Sokan azt gondolják, hogy egy kristályüveg borospohárból is lehet jól sört kóstolni, de - tapasztalataim alapján - vannak olyan sörök, amit ha nem is kinyír, de mindenképp nagyon átformál egy ilyen borospohár, mind megjelenésben, mind ízekben és illatokban. A Spiegelau új, szép vonalvezetésű, vékony falú Craft Beer söröspoharait most Magyarországon is elkezdték forgalmazni, melyek habos sörrel megtöltve még egy karcsú női kézben is igen elegánsan, sikkesen mutatnak, akár egy vörösboros kehely.

Azonban kíváncsi voltam, hogy a külcsín egyensúlyban van-e a belbeccsel, valóban olyan erényekkel rendelkezik-e a tagadhatatlanul menőn kinéző pohár, mint ahogy a reklámszöveg hirdeti. Ezért vásároltam pár sört és belekezdtem otthon egy kis játékba. Mielőtt azonban a lényegre térnék, néhány szó a 3 új pohárról. Bart Dani az FK-n még két éve írt az IPA-pohárról, amit nem kisebb egyéniségek, mint a Dogfish Head-es Sam Calagione és a Sierra Nevada-s Ken Grossmann segítségével fejlesztettek ki. Szűkülő száj, hogy összegyűjtse az illatokat, recézett alsó fertály a szép habképzésért és ugyanitt jól ellenőrizhető az opálosság és a szín. Bár a forma kísértetiesen emlékeztet a német sörsommelier szövetség hivatalos kóstolópoharára is. A Stoutos pohárhoz is megnyertek a Spiegelau-nál két húzónevet, a Left Hand Brewing Co. és a Rogue adta a nevét a pohárhoz. A búzát igazán amerikai, tehát picivel komlósabb búzához ajánlják, de ez nem zavart abban, hogy a hagyományos bajor Hefeweizennel teszteljem le.

Ha szemügyre vesszük a kóstolás előtt a poharakat megállapítható, hogy hihetetlen vékony falú, egészen meglepően könnyű darabokról van szó, kicsit még az az érzésünk is lehet, hogy kispórolták belőle az anyagot, de ez a légiesség a vékony falának köszönhető. Kicsit tompán cseng ugyan, főleg, ha félig van sörrel és koccintunk, de azért tagadhatatlanul kristályüveges a csengés. (És tartós is, mert azt is kibírta, hogy egy konyhai rádió 20 centiről ráessen, mégsem tört ripityomra.) A terv pedig az volt, hogy ugyanolyan söröket kóstolok az autentikusan használt pohárból és az új Craft Beer-es Spiegelau-ból is. Nem a söröket írom le, hanem a pohárból szerzett élményeket, illat, illat-intenzitás, megjelenés, ízek, és mindezek összessége. (korábban már csináltam ilyen tapasztalatszerzést a Weltenburger Asam Bock-kal, amit Snifterből, Dimpled Mugból és Steinból is megkóstoltam, és mindháromban más arcát mutatta, de erről nem született írás.)

Kezdjük akkor az IPA-val! Ha már IPA-zunk, akkor legyen valami új izgalom is, így a Sörspecialista Ganz utcai szentélyében vásároltam az olasz Brewfist IPA-iból egy könnyedebb darabot, a Burocracyt, és egy igazi DIPA-t a 2Late művésznevű nehézbombázót. A tapasztalatokat elmélyítendő hozzátettem egy Mikkeller Centennial-t a Single Hop-sorozatból és a Permon egyik Cseh Sörfeszten szerzett darabját a Zarikavac Chmele (kb. Komlószertartás) fantázianevű 7,5%-ios alkoholú szintén DIPA-t, ami amúgy a pohártesztes sörök közül az egyik legszebb darab volt, nagyon elsült a cseh sörfőzők keze.

Stoutosban is néztem hamisítatlan "alap-stoutot", a Fullers Black Cab ideális volt erre, mentem eggyel följebb - a Left Hand-re is gondolva - a Bevog Milk Stoutját válogattam be és a Young's Double Chocolate Stout-ja is tiszteletét tette a pohárban, direkt a dobozos változatban, hogy a tap stream krémessége is megmutathassa magát. És csak úgy merő önszorgalomból néhány középkategóriás Schwarzbiert is megízleltem benne...

Búzából a Schöfferhofer korrekt bajor búzája mellé, a Weltenburger sötét szűretlen búzája és a Kuchlbauer Aloysius becenevű búzabakja sorakozott föl.

A kóstolási sorrend szerint első az illat. A legnagyobb problémám az volt, hogy a viszonylag nagy űrtartalmú (0,54 0,6 ill. 0,75 liter) poharak összeszűkülő karcsú nyakában nemcsak az illatok gyülekeznek, hanem a sörökből fölszálló szénsav-buborékok is elméláznak kicsit a pohár tetejében, így a sör illatát viszonylag sokáig eltakarja a felszabaduló szén-dioxid fanyar illata, és míg az eloszlik, a kevésbé robusztus, viszont intenzívebb karbonizációjú sörökből sok elsődleges aroma tovalibben. Egyébként is minden illatot lágyít, finomít, és a finomkodó parfümösség sok sörből elvesz. A Black Cab például kifejezetten jobban érezte magát a pintes pohárban, a craft stoutosban elveszítette a karakterét, szmokingba erőltetett bennszülöttnek hatott. Az "alap" IPA és még a Mikkeller Centennial is kicsit erőtlen, enyhén vizes illatú volt, annyira finomkodó volt a fölszabadult illat. A sima búzáknak is elvette a kesernyésebb, fűszeres, szegfűszeges intenzítását és az ananász-banán vonal domborodott szebben. Az intenzívebb, robusztusabb söröknél ez áthajlott a pozitív irányba, a DIPA-k, a búzabak és a Milk Stout is jóval elegánsabb volt az új poharakban, az illó olajok aromái, a felhasznált maláták jellegzetes illata és az észteres felhangok ezekből lágyabban, de megfoghatóbban és harmonikusabban kerültek elő. Minden ott volt persze belőlük a hagyományos poharakban is, csak a Spiegelau-poharak jobban "magyarázták" ezeket az egyes illatokat. Mint egy zongoradarab szimfonikus zenekarra történt átirata. A kis felhangok, a színek, az apró hangulati tényezők didaktikusabbak, jobban tetten érhetőek.

A látványra nem lehet panasz az új poharaknál, szép habképzés, jól látható a szín, a karcsú formát meg tényleg öröm kézbe venni.

Ha az illatoknál lágyított az új pohárszett, az ízekben pont az ellenkezője történt. Előre "tolakodtak" - még a búzánál is - a kesernyésebb, fűszeres, gyantás komlós jegyek, és csak azok mögött érkezett a maláta és a gyümölcsösség. A Milk Stout jellemző kondenztejes édessége, selymessége és csokis, pörkölt malátás, kávés keserűsége között egy Snifterben a lágyabb, édeskésebb, tejes vonal kifejezett túlsúlyban volt, míg  a Craft Set Stoutos pohara a pörkölt kesernyésben és a komló gyantás ízrétegeiben domborított jobban. A csokis stout krémes kakaólikőrössége is háttérbe szorult a kávés, pörkölt jegyek mögött.

A kortyérzetben megint a lágy finomságok jöttek ki, a buborékok kisebbeknek, apróbbaknak érződtek a craft-poharakban, mint a vastagabb falú hagyományos darabokból kóstolva. A fanyarság és a tanninos jellegű keserű asztringens, szájösszehúzó hatását jelentősen fékezték, fényezték a Spiegelau-poharak, ami szintén a gazdagabb, nehezebb, magasabb alkoholú söröknek tett igazán jót.

Összegezve a fentieket, szépek és hatásosak a Spiegelau új Craft Bier-poharai, de - számomra - nem minden fajtákon belüli (Stout, IPA, Wheat) altípushoz teljesen meggyőzőek. Inkább a magas alkohol és maradék cukor tartalmú, intenzív illat és ízvilágú, közepes, vagy gyengébb szénsavval bíró sörök kóstolásához ideálisak. Alap IPA-khoz, Stoutokhoz üdvösebb volna egy kb. 2 deciliterrel kisebb pohár, vagy - a szettet kiegészítendő - egy 4 decis tulipán-pohár, ami jobban megfelelne pár fajta kóstolásához.