Nemrég beszámoltam a III. Házi Sörfőző Versenyről, majd a Grand Champ sörről, a Warriorról is, de akkor még Kelemen Ottó másik két főzete a harmadik helyezett pilzeni és a kategóriagyőztes grodziskije a hűtőmben várakozott. A hétvégén mindkettőre sort kerítettem.

A pilzeni - főleg azokhoz képest, amiket a versenyen illatoztam, kóstolni nem mindig volt merszem - egy teljesen korrekt darab volt, sok kisüzemi világos sörrel simán felvette a versenyt, de egy igazán jó cseh sörhöz nem ért fel. Hiányzott belőle az édes maláta és az elegáns, szárazan illatos komló utánozhatatlan egyensúlya, amit a csehek annyira, de annyira tudnak. A végére maradt a Grodziskie, -  a sörfajtáról már korábban értekeztem, és ami a budapesti verseny talán legizgalmasabb kategóriája volt, és még a lengyel "anyaországot" is megelőztük, mert a Bierofilia versenyen is versenykategória lesz.

Egy füstös, gyenge alkoholú, üdítő búzasörről az embernek vajmi kevés fogalma van, amíg meg nem ízlel egyet. Mese habbal Zsomborral és Düsi kollégával a Komlókutató blog kedves felajánlása folytán még egy jó hónapja megkóstoltunk egy lengyel házi grodziskijét és a Wöllnitzer Weissbiert, a Lichtenhainer e kései utódját, és hááát finoman szólva sem voltunk elragadtatva tőlük. A Wöllnitzer egy citrompótlóval teletömött kovászos uborkás folyadék volt, - KK úr ugyan ezt kicsit szofisztikáltabban írta le - a grodziskije, meg egy túl füstös, kesernyés valami, sok elhalt nagy darab élesztővel, ráadásul még hibás is volt, úgyhogy nem szerettem bele első látásra ebbe a történelmi sörbe.

Azaz most hétvégén mégis. Amikor kitöltöttem a pohárba a Nail'd fantázianévre hallgató sört, akkor máris megörültem a csodálatos habjának, és annak limonádés-sör színnek, ami a grodziskiék sajátja. Ez azonban nem egy citrommal dúsított bolti sörpancs volt, hanem egy szenzációs sör, csupa erénnyel.

Megcsapott a füstös (húsvéti sonka főzőleve) aroma, ami mellett jól elfért a kellemes citrusosság, kevés malátaédes, és egy jó adag kovásszal gyúrt nyers kenyértészta, kis zöldséges zárással. Egész apró gyümölcsös felhangokkal. 11/12

Emeletes kemény, tejszínhabszerű fehér habbal és autentikus limonádészín zavarossággal ömlött pohárba. 3/3

Ízeiben a füstösség volt az indító, de nem volt olyan malátásan telt és fűszeres, mint a Schlenkerlák bármelyike, hanem kifejezetten üdítő citrusosság, enyhe vizesség és pont kellőképpen érkező és egyensúlyt adó komlókeserű zárta le az ízeket. A kevés zöldésges komlós utóíz is a helyén volt. Nagy lecsengést egy ilyen darabtól hiába is várnánk. Egy kis ananászos búzás beütés volt csak idegen, de nem az ízkombinációban, hanem csak és kizárólag a BJCP-kánon szerint. Ezért kapott pár pont levonást. 17/20

Kortyérzetében a vizes, üdítő frissesség, a cseppet sem tapadós könnyű test a füst és a komló enyhe szárító érzete szintén a helyén volt. A fanyarság sehol sem szájösszehúzó, hanem megmarad az üde frissességnél. 5/5

Összességében egy nagyon szép egyensúllyal megkomponált, üdén friss, mégis izgalmas és férfias sör, egy apró pici "hibával". Azt hiszem a füstös sörök kedvelői ebben megtalálhatják azt, amit egy bambergi füstös sör nem adhat meg, a könnyedséget, hiszen ott még a Weizen is igen fűszeres és malátás. 9/10

Összesen: 45/50 A Warrior is remekül sikerült, és méltán kapta a verseny fődíját, de én ezt hoztam volna ki abszolút elsőnek az már biztos. A skót ale egy szépen megformált, tökéletes iparosmunka, ám ez a grodziskie egy világszínvonalú remekmű. Szívesen látnám a Főzdefeszten, és mindenképpen nevezném a Bierofiliára, ha legalább így sikerül a következő főzet. Gratulálok Ottónak még egyszer!