Plutarkhosz talán nem forog a sírjában, hogy merészeltem felhasználni az eredeti ötletet, csak két híres férfiú helyett inkább két sörről, méghozzá igencsak közeli tőről fakadó sörről készítettem ezt a beszámolót. A történethez hozzá tartozik, hogy közel egy hónapja beszámoltam az Alltech sörversenyéről, ahol a Zip's és a Legenda szerepeltek igen fényesen, de a sajtótájékoztatón kiderült az is, hogy az ír tulajdonú cég a fő profil - állati takarmányok - mellett saját sörfőzdével és Bourbon whisky-lepárlóval is rendelkezik a Kentucky állambeli Lexingtonban. Az elmúlt hetekben be is indult a marketing gépezet, és egy kis standdal már a Józsefvárosi Sörfesztiválon is megjelentek. Jelenleg 5 féle sör (Ale, Kölsch, IPA és egy bourbonos hordóban érlelt ale, valamint egy szintén hordós érlelésű Stout) és egy Bourbon illetve egy Single Malt Whisky, amivel megjelentek a magyar piacon. A sörök már több ismert sörboltban és néhány pubban is kaphatóak.

Mivel a Kentucky Ale és a Bourbon Barrel Ale azonos sör, csak az utóbbi hordós érlelést kapott, az alapsör karakterét gazdagítja és elmélyíti, így jutottam arra, hogy - a felemlegetett antik historikus mű vonalvezetését némileg elorozva - párhuzamosan kóstolom meg ezeket. Mielőtt beleugranánk a sűrűjébe, néhány szó a palackról és az alapanyagokról. Hazánkban nem megszokott 0,355 l-es űrméretű palackok az Újvilágban teljesen elterjedtek, a címkék szép, egységes dizájnt tükröznek. A stílus nem a vad punkos, hardcore vonulatot, hanem inkább eleganciát sugall, kis cowboyromantikával nyakon öntve. Az Ale egy 6%-os Golden Ale, melybe a klasszikus megjelenésnek megfelelően, visszafogott angol komlókat, East Kent Goldingot és Fugglest főznek bele. A Bourbon Barrel Ale tulajdonképpen ugyanez az alapsör, csak hordóban érlelve. És itt jönnek a nagy csavarok, mert ez nem egy egyszerű hordós érlelés, ahol a whiskys, sherrys, bordeaux-is vagy konyakos hordót csak felhasználják, és a hordó karaktere érvényesül a sörben. A Kentucky Bourbon whiskyket jellegzetesen friss tölgyfa hordóban érlelik legalább két évig, és mivel a sörfőzde székhelye, Lexington a bourbon-lepárlás egyik központjában található, viszonylag egyszerű nagy mennyiségű és jó bourbonos hordót szerezni a sörhöz. Azonban ezek a friss hordók rendkívül hamar kerülnek felhasználásra, és a tölgyfahordós karakterek mellett a beléjük rakott sör kiáztatja a hordó pórusaiban rekedt whiskyt, amitől az nemcsak karakteres lesz, hanem a 6%-os alkoholból is 8,2 % lesz a hat hetes érlelés alatt.

A sima Kentucky Ale semmi igazán meglepőt nem hoz, bár ezt nagyon jó stílusban teszi. Jellegzetes angol komlós illat (enyhe zöldségesség, kis füves beütés és gyümölcsös - birs,alma, barack - aromák), kekszes maláta, kevés karamellel és kis rágós édesség. Semmi szúrós amerikai komló, semmi túlzott gyantás heveskedés. A hordóban érlelt ale a kezdetekben ugyanezt adja, de egy kis melegedéssel rögtön átveszi az angol ale stílus helyét a Bourbonos és hordós illatok özöne. Kis kátrányos füstösség, nagy adag illatos vanília, alkoholos aromák és egy adag csokoládé. Világos baksörökhöz hasonló mézes-malátás illatok mellett további melegedéssel egyértelmű friss gyümölcsös (körte, birs) whiskys (nem Scotch, nincs tőzeges füstösség!) aromák, valamint narancs és dió gazdagítják. Nagyszerű, ahogy az alapsör karaktere megmaradt és ezt az élményt tágítja ki nagyon izgalmasan és mélyen a hordós erjesztés.

Megjelenésében mindkét sör gesztenyeméz-színű, ekrű habbal. A hordós érlelésű leheletnyit sötétebb. Ízében a könnyebb darab szintén az angolos Golden Ale minden erényét felvonultatja. Kekszes malátás édesség, kicsit vizes átmenet, enyhe gyümölcsös fanyarság és szépen lezáró komlós keserű, amely nem hosszan tartó. De megjelenik egy jellegzetesen amerikaias, enyhén citromos, lime-os vonal is, ami jelzi, ezt a sört nem az Óhazában főzték. A Bourbon Barrelből ehhez képest árad a vanília, vaníliacukros tejszínes mézesség, ami még sokrétűbbé teszi az alap ale kifogástalan ízeit. Kevés mandulamarcipános keserű, majd a whiskymalátát idéző, mogyorós, mogyoróvajas, diós ízvilág. Kortyérzetben mindkettő remek, apró buborékos, igazi ale-es selymességet ad, persze a 8,2%-os változat hozzátesz egy kis likőrös alkoholos melegséget. Ezt az ale-es buborékosságot talán egyik magyar kisüzemi sem tudja hozni még ilyen eleganciával, és ennyire szabályosan jól adagolva.

Összességében egy remek Golden Alet és egy elmét érzéki asszociációkat be- és megindító hordós érlelésű erős Alet kóstolhattam. A Bourbon Barrel nosztalgikus vágyat ébreszt, egy hamisítatlan sör-madeleine, csak kortyoljuk és elmélkedünk, keressük azt a bizonyos eltűnt időt, aminek az íze ott van a nyelvünkön, és ahogy a komló keserűje elhagyja a garatunkat döbbenünk újra rá, hogy már soha nem kaphatjuk vissza és közben a poharunk is kiürült... Az elvágyódás és a finom sör meghozta az étvágyamat, és ahogy az igazán jó sörök, ez a két ale is beindította a fantáziám. Egy féltett kis üvegcse mogyoróvajas mézet kentem a megvajazott házi kenyérre, és rá némi 1 évig érlelt torockói juhsajtot, diót és kis vörös áfonyát tettem. A mogyoróvaj és a méz, valamint a dió a malátás, vaníliás mézes ízeket kísérte szépen, a sajt intenzív sós íze ehhez adott kellemes kontrasztot, az ale gyümölcsösségével az aszalt áfonya harmonizált kellemesen, a komlós keserűt meg az érett sajt és a dió utóíze vette a vállára. A könnyedebb ale-hez egy narancsos-citromos könnyű vajas-mascarpones krémet és némi citromfüvet tudok elképzelni, mindezt egy nem túl édes, gabonás kekszecske közé kenve.

Remek sörökkel gazdagodott a hazai sörpaletta, ilyen egyszerű, de elegáns sörökre a Hatodik Íz törekedett eddig a leginkább, de a hazai főzdék még nem ennyire kifinomultak. Kíváncsian várom, hogy muzsikál a Kölsch, az IPA és különösen hordós érlelésű Stout. Természetesen hamarosan folytatom, addig mindenki kóstoljon, ízleljen, álmodozzon!