Idén nyáron több hazai főzde is bejelentkezett búzasörrel a piacra, - amivel kapcsolatban Pif kolléga hamarosan mondanivalóját közzéteszi - addig nézzük meg, a nyári fogyasztásra ajánlott búzafronton mi a helyzet a hazai lehetőségeken kívül. Hogy ne érje szó a ház elejét, keressünk valami olyan főzdét, ami nem egy patinás, régi búzafőzde, hanem ebben az évezredben indult, lássuk mit tudnak, akár első sörükkel.
(természetesen lehet találni gyenge és még gyengébb próbálkozásokat is, de igyekszem nem ajánlani illetve bemutatni ilyeneket.)
A németek mellett a belgák nagy hagyománnyal rendelkeznek búzasörök terén, azok közt találtam olyan főzdét amely nem régóta működő mikro főzde és első búza sörével sem olyan régen rukkolt elő.
A Brasserie de Jandrain-Jandrenouille egy fiatal főzde, 2006-ban alakultak, és 2007-ben hozták ki az első sörüket a IV Saison-t, ami azonnal sikeresen vette az akadályokat és népszerű, megbecsült sör lett a nagy múltú belga főzdék kiváló Saisonjai közt is.
A főzde nem kapkodja el a dolgot, következő sörét e V Cense-t csak következő éveben dobja piacra, ami egy Amber Belgian Ale és szintén igen jól sikerült főzet. A szakmai közönség és a fogyasztói közönség egyaránt jól értékeli a sört, a lendület megvan, így következő évben ismét minőségileg nagy dobással rukkolnak elő, a jelen post tárgyával, egy nagyon szép búzasörrel.
A VI Wheat szűretlenül pasztőrizálatlanul, kizárólag palackban erjesztve került a közönség elé és szintén hatalmas sikert arat.
Természetesen a főzdében készülnek egyéb sörök is a felsoroltakon kívül, de azok nem arattak olyan nagy fogyasztói sikert így egy részüket ma már nem is főzik, a három igazi sikersör mellett jelenleg két amúgy nagyszerű de nem túl kiemelkedő sört főznek még folyamatosan.
Jandrain-Jandrenouille VI Wheat |
|
|
Nemzetisége: Belgium
Étel: |
 |
|
Vélemény: Ködös szalmasárga színű test nagy csontfehér kemény, rezgő habbal. Íze mérsékelten édes közepes citrushéjas keserűséggel, a búzamaláta édessége nagyon jól játszik a komló keserűjével és száraz füves zamataival, a korty közepén szinte marcipános édes-keserűséget produkálva, hogy a belga búzák típusjegyének számító fűszerességnek és élesztős zamatoknak átadja helyét miután nagy szép gyümölcsösséggel terítette be a szánkat, hogy egy nagyon jó, könnyed, fanyar-száraz érzettel zárjon, amiben megjelenik egy kis földes-füves komlókeserű, emlékeztetve bennünket, hogy igen komoly sört iszunk, és nem hallucináltunk az illatozáskor sem. A test bár közepesen nehéz, könnyen iható, éppen csak érezhető szénsavassággal, ami azonban, ha megforgatjuk a szánkban a sört, jól gerjed és érthetővé válik az a habméret ami még mindig a sörön csücsül. Kiváló belga búzasör, talán egy kis csavarral, icipicit komlósabban mint általában lenni szoktak, de éppen csak annyira, hogy egyensúlyban maradva a búza stílusjegyeivel, felhívja a figyelmet arra, lehet a búzasör úgy is több, szebb, érdekesebb ha nem visszük túlzásba az ízesítést, fűszerezést. Ajánlom mindenkinek a sört, s hogy az élmény teljes legyen, a fiatal belga főzde szép sörének ízlelgetése mellett, legyen a 93 éves belga zenész, Toots Thielemans zenéje tökéletes kiegészítője a vacsorának. |
|
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
