Sörbúvár

Vendégposzt következik. Kovács András, a Magyarországi Sörcikkgyűjtő Klub elnöke osztotta meg velem ezt az igen izgalmas írását, és gondoltam, két részben közreadom, mert szerintem mást is érdekelhet az 1945 és 1990 közötti magyar sörgyártás. Természetesen a címkékre fókuszál a szerző, de a felsorolt címkék mögül szépen kirajzolódnak a Rákosi- és a Kádár-éra jól és kevéssé ismert sörei, egy letűnt kor, ahol még sok jómunkásember is tudta, mi a Balling-fok. És innen át is adom a szót a szerzőnek:

„Bementünk a kocsmába.Jakab kért két pohár sört. A csapos feje téglavörösen izzott a fehér köpeny fölött, kimeredő szemein látszottak a hajszálerek, mintha részeg lenne.A földszínű deszkapadló nyersolaj-szaga összekeveredett a poshadt italszaggal. -Nem hideg a söröm,nincs jegem – mondta a csapos. -Adjon, amilyen van – mondta Jakab. –ebben a városban sehol sincs jég. Rajtunk kívül még egy öregember állt a pult előtt. Belebámult az üres poharába. Mikor ittunk felénk emelte a poharat. -Hagyd a vendégeket – szólt rá a csapos. – Megittad a sörödet, most már eredj. -Még egy pohárral adjál, holnap behozom a pénzt – mondta az öreg. -Nincs hitel. Meginnád te még a Krisztus koporsóját is, azt is meginnád.” (Részlet Császár István:Circumdederum c.novellájából)

Az 1945-ben kezdődött szociális földrengés megrázta a gazdasági életet, kivált mikor a hatalmat monopolizáló proletárdiktatúra magához ragadta a termelőeszközöket. E tankönyv-ízű citátum az államosítás nevű folyamat révén is zajlott, amely esemény hosszú évtizedekre megbéklyózta a társadalmat.A tényszerű adatok mögött derékba tört emberi sorsok, gyors gazdasági visszaesés és hasonlók álltak. Átláthatatlan falak zárták ki a fejlett világot, s lassan az itt rekedtek is félni kezdtek egymástól.

A világháború után nem volt mindenki számára ily egyértelmű a jövőkép, akadtak szakemberek, akik bíztak a tisztes polgári életmód folytathatóságában.A hazai sörgyártók is takarították a romokat, alapozni próbálták a végre ágyúszó nem kísérte termelést. Jellemző a Dreher-cég jóhiszeműségére, hogy 1946-ban, május 10.-én még negyven pengő névértékben részvényt bocsátott ki. Remélhetőleg nem akadt nagybani felvásárlója.

Kőbányán a nagy államosítások évében, 1948-ban a Dreher Sörgyárba olvasztották a korábbi konkurenseket, a Polgári és a Királyi Sörfőzdét is. A cég neve ekkortól Kőbányai Sörgyár Nemzeti Vállalat lett. A hatalmas vertikális vállalatot aztán iparágak szerint szétszabdalták. Cukorka- és csokoládé-készítő üzemét a Kőbányai Cukorkagyár Nemzeti Vállalat vette át, növényolaj-feldolgozó és szappanos üzemeit a Növényolaj- és Szappangyár Nemzeti Vállalat. Különvált a Palik és Társa Gyógyszerüzem. A szikvíz-céget beolvasztotta a Margitszigeti Ásványvízüzem, később a Fővárosi Ásványvízüzem, a Patria Bor- és Sörkereskedelmi Rt.-t a Borforgalmi N. V., a cukorkaárusító üzletet az Édességbolt Nemzeti Vállalat. A sörgyártó, a sörmaláta-készítő, a malátakávé- és pótkávékészítő, a tápszerkészítő, a műjéggyártó és a bérhűtőház pedig beolvadtak (a műjég főleg !) a Kőbányai Sörgyárak N. V.-be, amelynek törzsét ugyancsak a Dreher–Haggenmacher Első Magyar Részvényserfőzde Rt. sörüzemei alkották.

A nagy múltú Dreher-dinasztia eltünt hazánkból (máig Olaszországban csapol), vele a márkanév és a szakmai kultúra nagy része is. Ennek helyébe lépett a tervutasításos rendszer, évi kötelező tervszámokkal, körzetesített ellátókkal – viszont minden fajta minőségi követelmény nélkül. Az eredményt tudjuk. A jobb napokat látott régi szakembereknek köszönhetően 1949-ben még így is több mint 400 ezer hektoliter gördült ki Kőbányáról, javarészt fahordóban. A legsötétebb sztálinista diktatúra és ’56 kataklizmája után 1959-ben megalakult a Magyar Országos Söripari Vállalat, melynek központjául szintén a kőbányai gyárat választották. Ekkortól jókora itteni vízfej lépett kémiai reakcióba a hon összes malátalevével. A MOSV fennállásának utolsó évében,1970-ben már 3,6 millió hektolitert termelt csak Kőbányán – ez az ország összfőzetének háromnegyedét jelentette -, ám a négy gyár összes produktuma sem elégítette ki az osztályharcban kiszáradt proletariátus szomját.

Mindez nem volt akadálya az újabb s újabb „Élüzem”-címek május elsejei átadásának. Nem érdemtelenül, hiszen a szuperkonszern vezető márkáit ekkor a következők adták: Kőbányai Világos, Kis Családi Sör, Lottó Családi Sör, Nektár Gyógytápsör – látható a szociális érzékenység (család, gyógyság) - így erős a kötődés a munkásosztályhoz . Némileg eme plebejus osztály fölött helyezkedett el a Kőbányai Barna Sör (14 B fok) s messze fennebb pedig a csúcs-prémium kategória, amelyet a Zsiráf (18 B), a Mátyás és mindenek előtt a Hungária meg a Rocky Cellar alkottak Az elitista irányzat ezen elemeit egy átlag szoc-brigádtag akkoriban aligha látta, azok a kevés szálloda, a repülőjáratok, s hasonló internacionális megmérettetésre készültek főleg (bár a Hungária korábbi példányain még álnokul az áll: ”ára boltban és söntésben 11,- Ft”).

E piacinak egyáltalán nem nevezhető közegben még ez sem minden a munka Vörös Zászló érdemrendjével kitüntetett sörgyárától. Létezett még e nedűknek ama csoportja, amelyet aztán garantáltan nem is látott az egyszerű halandó kétkezi, mivel azok a korszellem mindent álcázó szupertitkolózó modorában elkészültük után, az éj leple alatt azonnal Nyugatra vándoroltak, keményvalutás exportként. A Hungarian Porter ,a Duna Beer, a St.Stephan és társai, ”by Breweries of Kőbánya” az akkori rendszer kereskedelmi Janus-arcát mutatták: miközben permanens harcot vívott a tömb a gyarmatosító-népnyúzó-hidegháborúzó-kémkedő imperialisták ellen, azért a márkájuk-schillingjük kellett. Pecunia non olet, (a pénznek nincs szaga - a szerk) ahogy már a rómaik meghatározták a pénz semlegességét.

Külsőjüket tekeintve igen egyszerűek az e korból való kőbányai címkék, a legfontosabb információt hordozzák csupán: például hogy „Magyar Országos Söripari Vállalat Kőbányai Sörgyára” (csak így tömören),meg a minden vásárlót fölötte izgató MSZ 8761, azaz a vonatkozó magyar szabvány számát. Olvasható még, hogy „Nem pasztőrözött” – egyik sem volt az a kommersz világosok közül - , valamint, hogy 10.5 B, ami az akkor sztenderd négy-egész-valahány százalékot jelentette. Meg a legjellemzőbb: Ára botlban és söntésben.....A korszak ugyanis nem tudott szabadulni ama marxi tézistől, hogy a munkásosztály és a vele szövetséges parasztság érdekeit legjobban ismerő választott vezetők örök időkig a szükségleteik szerint fogja őket ellátni, még hozzá változatlan árakon .Hát ez utóbbiban, ha semmi másban nem is, de talán kicsit tévedtek – erről árulkodnak a 2,30 Ft-től 19,60 Ft-ig fölcsigázó nyomdai változatok cirka három évtized alatt. Olykor az is megesett, hogy a nép jó sorsát kézben tartó központi akarat gyorsabban dolgozott, mint a nyomda, s a 4,60-as árat (boltban és söntésben, mint tudjuk) a házinyomda lila betűivel kellett átjavítani 4,90-re.(Karl Marx revisited)

A címkék képi világából amúgy hamar kikerültek az osztályharcos tematikájúak. Mutatóban maradt 1958 (?)-ból a munkás-paraszt szövetség vizuális megjelenítése a kőbányai barna sörön: bal oldalán overálos munkás elvtárs izmosan üveget szorít, jobbról népviseletben-kendőben menyecske detto. Aztán még némi ipari reminesszcenciával kísért az 1965-ös Kinizsi, közepén föltehetően egy gyárkémény-sor sziluettje sötétbarnával és piros füsttel(!) - tudd-hogy-hol-a-helyed agitáció.A többi: a lehető legrendszerspecifikálatlanabb sörszimbólumok, geometriai kriksz-krakszok, és jóindulatúan semmitmondó folyondárok. Aztán 1979-ben egy hihetetlen nagy ugrás következik be. Megjelenik a címkéken a gyártás időpontja, azaz évszámok-hónapok-napok. Ekkor tűnnek fel oly márkák, mint a Diétás, a Budapest sör, a Jubileum, és a Tavaszi sör. Ez utóbbi igazi hibrid, hónapok és napok szerepelnek rajta – csak évszám nem, de a célközönség, vagyis a Dolgozó Nép nem olyan, aki ezen fennakad. Edzetté tette a sok nincs.

A rendszerváltás előtti években az előzőekhez képest valóságos forrongás uralkodik a pesti sörgyáron, vagy fél tucat újdonság bukkan fel a’84-’90 közti időszakban. Belovagol az Árpád, készül a Mester és (Margarita helyett) a Korona ( ez Habsburg-restauráció, vagy pártos fogorvosos-asszociáció?) sör, továbbá kezd megelevenedni a múlt: Szent István és a hajdani Bak, új, de mértéktartó külsővel. Az Országalapító pedig itt is újat hoz: az első olyan (1990-ben), amelyen már nincs ár, de felsoroltatnak az összetevői: nem is titkolják a belül rejlő sok finomságot: kukoricagríz, cukor, aszkorbinsav. Ezzel az európai nívó még nem, de a selejtje máris beérkezett. Akadt még mit tanulni tehát. Az 1988-as régi-új Dreher Export az egykori emblémával egy még újabb korszak nyitánya lett. Innentől a gyár igazi országos listavezetőként diktálta a tempót: itt jelent meg elsőnek a pasztörizálás mint alapkövetelmény, került vonalkód a portékára, és kezdtek a címkék színvonalassá válni, azaz már volt rajtuk szín és vonal.

A nemzetmentő gazdasági újítások hajnalától, a ’60-as évek második felétől a szocialista internacionalizmus jegyében szabadon jártak be kocsmáinkba a keleti blokk tartósítatlan remekei is, így a méltán népszerű lengyel Zywiecz (a „táncos”), az NDK csúcsmárkái (Wernersgrüner, Berliner, Radeberger,stb.), valamint a Cseh sör fantáziadús márkanevű, cseh sör, s persze minden szlovák gyár terméke egy hordóba öntve:”Szlovák Sör, 10 fokos”–felirattal, amit aztán javarészt Kőbányán fejtettek üvegekbe. Mindezek bolti hűtés és pasztörizálás nélkül. Olykor, a tervgazdálkodás nagyobb dicsőségére, becsúszott néhány extra üveg a kereskedelmi-vendéglátóipari forgalomba: a támogatott fejlődő országok fizetésképtelenek lévén megesett, hogy jobb híján sörrel fizettek –így vehette szájára a hazai munkásosztály az egyiptomi Stella Artois-t. A hatékonyság növelése lett a felkapott irányítási jelszó, s ennek jegyében az ország összesét tömörítő vállalatot 1971-ben átkeresztelték Söripari Vállalatok Országos Trösztjére. A rebaptizálásban ugyan halvány piacosságot sejtetett a tröszt szó – de mélyreható változásoktól nem kellett félni, a kapitalizmus kísértete megrekedt a küszöbön. A tröszt amúgy 1982-ben felbomlott, a tagvállalatok önállósultak.

(a képek a retronom.hu -ról és Kovács Andrástól érkeztek a blogra)