Idén elhatároztam, hogy a Főzdefesztet nem masszív lerészegedéssel, hanem társadalmi munkával töltöm, tapasztalatszerzés céljából. A "kommunista szombatot" Rizmajer Józsiék hatállásos sörbódéjában töltöttem, és utólag is köszönöm a lehetőséget, mert sokat tanultam munkaszervezésről, csapolásról, és arról, hogy egy kihelyezésén - Murphy (sör)törvénye alapján - valami biztos nem működik úgy, ahogy kéne. De azt is megoldjuk...

Röviden a tapasztalatokról, aztán néhány sörről. A Metapay rendszer a pult túloldalán sem jó, lassítja az eladást, a feltöltőpontos sorokról nem is beszélve. A helyszín egészen rendben van, bár mi könnyen beszéltünk, pont egy gesztenyefa árnyékában állt a bódénk, így nem sültünk oda a fokban, mint más főzdék placcain a sorstársak. Baseballsapka, szalmakalap, vizes kendő napközben kötelező viselet.

És akkor távirati stílusban arról, mit tervezzenek be a sörfanok. Mindjárt a Gellért tér felől jobb kézre esően ott várt minket Bandusz, örök mosollyal és egy enyhén édeskés köleses IPA-val, amit Kővári Gergővel együtt hoztak össze, Korán megéheztünk, mert a reggeli elmaradt, így egy isteni házi tésztából készült pastát ettünk, bár én a l egy kis paradicsomot hiányoltam, és friss bazsalikom helyett is újhagyma zöldje volt az ízesítés. Hozzá a Hara Punk Monkey Funky Yeah nevezetű Saisonját gondoltam illőnek, de azért ez a kismajom jóval komlósabb így nem az a klasszikus Saison, viszont kellemesen és nem túl intenzíven kesernyés a vége. A Horizont Japán Búzája is ilyen intenzív keserűvel operált, és Németh Antiék új trió-főzdéje a Hedon is Sorachi Ace komlóval boldogította a kiváló bajor búza alapot. Az IPA-s vonal legjobbja nekem azonban a Hopaholic IPA volt, melybe egy mézes édességgel indító, remek egyensúllyal operáló komlókavalkád adta meg az ízek harmóniáját. Kővári Gergő elmondta, hogy folyamatos és hidegkomlózás is bevetésre került, hogy ennyire jó legyen a sör. Mellette Piszkor Norbiék árulják a melegben igen jól eső komlós fagyikat, amit nem szabad kihagyni. Hopfanatic Kiss Tomi BodzIPA-jával zárult a keserűk köre. Illatában és ízében is finoman jelenik meg a bodza, aki ennél intenzívebb gyümölcsösségre vágyik, az vegyen szobiszörpöt és azt öntse fel Arany Ászokkal. Megkóstoltuk nála a tavalyi Importer utáni újabb nagy dobását, a 15%-os nagyon kávés, nagyon csokis, és cseppet sem likőrös, hanem szép száraz édes kontraszttal operáló óriáshullámot, a Tsunamit.. A Hatodik Íz Slager névre hallgató amerikai komlós lágere és a Hedon Vertigo-ja, ami szintén egy komlós Pale láger volt a másik trend a feszten, könnyú, száraz test, kis gyümölcsös illat, és enyhe pilzes befejezés jellemezte mindkettőt. Egész más, mint a szintén jó cseh lágerek, merthogy olt ott még a Hrabal -ra főzött jubilemu darabból is csapon a nymburki gyártól. De hát cseh sört sok helyen lehet kapni, meg lesz is cseh sörfeszt hamarosan. És - bár azt hihetné a kedves Olvasó, hazabeszélek - a Hopaholic IPA mellett a fesztivál szerintem legszebb sörei a Rizmajer standján voltak csapon. A Cingulus gyönyörű kávés szárazsággal, kellemes csokis ízekkel és ánizsos illattal hódított meg sok borszakértőt, de az igazi csúcs a tökéletes állapotban lévő Rizmajer Búza volt, ami pont szép arányban hozta az élesztős frissességet és a banános-ananászos-szegfűszeges illatokat ízeket. Sok bajor serfőző sírna örömében, ha így sikerülne egy búzája. Tavaly a Bierpapst, Conrad Seidl volt kinn a feszten, idén a Stone Brew tulajdonosa, Greg Koch vetődött erre, és nagyon bejöttek neki a Hopfanatic és a Rizmajer sörei is.

Sok mindenről lemaradtam - például a Gyertyános Elixír 18-ról, vagy egy jó kis Keserű Mézről, a Hedon Credojáról, a Sörök a Möszjö Vödréből Amarillo komlós IPA-járól, Tibeer Dühöséről és, és .... de majd jön a pótlás, meg a jövő héten is van feszt, azonban az már egy másik történet. Sörre fel! Hej!