Természetesen a bevezetőhöz ismét a 80-as évek - boldogult tinédzserkorom - feneketlen kincstárából merítettem. Aki még volt úttörő, biztosan emlékszik a Sógun című filmre, ami sok évre meghatározta a japán kultúrához való magyar hozzáállást.

Ebben a filmben hangzott el a "japán nyelvleckék" egyikében, a "vakari maszka", azaz, "érted"? Egy Russian Imperial Stoutról (RIS) vagyon ugyanis szó, amit a Legenda Sörfőzde főzött le és az új főzet Horse Juice-zal egyetemben a hétvégi Főzdefeszten nehézbombázzák vele a gyanútlan sörisszák agysejtjeit. Mert bizony a Black Samurai egy 12%-os Imperial Stout, ráadásul whiskymalátával is megbolondították, úgyhogy benne volt a De Molen egyik ikonikus főzetének a Hemel & Aarde ígérete, amelyet a Legendához igencsak köthető Sörmanufaktúrában kóstoltam csapról, pont Rollival és Ákossal. Valami ilyesmire is számítottam, ezért előhúztam a kedvenc konyakospoharaim egyikét, hogy kellő tiszteletet adjak ennek az igen anyagdús főzetnek.

Első benyomásom az volt, hogy a harmonikus illat ellenére fiatal még a sör. Akár egy nagy vörösbor a friss palackozás után, ebből is üde, piros bogyósság, és tejcsokis lágy ízek áradtak, és a likőrös, édeskés illatok mellett érződött csak a kávés pörköltség és némi földes komló. A kitöltés után a várt kőolajos fekete nedű figyelt a pohárban, mind színét, mind textúráját tekintve. A hab 12%-os alkoholhoz képest igen dicséretes volt, és kellemes őzbarna színben terpeszkedett el a kehelyben.

Ízében a tejcsoki, kávésság, vörös áfonya, érett erdei bogyók a domináns, mely mellett ismét felfejlődik az alkoholos, likőrös háttér, ami ebben az esős, zord szeptemberben igencsak barátságosan átmelegített. A - vélhetően - nagy adag maláta édessége is komolyan jelen van a nyelv hegyén, de a whisky füstössége, jellegzetes tőzeges zamata kicsit elbújik a sörben. Csak nyomokban lehet érezni. Akár a Rizmajer-Hatodik Íz 424-es Portere, ebben is nagyon visszafogott az a plusz íz, amire intenzíven számítunk, de ez nem róható fel hibának, csak egy kicsit csalódott - jelen esetben - a whiskyszerető, hogy szimplán egy jó sört kap, a tőzeges plusz még rejtve van. A sört kb. 16 - Celsius - fokon lehet igazán értékelni, akkor kelleően krémes és olajos a kortyérzet és kerül szép egyensúlyba a komló, az édesség és a likőrösség. Szerencsére nyomokban sincs benne a sötétre pörkölt árpamaláta savanykás íze, mindvégig megmarad az édes-keserű-gyümölcsös háromszögben az ízvilág, így ha kicsit időt még kap, akkor - akár már a hétvégén - egy remek Imperial Stoutot kóstolhat, ami ha jól összesimul, az főzdén belüli szortimentben Olaszházi Bitument letaszíthatja a trónról, és a szupernehézsúlyban a többi kis főzde hasonló főzetei mellett is derekasan helytállhat. Én egy kicsit karakteresebb komlót és több whiskímalátát kérnék bele, ha lesz következő főzet, de ez az én ízlésem, másnak lehet, így a tökéletes. A Főzdefeszten ne evvel kezdjetek, mert annak nem lesz jó vége, de mindenképp kóstoljátok meg!