Sörbúvár

Az Alltech - aki a Kentucky Ale söröket is tulajdonolja - idén is megrendezte dublini sör- (és most már cider is) versenyét, ahol ha nem is volt olyan komoly éremeső, mint a korábbi megmérettetéseken (2014 illetve 2015), de a BrewdaPest az Xmoke-kal és a OneNight Seduction-nel ezüstöt, a Monyó 5 sörével is (Flying Rabbit, WHT IPA, BLK IPA, Boris the Blade, Beaver Fever) bronzot nyert a zsűritől. Gáti Levente, az Alltech és a Kentucky Ale képviselője a belvárosi Green Sheep Bar-ban nekik és a helyszín nevét viselő Green Sheep Beers gerilla főzdének is átadta az érmét. A Green Sheep akármennyire is gerilla, nem ma kezdte, hiszen Utassy Rolli, a Legenda tavaly leköszönt sörmestere, aki jelenleg a Beerfort Sörfőzde főzőmestere, és Green Sheep Beers néven saját sörökkel is megjelent a hazai piacon. Korábban - nagy vitát kavarva - ugyan felvetette a Mese habbal, mennyit ér egy ilyen elismerés, szerintem fontos, hogy most már - szinte - mindenhol van magyar sör is a díjazottak között, ha van magyar induló, a Hopfanatic, Csupor Marci pár más hazai főzde sörévell a mai nap magyar csapfoglalást tart egy londoni sörbárban, úgyhogy van mire büszkék lenni. Összevetve a boros sikerekkel, a magyar kézműves sör sokkal hamarabb küzdötte föl magát a világtérképre, mint a bor 20-25 évvel ezelőtt, de ismerni kell a korlátokat és a fejlődés lépcsőivel is tisztában kell lenni.

Visszatérve a fősodorhoz, Rollival szép nagyot fordult a világ tavaly, és egy kicsit a múlt év minden váltása is belekerült ebbe a díjnyertes sörbe, a Hot Roadba. Még a Legendában főzte és ott gondozta "saját gyermekeként", - mint mondta, - de mire palackba és hordókba került, akkor már az új gerilla-néven jelent meg a piacon. Nevét - kis szójátékkal - a Hot Rod-okról ezekről a feltuningolt amerikai veterán szériaautókról kapta, melyekkel utcán, bekötőúton vagy kiszáradt tómederben rendeztek a kor fiataljai gyorsulási versenyeket. Stílusát tekintve egy tőzeges whiskymalátával és füstölt malátával készült 12% alkoholtartalmú karakteres Imperial Stout lett, melyet 8 hónapon át érlelt tartályban a készítő, és a komlók egyik nagy öregjének, a Salmon professzor (Wye-program) által nemesített, 1951-ben először piacra került Bramling Cross komlóval hidegkomlózta is a sört. A Bramling Cross-ról azt írják, hogy igazi jollyjoker komló, keserűséghez, aromához és hidegkomlózáshoz is remek.

Egy 12%-os stouttól nem vár az ember extra habkoronát, a diszkrét cappuccino-szín hab hamar elfoszlik, a sör csillogó fekete kőolajként omlik a pohárba. A legintenzívebb illat a tőzeges whiskys (Islay) maláta, melyhez kellemesen alkoholos illatfelhő is társul. Utána kezd nyílni, kis kávé, csokilikőr, fekete ribizli, szeder, csoki-mousse, croquant, diós karamellás aromák szabadulnak föl. Enyhe narancsos, cukrozott narancshéjas whiskys csoki rémlik még fel az illat-orgiában. A De Molen hasonló opusa, a Hemel & Aarde is visszaköszön emlékként, de a Hot Road messze nem egy klón, olyan saját karaktere és hangulata van, amely beindítja az emlékeket, a fantáziát, megmozgat, elringat. Pedig még csak az illatnál tartunk.

Kóstoláskor az első impulzus, ír kávéba oltott driftversenyaszfalt (ha már Hot Rod), whisky, kávé és egy jó adag keserűlikőr, nem negédes, de van egy Negro-s édessége, ami az alkoholos melegséggel fut végig a torkomon. Utóízben Churchill egy jóféle kubai szivarja is bejelentkezik, finom dohányfüstös nyomok, de nagyon tiszta jegyekkel, nem kaparós, nem savas, nem fanyar. Persze hogy nem vedelős ital, még háromdecis pohárban is értelmezhetetlen lenne. A Teku-pohár passzol hozzá. Élettapasztalat, mélység, egy csipet keserű bánat, fanyar félmosoly, és őszinte tiszta érzések - egy adag költészet bujkál benne. Jó karban lévő, napcserzette arcú férfi, pár markáns szarkalábbal és deresedő halántékkal. Egy nyugdíjas hajóskapitány, aki mindig kész a kalandra. Az elmélkedés söre. Lágy, kevés buborékja, krémes, de nem ragacsos, inkább száraz, és kortyolgatva megmozgat, átérezni a hangulatát, mesél, de meg is hallgat.

A rejtett édesség és az enyhén diós maláta miatt Eszterházy torta, grillázsos édességek, a narancsossághoz Moskauer, a keserűséghez, lágy zölddiós, diópálinkás ízekhez az Auguszt cukrászda híres E-80-as tortája lenne az igazi. Sajnos egyik sem volt otthon, így be "kellett" érnem egy croquantos, kávés Gerbeaud-pralinéval, amivel szintén remekül harmonizált.

Melegedve és a kiürült pohárból illatozva a whisky mögül egyre jobban kinéz a kávé, de azért ennek ellenére marad a kezdeti reláció, egy whisky-hangulatú sör, ami remekül sikerült. Nálam nem bronz, hanem aranyérmes lenne az egyszer biztos.