Tél van, és egyre másra érkeznek a nehéz, sűrű és sötét főzetek. Már majdnem hozzákezdtem, hogy megírjam ezt a posztot, amikor gyorsvonati sebességgel átrobogott az érzékelőszerveimen az utóbbi idők - - szerintem- legjobb magyar söre.
Így egy picit elhomályosította a De Molen szintén csodás főzetét, de aztán ez is utat tört magának és elfoglalta méltó helyét. A sör neve egy kis szójáték, a 'pitch black' koromsötétet jelent, a 'bitch' meg a legősibb mesterséget folytató nők vulgáris megnevezése. (ennél finomabban nehéz a qrvát körülírni...) A De Molen példaértékű címkéjén (a Sernevelde és a Hopfanatic dicséretesen követi ezt az alaposságot) látszik, hogy 159 EBC-vel bír a sör, ami valóban a koromfekete tartományában van már. 39 EBU egy IPA-nak kevés volna, messze van a nagyon keserűtől. A 18,5%-os Plató (szárazanyagtartalom) egy duplabaknak is elég test, ami meg is alapozza a 9,5 %-os alkoholtartalmat. Pilzeni, karamell, füstölt és csokoládémaláta és egy kis pörkölt árpa is jutott bele, mintha nem is Saison, hanem egy stout malátaképletét látnánk. A De Molennél előszeretettel használnak cseh komlókat. Sok stoutba, porterbe Saaz-t vagy a nagyobb alfasav-tartalmú Premiant-ot raknak. Ebbe a cseh - inkább - keserűkomló a Sladek (=serfőző) került, amelynek a Saaz és a Northern Brewer a két neves őse, így szorult bele egy kellemes gyümölcsösség is. Hidegkomlózáshoz meg a citrusos Cascade-et és fenyőgyantás, fűszeres Chinook-ot használták a holland főzdében. Szóval egy igazi modern "fúziós"-sör készült, egy megszelídített és a sötét malátákkal és a komlókkal visszavadított Saison, egy mindent kitanult, mindent látott rideg profi, és mögötte a benne lakozó ébenfa bőrű bestia, aki elvarázsol a táncával. Egy Josephine Baker sörbe álmodva.
Jó ideje ráébredtem, hogy sok sört még a palackban is meg kell illatozni, mert más illatjegyeket mutat, mint egy pohárba kitöltve. Ez a palack fanyar, enyhén citrusos aromáktól volt teli, kitöltve azonban sötét bogyós erdei gyümölcsökké szelídültek a citrusok. Áfonya, som, szeder, majd kerti fűszerek (majoranna), fekete ribizli és ribizlilevél, aztán kakaó, kávé, kis fenyőgyanta és még több kávé. A távoli füstösséget szinte eltakarja a száraz fűszeresség.
Az íz vörösboros (Syrah) érzettel nyit, a háttérben már ott a pörkölt kávé, a száraz (90+%-os) csoki, a gyümölcsös-mazsola és a kakaó. Mindez egy szurkálódó szénsavas köntösbe csomagolva, mely lágy és krémes, csak villog, "mint tigris bőre, nyersen" (Ogrénak - Rilke: archaikus Apolló-torzó - Tóth Árpád fordítása). És a gyümölcsösség után jön az enyhe csípősség és a vadélesztők nyers ízei, kis füvesség. Elvágyódás, valami elmúlt gyönyörű után. És a savanykás Saison-íz egy régi, a polcon felejtett, kicsit megecetesedett málnaszörpöt idéz, majd később egy enyhén odakozmált szilvalekvár ízei is felmerülnek a homályból. Drága nagymamák és gyermekkori ártatlanság! Aztán nagy szerelmek, egy közös főzés. A múlt egy-egy édes darabjának kicsit fanyar felidézése, mely lehet kellemetlen, de lassan elsimul egy nagy harmóniában, és kirajzolja a tökéletest, csak furcsa torzítással, mintha tejüvegen keresztül néznénk. De az elmosódott emlékekből nem a komló keserűje és az élesztő enyhe szappanossága marad meg, hanem a lágy krémesség és a fanyar-édes, boldog nyári derű. És nemcsak a különleges borhoz, hanem a gyönyörű sörökhöz is lehet hangulati kapcsolatot találni zenében, versekben, és ezzel el is kezdem - azaz folytatom, hisz már az előzőben is ott volt egy szonett - ezt a sort, Kosztolányival.
Kosztolányi Dezső: A Lány a sötét szobába megy
Már tudta, mit a Másik tudni nem mert
S érezte, arca boldogan világit
S futott, elrejteni szive csodáit
Az égve égő, élő ismeretlent,Hogy ott, ahol fény sincs és dal se, senki,
Valami koldúsbús sarokba, messze
Fénylő fejét az éjbe betemesse
És elhitesse, hogy még most se sejti.Ám a szoba kigyult a mosolyától
és látta Őt, ki rá se nézett - távol -
De gondolatba megölelte vágyvaÉs erre ő is áment mondott áldón
S terhes fénnyel szivében, a homályon
Ragyogva ment át a sötét szobába.
Ezt a palackot a Sörmanufaktúrában vettem, de a Csakajósörben azóta sikerült egy 7,5 decis flaskát is beszereznem, hogy ne csak egymagam, hanem barátaimmal is nosztalgiázhassak merengve az élet útvesztőin.
Kép: Josephine innen érkezett, persze a többi tőlem...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
