Rambo13 Kolléga, amerikai sörtúráját a washingtoni The Bier Baronban folytatta...

A kocsmának helyt adó épület a DuPont Circle-től nem messze található, a ház hotelként, az alagsor kocsmaként üzemel. Egykoron ebben az épületben működött a Brickskeller fogadó, ami Washington első számú sörlelőhelye volt. A csapon 23 helyi tétel, emellett impozáns a nemzetközi palackos felhozatal. Étel gyanánt klasszikus amerikai bármenüt kínálnak, egy-két nemzetközi fogással kiegészítve. A péntek esti telt ház sem tántorított el a minket a kóstolástól, egy szűk sarokban sikerült helyet találni. Ismét a bőség zavarával küszködtünk, úgyhogy természetesen itt is egy flightot kértünk, ami pillanatok alatt landolt is az asztalunkon.

 Washington egyik legújabb főzdéjének, a 3stars Brewery-nek egy könnyed Saisonjával, a Nectar of the Bogs-szal indítottunk.

Zavaros, narancsba hajló szín, fűszeres, borsos és határozott élesztős illat. Könnyed test, ízében zöld fűszerek, bors, némi földes érzet, mindennek egy szép alapot ad a búzamaláta, aminek édeskés gabonás ízét egy nagyon kellemes fanyarság ellensúlyozza, mint utóbb kiderült ezt a felhasznált vörös áfonya okozza. A komlózás visszafogottan citrusos, lágy keserű lezárást ad. Egy nagyon szépen összerakott sör, a sok íz ellenére semmi nem lóg ki belőle, nagy élvezet inni.

Ezután a Farmhouse Ale-eiről híres Ommegang Grains of Truth névre keresztelt ale-jét kóstoltuk.

Ehhez a sörhöz az árpamalátán kívül zabot, búzát és rozst használnak (akárcsak a Hatodik íz a Wity Riot-hoz) Áttetsző rézvörös szín, illatában gabona és őszi gyümölcsök, körte, alma és a rozs jól ismert fűszeressége. Ízében először a különböző maláták gabonás, édeskés jellege érződik, amit megfűszerez a karakteres élesztő és a rozs. Nagyon izgalmas, sokáig szánkban tartjuk a kortyot, hogy minden mélységét élvezzük. A komló itt is csak egy minimális keserűt ad, és szép szárazsággal zárja a kortyot. Szintén remek darab.

Harmadiknak érkezett egy újabb rozsos sör, a Monocacy főzdétől a Riot Rye.

Áttetsző borostyán szín, az előző sörhöz hasonlóan az illatban itt is érezzük a rozs fűszerességét, de emellett elég erőteljesen megjelenik a friss érett barack aromája is. Nagyon kellemes malátás alap, ízben is nagyon gyümölcsös, barack, némi muskotályos szőlő és természetesen egy rozskenyeres, földes fűszeresség. A friss, de egyáltalán nem „zöld” jellegű komló itt sokkal több teret kap és remekül szerepel. Talán nem annyira kiegyensúlyozott, mint az előző darabok, de nagyon üde, igazi őszi főzet.

A negyedik tétel a Ninkasi Brewery Dawn of the Red IPA-ja volt.

Áttetsző nagyon tiszta, vöröses szín. Illatában tobzódnak a trópusi gyümölcsök, leginkább mangó és maracuja. Egy nagyon kellemes, karamelles malátás alapra épül a sör, de itt a főszereplők a komlók. Hihetetlenül gyümölcsös a sör, valóságos íz orgia, mintha csak a trópusi gyümölcskoktélt iszogatnánk, tiszta üde friss ízek. A 7%-os alkoholhoz (ami melegedve egy kicsit kilóg) már egy erőteljesebb keserűség is párosul a korty végén, de szerencsére nem jön túl hamar, így minél tovább élvezhetjük a trópusi hangulatot.

Az utolsó két tételünk két erősebb barna sör volt

Az első, a DuClaw bourbonos hordóban érlelt Guilty Filthy Soul nevű Imperial Portere volt

A koromfekete sör illatát dominálja a Bourbon, miután orrunk hozzászokik az illathoz, felsejlik egy kevés étcsokoládé és kávés pörköltség is. Ez jellemző az ízvilágra is, de sajnos a whiskey nem simul bele szépen, teljesen elnyomja a sörös jegyeket, és az alkohol kilóg. Pedig nem lenne rossz sör.

Az este záró söre a 3 Stars (csak hogy keretbe foglaljuk a sort) csokoládés stoutja, a Starsky és Dutch volt.

Átláthatatlanul fekete sör, illatában kakaó, étcsokoládé, tejszín. Nagyon kellemes az ízében is a csokoládé, semmi mesterséges aroma, a hozzáadott tejcukor szépen lekerekíti, selymesíti, egyfajta csoki mousse-os, „habos kakaós” érzetet adva neki. Nagyon jó ízű, minőségi kakaót és kakaóbabot használtak, ami tökéletesen megmutatja magát, minden szereplő csak megtámogatja, segíti a minél teljesebb csoki-élményt, az általunk kóstolt (nem túl sok) csokis Stout és Porter közül egyértelműen az - eddigi - legjobb darab. Viszont óvatosan kell vele bánni, mert nagyon itatja magát, a 8% feletti az alkoholtartalma egy pillanatra sem érződik, így elég könnyen mámoros állapotba kerülhetünk pár pohárka után. Szerencsére a pult mellett felállított szonda segítségével könnyen ellenőrizhetjük, hogy hány kört rendelhetünk még anélkül, hogy problémát okozzon a hazajutás.