Takács (Hatodik Íz) Péter amellett, hogy jó söröket főz (egyénileg és koprodukcióban), ő látja el a magyari kisüzemi főzdék elég jelentős részét speciális malátákkal és komlókkal. Minap beszélgettünk, és említette, hogy Szlovéniában jártakor egy új komlóval találkozott, melynek - gondolom nem véletlenül - Styrian Pineapple a

munkaneve. (lehet, hogy megirigyelték a Hüll Melon-t a németektől...). Péter a 100 kiló kísérleti termésből szerzett 5 kg-ot, és ebből - Turóczi Józsival a Zip's főzőmesterével közreműködve - Miskolcon a Zip's-ben  főztek egy sötét Saisont. Az utóbbi időben a fekete a hamburgerben is divat, így a komló-ananászból is jöhet a sötét változat. A Zip'snek 1,5 éve volt egy fantasztikus Saisonja, amit a Budavári Sörfesztiválon kóstoltam, úgyhogy nem kezdők a témában. Black Saisonból meg nemrég esett utamba a De Molen nagyon ütős darabja a Black Bitch, így volt friss viszonyítási alapom is. Saisont főzni nagy felelősség, hiszen a Saison-élesztő könnyen elfertőzheti a főzde berendezéseit, talán még jobban be kell tartani a higiéniai előírásokat, mint más sörök esetén. A feketeséget a Saison hasonlóan szerezte, mint a Perfect Deal, a sötét maláta hideg áztatásával, így nem kerül bele annyira a pörkölt malátás íz, inkább csak a színében domináns.

Az egyik kérdés - mennyire érdemelte ki a komló a nevét? - kitöltés után rögtön kipipálva, hiszen a sörnek tényleg markánsan megjelenő ananász-illata van, ami kicsit ugyan hasonlít a világos búzasörök ananászos karakteréhez, de nyakon öntve egy kis tejszínes, vaníliás, marcipános keverékkel. Persze mindez jellegzetes vadélesztős felhangokkal, így egyfajta bűnös afrodiziákum-érzés is költözik az ember poharába. Azért melegedéssel jönnek a kakaós-tejcsokis elemek, kevés piros gyümölccsel, és minden áztatás és finom kezelés ellenére a kávés pörköltség is jelentkezik. Bármilyen is lesz a sör íze, az illatával már hanyatt döntött...

Megkóstolva van valami egészen érdekes élesztős-tejcsokis vadság benne. Gyermekkori zsigeri emlékek a tejszínhabbal (még szifonból készült nem "motoros" növényizsír-hab volt a divat) bolondított konzerv-ananászra kis Boci-csoki darabkákkal, és hogy teljes legyen a retro, fejeljük meg egy kis ananászos Melba-kockával is a fílinget. Eszembe ötlik a Schneiders Tap X Porterweisse, illetve Kelemen Ottó Horizont-féle Flamand Porterének bizonyos jegyei. És még egy, a De Molen, a Tsarina Esra Imperial Porter, melyben a krémes, gyümölcsös kávésság adott bizsergető izgalmakat.

"Ananász - A démon, aki mindenkit megejt fülledt illatszerével, testszin fátylaival, üvegszerüen-áttetsző csillámszoknyáival. Világvárosok roppant szállodáiban tünök fel, előcsarnokokban és éttermekben, álnevek alatt, mint elvált asszony, vagy kétes grófné, arany kokaindobozzal csuklómon. Anyák, óvjátok tőlem fiaitokat." (Kosztolányi Dezső: Zsivajgó természet)

Egy kicsit hiányoltam ugyan a szénsav eleganciáját, volt benne egy oda nem illő szúrósság, és a sötét maláták is enyhén elhomályosították a Saison-jelleget, de ha elfelejtjük a BJCP-skatulyákat, a Pineapple Noir mindezek mellett (vagy ellenére?) nagyon izgalmas kísérletnek bizonyult, és az új szlovén komlóról szerintem fogunk még hallani. És most csak úgy hasraütés-szerűen Hopfanaticos vonalon indult el az agyam, lehetett volna máshonnan is példákat előhívni - egy erősen komlózott búzasörbe (White Hops) vagy egy Pale Ale-be (Alulu - kókusz + ananász!) igencsak izgalmasan hatna ez az új komló. És valószínű a mostani főzés tapasztalatai hamarosan visszaköszönnek egy Hatodik Íz vagy éppen egy Zip's-sörben is. Köszönöm Péternek (és Józsinak) a kóstolót!