A hétvégén rendhagyó sörbemutatóra invitált bennünket Bukovinszky Béla, a Szent András Sörfőzde tulajdonosa, aki Simkó Józseftől vette át tavaly a képzeletbeli vándorbotot. Eddig a főzde mindig a Csakajósörben leplezte le az új főzetet, de idén meghívást kaptunk a szarvasi Liget Hotelbe, ami csak 3 kilométerre van a főzdétől, és ott wellnesselhettünk. Ugyan még szűkebb négyes csapatunk a medencét nem látta, de sör-wellnessben nem volt hiány. Persze meghívott volt Kővári Armando Csakajósör Gergő, Ogre barátunk (hiszen róluk már sört is nevezett el a főzde) és ott volt pár sörfőző és sörös újságíró. Jártunk persze a főzdében, kóstoltuk a Vándort tartályból és lencsevégre kaphattuk a Rózsában Ogrét egy Ogréval, úgyhogy kereknek ígérkezett a nap, pedig még csak délután volt.

Katona Csaba - aki Budapesten a Ferdinándban is szokott a sörről mesélni - sörtörténeti előadása után leplezték le a Monarchista elnevezésű új sört, melyről Ferenc Jóska képe tekint le ránk, és a belerakott alapanyagok mind a volt Osztrák-Magyar Monarchia területéről származnak. Bécsi és pilzeni maláta, zateci és szlovén Magnum komló és szentandrási víz az alapja, ennek a 7%-os Imperial Pilsnernek. A leleplezés idején már - mi tagadás - senki nem volt szomjas, de másnap hazaérkezés után tudományos módszerekkel is bekóstoltam a Monarchistát.

- Szóval ezen a sogenannte cimbalomon csak ilyen magyar melódiákat lehet játszani? - Miért, nem tetszik? Úgy találom, ez a Lehullott a rezgőnyárfa levele gyönyörű. - De miért nem játszik valami osztrák dalművet is? - Kérje meg! - Én? Á, nem, az olyan ... kellemetlen volna. - Miért, maga a császár. - De ezek a magyarok olyan sértődékenyek. Hiányzik nekem, hogy megint elmondják, miért nem Kossuth győzött? - Akkor megkérem én. - Ne tegye! Benne volt a kiegyezés egyik titkos záradékában, hogy a nemzeti hangszereken előadott a koncertek műsorába a császári kamara nem avatkozhat bele. - Valóban? - Tudom én? Annyi titkos záradék volt, nem káptalan a fejem. - Franz Joseph, maga olykor igazán félénk zsarnok. (Györei Zsolt - Schlachtovszki Csaba: Emmuska - kackiás nemzeti vadregény)

Bár az idézet nem tartozik szervesen a sörhöz, de ez a kedves barátaim által írt remek regény legalább olyan bőségesen használja a humort, mint a szentandrási főzőmesterek tettek a Monarchistába malátát, így a kettő együtt rendkívül jól élvezhető páros, és még Ferenc József is összeköti őket, így nem maradhatott ki ebből a káundká múlttal való hangulatjátékból. Viribus Unitis - Együttes erővel, szerepel a címkén is, a kultúra a sör mellett is legalább olyan jól mutat, mint bor mellé dukál.

A szentandrási sörök csomagolása nem véletlen nyert díjat, letisztult, harmonikus, és náluk is szerepelnek azok az értékek, amit kötelezővé tennék minden sörnél - keserűségérték, színkód, felhasznált anyagok részletezése. Én még a Balling-fokot is odabiggyeszteném, de nem vagyok telhetetlen.

A bécsi malátától kellemesen virágmézes aranyszín Monarchista olyan krémes habot fejleszt, hogy a bécsi Ringen a Landtmann kávéház baristája sem tudna különb fehér habot kreálni a kapucínerre. Amíg nem oszlik apró foszlányokká a hab, addig kellemes cítrusos, szikvizes illatok zárják el a mézes, cukros maláta elől az orrunkat. De 3-4 perc múlva már megérzem azt, amitől Hrabal Mariskájától kezdve bárki megrészegülne. Aki járt már sörfőzdében-sörgyárban az tudja milyen belépni az üstökkel teli épületbe. Ez a hamisítatlan főzőház illat lopja be magát az orromba, a nehéz édeskés párás melegség, és legszívesebben fürdenék benne. Nem is isszuk az ilyen sört, harapjuk, rágjuk, majszoljuk, ujjunkra veszünk egy kevés habot és kölnivíz helyett bedörzsöljük a csuklónkat, hogy eggyé váljunk az illattal. Ez a sör nem a rafinált komlókról szól, hanem egy békebeli álom, bőség, jólét, teltség, egy anziksz a 19. századból, időgép, korrajz egy pohárba sűrítve.

Belekóstolva csodálkozva éreztem, hogy van egy kellemes vizessége, ami nagyon könnyen és jól ihatóvá teszi. Hiába a 7% alkohol, csak a komló kesernyés lecsengése és 3-4 pohár Monarchista után érezzük meg az alkohol komlóval harmonizáló enyhén kesernyés utóízét a garatban. Összesűrített, esszenciális sörélmény, és nagyon jó arányban keveri az intenzív malátaízt a komlóval. Ez az amit sok cseh sörben is annyira szeretek, de most már hazait is kapni. Még sok ilyen békebeli darabot, és Bélának, kedves kísérőinknek, a főzőmesternek és minden főzdei dolgozónak köszönöm, hogy a hétvégéjüket ránk áldozták. Vagy ahogy Herr Strudl, a bécsi kocsis mondja Rejtő Láthatatlan légiójában: Tánksén!