Ma jeleskedtem a haszontalan, ám aprólékos munkában, és elkészítettem a Városháza parkban rendezett egyhónapos, július 13-áig tartó cseh sörfesztivál sörtérképét. Ez elsősorban azért volt haszontalan, mert a legtöbb standon rendszeresen változik, hogy éppen mit csapolnak, így az alábbi ábra is csak július harmadikán, csütörtökön kora este volt többé-kevésbé pontosnak nevezhető. Mindenesetre aki érdeklődik az ilyesmi iránt, használja bátran bedekkernek, márkaszinten valamivel kisebb a mozgás, mint a konkrét söröket illetően. Kattintva teljes méretben is megtekinthető, a formai megvalósítást illetően pedig remélem, számíthatok mindenki elnéző megértésére. Jelmagyarázat a jobb alsó sarokban.

A következő bekezdésekben panaszok következnek, majd néhány kóstolási javaslat és egy további térkép arról, melyik sörfőzdék melyik standoknál érhetőek el.

Amikor 2008-ban először volt cseh sörfesztivál Budapesten, még borzasztó izgalmas rendezvénynek számított az ilyesmi iránt fogékonyak körében, hiszen egy-két jelképes pilsnerurquelles és staropramenes stand mellett lényegében kizárólag olyan söröket lehetett ott kóstolni, amiket egyébként az országban még megközelítőleg sem. Ekkor Magyarország csehsörkínálata lényegében kimerült a két említett importmárkában, valamint némi Krušovicében és Budweiserben. A közepes és kisebb cseh üzemek sörei csak 2010-től kezdődően jelentek meg, ahogy a Pivo-, a Hrabal- és a Ferdinand-láncok kezdték megnyitni kocsmáikat és éttermeiket – így nem meglepő, hogy 2008-ban még végtelen izgalmat tudott kiváltani a fesztiválon egy Novopacké, egy Primátor, vagy egy vyškovi sör.

Mára a fentiek például számos helyen hozzáférhetőek, így hiába tartanak immáron egy hónapig a Cseh Sörnapok, és hiába kínálnak nagyjából hetvenféle csapolt sört, ha egyszer a háromnegyedük egyébként is kapható valamelyik cseh kocsmában, időnként még csapon is. Ráadásul ahogy a felfejlődött kínálat elkényelmesíti a sörrajongót, úgy válnak egyre idegesítőbbé azok a látványosan mellőzött apróságok, amik sokat rontanak a fesztiválélményen, és amik 2008 óta ugyanúgy jelen vannak, csak korábban az alkalom kivételessége túlragyogta azokat.

Ilyen apróság például, hogy előre felkerül egy sörlista a fesztivál oldalára, majd ha az ember kimegy valamelyik nap, akkor vagy megtalálja az ott kinézett söröket, vagy nem. Persze egy adott sört megtalálni akkor is jelentős kihívás, ha egyébként konkrétan van is épp csapon belőle, hiszen semmiféle térkép vagy eligazítás nincs a helyszínen, mint ahogy olyan – könnyen elérhető – ember sem, aki tudná, mi hol van. Marad tehát a standok körbejárása, csakhogy az egyes bódék jellemzően eltérő jelölésrendszert használnak arra, mit mérnek, ami a részletes, leírással bővített A4-es söradatlapoktól kezdve odáig terjedhet, hogy van egy felirat nélküli csap, amiből jön valamilyen sör.

Ekkor a személyzet lehetne segítségünkre, csakhogy immáron hét éve általános, hogy a korábban – érthető módon – nem cseh söröket magoló felszolgálóknak a szervezők igen hullámzó intenzitású eligazítást tartanak csak. Ennek folyományaként van, aki kimerítően ismeri, amit csapol; van, aki tud pár szót mondani róla (pl. „ez egy férfias, láger jellegű világos sör”); és sajnos magas arányban vannak olyanok is, akik a márkát látják csak, de azt már nem igazán, hogy az adott főzdétől konkrétan melyik sör van előttük. Egy ideális világban persze a szervező a sörnevek kiejtését is átadná az alkalmazottaknak, és míg az ugyan valóban nem reális, hogy minden csapos a Březňákkal vagy a Chotěboř-sal szórakoztassa magát, azért a Svijany vagy a Ježek nem kellene, hogy problémát okozzon. Ja, és persze 2008 óta a műanyagpohár a sztenderd, ami ugyan szintén így van egy csomó másik sörös rendezvényen is, de ettől nem lesz kevésbé zavaró.

Érdekes módon mindez valamiféle természettörvénynek hat, hiszen a felsorolt kifogások zöme ugyanígy fennállt, amikor még a Hrabal söröző tulajdonosa körül szerveződött a fesztivál, és ugyanígy megmaradt azután is, hogy azt a Ferdinánd étterem tulajdonosa vette át. Egyébiránt mindketten rengeteget tettek azért, hogy Magyarországon elérhető legyen számos olyan cseh sör, ami korábban nem, és nyilvánvalóan elkötelezettek a téma iránt. Feltehetően a szervezési kifogásokat sem most hallják először, így megpróbálok én is konstruktívabb lenni, és az alábbi négy pontban foglalom össze, mi szerintem az a pár apróság, ami nagyot lendítene a rendezvény hitelességén és élvezhetőségén.

• Az interneten közzétett sörlista standokra való lebontása, valamint naprakészen tartása: ha egy stand sört vált, az kerüljön fel a honlapra lehetőleg még aznap.
• Egységes söradatlapok minden standon, az esetleges cserék követésével.
• Egy kétoldalas pamflet kiosztása a csaposoknak arról, milyen fajta cseh sörök léteznek, és azok közül ők melyeket csapolják, mik a söreik alapadatai és mi a sörnevek fonetikus átírása.
• Letéti díjért kölcsönözhető üvegkorsók.

Bízom benne, hogy idővel sikerül ezek legalább egy részét átültetni a gyakorlatba. Addig is mindenkinek jó szórakozást kívánok a fenti, percről percre avuló térképhez, illetve az alább látható másikhoz, amelyen a fesztiválon jelen lévő főzdék szerepelnek, illetve annak a száma, hogy a felső térkép bódéi közül melyekben mérik a söreiket.

Szubjektív élvezeti értékük alapján különösen ajánlom az Eggenberg, Permon, Ježek, Merlin, Svijany és Kocour márkákat, noha a legtöbbjük év közben is elérhető Budapesten. Ritkaság viszont, így külön figyelmet érdemel az Opat, melynek furcsa ízesített sörei közül a borsos kifejezetten élvezetes. Nem kóstoltam, így csupán ránézésre tűnik izgalmasnak a Volfas Engelman Balta Pinta nevű búzasöre, ami jó eséllyel az első csapolt litván sör az országban. Ha a későbbiekben valahol feltűnnek, senki ne hagyja ki a Kout sörfőzde söreit sem.