javasolja a nagy forradalmi központnak.
A valós kérdés inkább az, hogy a honi serfőző közösség mit tart fontosabbnak, a BJCP versenyeljárás teljes követését és ezzel a "BJCP-pecsét" meglétét vagy azt, hogy a helyi körülményeknek esetleg jobban megfelelő pontozási rendszert használjon.
Egyébként azt is meg lehet csinálni, hogy valaki az egyesületnél érdekességképpen utólag kiszámolja, milyen eredmény született volna egy ilyen módosított értékeléssel...
Ami a "belövősört" illeti, erről is beszél a BJCP, ez egy opcionális lehetőség és azt írják, hogy a tapasztalatok alapján sokan döntenek az elhagyása mellett, mert nem igazán segít.
Valószínűleg a legjobb az lenne, ha a bírák nem a verseny napján kalibrálnának, hanem lenne több "gyakorlónap" azt megelőzően. Ez persze idő és pénz, mind az egyesület, mind a bírálók részéről, kérdés, mennyi az esélye. Viszont hosszútávon ez a jó megoldás, mert csak ettől lesznek képzettebb bíráink.