A Sörbúvár áprilisi aradi kalandozásán kaptam a meghívást Sanyitól, aki akkortájt nyitotta a Bodega névre keresztelt romkocsmát Nagyváradon, hogy tartsak valami hasonló kóstolást náluk is. Örömmel tettem eleget a meghívásnak, hisz olyan borász nyomába léptem, mint Miklós Csabi, és Konyári János meg utánam érkezik, úgyhogy előadókból elég jó "szendvicset" sikerült összehozni...

Nagyvárad Aradhoz képest nagyon magyar. A Bodega is az Arany János utcában található, és ez nem a trianon előtti neve. Rengeteg a magyar vonatkozás, és a gyönyörű szecessziós városközpont mellett minden magyar szívet megdobogtat a barokk püspöki palota előtt álló Szent László szobor és a bazilika magyar feliratai. Lépten-nyomon magyar szót hall az utcákon is az ember. A várost sör nélkül is kötelező megnézni!

A Bodegával szemben lévő házban mindjárt sörcsemegére is bukkantunk. Az argetin-román páros egy belvárosi lakásban főzi a Braxa (parázs - spanyolul: brasas) söröket. A Bodegában egy IPA-t már megkóstoltunk., de az igazi izgalom a lakásban Mauricio által bemutatott Russian imperial Stout volt, ami egy aszalt szilvás, csokilikőrnek álcázott 11%-os remek darab. (muchas gracias!) De nem mertem többet inni, inkább a belvárosban toltunk egy kis helyben sütött street foodot. A dupla hamburger visszahozta az energiákat, ami kellett is az esti kóstolóra, mert kemény 3,5 óra volt még a végéig.

A kóstoló koncepciója most 4 főzde bemutatására terjedt ki. A két gerilla főző Bajkai Tibor-Tibeer és Róth Zoltán-Rothbeer mellé a Rizmajer és a Hopfanatic főzde került. 10+1 sört kóstoltunk a 45 fős vendégsereggel, mert - akár egy borospince látogatásakor - volt egy "hordóminta" is. Takács Péter-Hatodik íz új főzet Slágerjéből kaptam egy kis mintát, és igencsak jó benyomást keltett az intenzívebben hidegkomlózott főzet. De haladjunk szépen sorjában:

A szép idő miatt a kertben terítettek, és a Hopfanatic vidámságával ("mókacsomag" - ahogy Kővári Gergő mondaná), a kókuszon érlelt Aluluval kezdtünk, ami illatos, játékos, és a kókuszíz nagyon szépen belesimul ebbe a könnyű ale-be. Bár a következő Rizmajer búza 6,5%-os alkoholja robusztusabb, mégis kellően citrusos és jól passzolt a kenyérkékhez, melyen egy kevés mézzel bolondított camembert pihent. Aztán, hogy megvillogtassa magát a komló, bemutattam, hogy a búzasört is meg lehet bolondítani. A White Hop remek állapotban volt és az este egyik fénypontja volt.

Ezzel el is érkeztünk az IPA-s keserűséghez. A Rothbeer Bakancslista 2. - Pacific Gem nemcsak remek dizájnjával, hanem szép tölgyfás illatával (mintha egy asztalosműhelyben szippantanánk a levegőbe) illatával, és meglepő, de kicsit lágeres hatású, kevésbé intenzív ízeivel jól muzsikált. Utána egy igazi megosztó sör érkezett. A Trance, a Hopfanatic Imperial lágere inkább csak a férfiközönségnek jött át. A lányoknak ez a zöldséges komlóáradat kicsit soknak bizonyult. Ezért lágyabb vizekre is eveztünk, és a biztos ütőkártyának bizonyuló maracujás, mangós illatbomba Távoli Galaxis és a Kentucky Ale-hez korábban tesztelt és bevált dinnyés-sonkás-gyömbéres falatkák után ismét elégedett moraj futott végig a közönség sorain. A keserű-parti zárójelenete Tibeer izgalmas, pikáns címkéjű Fazon-ja volt, amit nem tévesztettem össze más Saisonokkal, mert a vadélesztős, enyhén narancsos és rusztikus (Ogre barátunk kedvéért - animális) illatú sör igen agresszív keserűvel zárt. Aki szereti az IPA-kat, annak érdekes kirándulás ez a sör, főleg a plusz komlós illatok és az alfasav attakja miatt. Ezt tényleg csak haladó sörkóstolóknak ajánlom, de azoknak mindenképp.

A főétel előtt még a kíváncsiak megkóstolhatták a Sláger új, jobban hidegkomlózott változatát, aztán a Rizmajer hibátlan Portere érkezett az Ursus Black-en edzett közönségben nagy tetszést aratva. Hozzá a magyaros pörkölt nem tökéletes, de azért megtette a hatását. A végjátékban Tibeer Dühöse - nekem meglepetésként - főleg az idősebb generációnak (voltak nagy örömömre 60+ -os résztvevők is) tetszett nagyon, talán a nehéz, robusztus, enyhén édeskés ízek miatt, nekem inkább a remek illatok tették hozzá a pluszt. Zárásként egy vaníliás krém mellé csokitorta érkezett, ami talán kicsit túl édes volt az Angry Beasthez, ami, akár egy igazán testes vörösbor, méltó zárás volt, ennek a szép estének a megkoronázása.

A szép estét már szűkebb körben (a Braxa, Bodega csapatával és kedves Kísérőmmel) egy Mosaic komlós Pest Control 2-vel vezettük le. Nagyváradra meg vissza kell menni, ez biztos. Köszönöm még egyszer a meghívást a vendéglátást és a szíves kalauzolást!