Nők és férfiak másképp élnek meg pillanatokat, más ingerekre érzékenyek, fogékonyak az élet számos területén. Így van ez a sörrel is. Más észtereket, más komlókeserűt érez egy női vagy férfi kóstoló. Sokszor el is ábrándoztam, hogy párhuzamosan kellene női és férfi kóstolóknak ugyanazt a sört leírnia, mennyire más eredményt kapnánk. Ha van hajlandóság női olvasóimban, akkor játékra hívom őket. A jövőben, megpróbálom előre kitenni a FB-re, milyen sörök lesznek górcső alatt, és, ha megírják, hozzáfűzöm tapasztalataikat az én kóstolójegyzetemhez.

A dán Mikkellert nem kell senki sörfannak bemutatni. Elég, ha a Single Hop-sorozatára gondolunk, melynek magyar megfelelője Róth Zoli Bakancslista-gyűjteménye vagy Takács Péter Pest CTRL-sörei. Mikkeller azonban nem véletlenül az egyik fő-fő sörguru, nem csupán a komlókkal zsonglőrködik, hanem a sörök (és a borok) másik fő csodájával, az élesztővel is. Az élesztővel, ami a metamorfózisért felelős, a vízből és a benne oldott cukrokból létrehozza az isteni italt, ami már nem csak a testé, hanem a szellemé és a mámoré, a révületé is. És ez a szellem ezerarcú. Illatos, zamatos szellem, ami esszenciálisan kínálja a világ apró darabkáit, a hordók és palackok kincsei színeket, hangulatokat idéznek föl, fényt, sötétséget hirdetnek, és ebből a kirakósból lassan összeáll egy kerek egész.

kedves 20. századi festőm, Escher: Band - Kötés (v. Kötődés, Kötelék) c. festménye)

Félretaszajtva a filozofikus gondolatokat, Mikkeller bevetette magát a belga De Proefbrouwerij (egy sörtechnikai gipsy-brewer mennyország, - ez a sör is itt készült -  ahol kis mennyiségben lehet nagy csodákat főzni külsősöknek) által kínált high-tech remetebarlangba, és megalkotott egy teljesen átlagos American Pale Ale-t. A sörön semmi extra nincs, egy gazdagon malátázott (Maris Otter alap, müncheni, carapils, caramunich kis zabpehellyel feldobva), kellemesen komlózott (simcoe, centennial, amarillo, nugget), jól iható, 5,8%-os APA technikailag korrektül kivitelezve. A plusz az, hogy az alap sörből megalkotta a tökéletes párt, az APA női és férfi énjét, ehhez csak a megfelelő élesztőt és erjesztési technikát alkalmazta, hogy életet leheljen a sör-párba.

Az élesztők az 1986-ban alapított amerikai, Oregon államban (a komlókutatás központja is itt van az USA-ban) székelő Wyeast laboratórium 1056-os és 1968-as számú élesztői. Az 1056-ost kifejezetten erre a sörtípusra ajánlja a cég, az 1968-ast azonban magasabb hőmérsékleten és testesebb sörök ESB-k erjesztésére ajánlják. Csak a számok szerint kezdtem el kóstolni, nem néztem előzetesen utána, mire számíthatok, és a párhuzamos kóstolás közben szép lassan kirajzolódott előttem a fent taglalt férfi-nő párhuzam.

Az 1056-os a palackban még egy kicsit túl intenzív fenyőgyantát és egy kellemetlen háttérbukét nyújt. Mintha egy kiürült heringes-konzervet sütne a nap nyáron és beleégne a maradék olaj. De ez a pohárba töltve egy hussanással tovatűnik, marad a száraz, enyhén gyantás komlóillat, és enyhe narancsosság. és kis tejkaramella és vajas keksz. Mint régen, mikor nagymamám a cukrozott narancshéjat készítette a langyos sütőben és az illó olajak és a karamell illata kevergett a lakásban. Érkezik a Cointreau-s, Grand Marnier-s narancslikőr, majd némi körte és barack, akár egy fiatal, de komplex Tokaji Furmint vagy Aszú. A 1968-as változatban a gyantás jegyek messze nem olyan intenzívek, csak lágy üde citrusos gyümölcsösség türemkedik ki a flaskából. Kitöltve azonban egy igazi habkönnyű rózsaszín világ tárul elém. Donald-rágó, békebeli epres joghurthab, (még a Danone-előtti időkből, csak arról nem leltem képet) amiből mindig 4 volt egyben, és csak egy jutott. És egyszer elkezdtem egy négyes pakkot elpusztítani, de 2,5 után feladtam, olyan műepres gejl volt, hogy túlcsordultam. Az eper mellett vaníliás rooibush-tea, - melynek van egy narancsos bukéja - amit a egy frissen testápolóval bekencézett puha női kéz nyújt át. És hókifli, vaníliás cukorral gazdagon hintve.

Színben Bitterolos narancs mindkettő, és a habjuk is egyívású, az ízekben azonban újra ott a kettősség. A 1056 gyantás, olajos fanyarsággal kezd, diós kesernyével izmosít és össze is rántja az ínyt a savanykásság, majd a keserűvel karöltve távozik. A garatban viszont már nem érezni a komlót, könnyen iható, apró bubis kellemes szomjoltó darab. Az 1968 sokkal kekszesebb, malátásabb, édeskésebb. A keserű a lágy szájpadláson jelenik meg és inkább utóízként mutatja magát, a komló gyantás olajosságát a sütis maláta felitatja,

Mikkeller két söre felkutatta és összeillesztette a sör a férfi-női énjét, mint Platón Lakomájában Arisztophanész gömbjei, amik az ősidőkben széthullottak és mindegyik keresi a párját, amellyel pontosan összeillik. Játék ez, filozofikus, önmagán túlnyúló, izgalmas játék, pedig csak két pohár nagyon hasonló sör, egyszerű sárga címkével, Courier-betűtípussal.

A filozofikus eszmefuttatás örömére a maradék sörből készítettem egy kis koktélt, a további mélázás előmozdításához.

Danish Sunrise

2 cl sörpárlat komlóval áztatott vodka lepárolva (a kézművessörök.hu kedves ajándéka - köszönöm újfent! - , mely Galaxy, Cascade és Citra komlós áztatással van bolondítva - ezúttal a Galaxy-st használtam) Sörpárlat hiányában helyettesíthető Bombay Saphire vagy Tanqueray Ginnel

2 cl Bitterol (vagy Aperol, vagy Campari)

8 cl Mikkeller All Other Pale

1/2 kis mandarin leve

mandarin a díszítéshez

Cukorral crustázott pohárba töltjük a párlatot, a Bitterolt, és a mandarin facsart levét, felöntjük a sörrel, bepermetezzük kis illó olajjal a héjból és díszítjük.