Itt az év vége, és természetesen nem hagyhatom ki azt a ziccert, hogy két részletben ne tekintsek vissza az elmúlt év legjobb söreire, élményeire, és persze a szégyenfalról is összeválogassak néhány málna-díjas produkciót. Kattingatók, képnézegetők, sóhajtozók előnyben.

Kezdem is mindjárt avval az örvendetes hírrel, hogy idén két HÁROM sörfőzde is megnyitotta kapuit. Tavasszal a Legenda az Olasz és a Sörmanufaktúrás duó, Ákos és Rolli gondozásában és Kiss Tamás Hopfanatic Sörfőzdéje, ami rövid kiskunhalasi fennállás után budapesti brewpubként folytatta, és  alig egy hónapja a Big Foot, Branda Gyula és testvére Gyenge Zsolt alias Sörapu szakmai felügyeletével.

Március 15-én megtartotta a Házi Sörfőzők Egyesülete a 2. versenyét, ami már a BJCP szakmai elvei szerint került megrendezésre és olyan újabb házi főzőket csalt nagyobb terepekre, mint a Sörök a Möszjö Vödréből, a Gólem, vagy Róth Zoltán és söre, a Grand Champion, a  Távoli Galaxis.

Túl vagyunk a harmadik Budavári Sörfesztiválon, ahol a mostanság a Mikkeller-bárokban csapra került Kiss Tomi (Hopfanatic és norvég barátai)-féle Importer, amit remek társaságban sikerült megkóstolnunk, és ami megcsillantotta, hogy mit is tudnak a magyarok, és a hatodik Főzdefeszten is, ahol többek között Németh Anti (Takács Péter segítségével) újrakomponált chilis söre, a Napalm és Armando málnaágyon érlelt, búzával bolondított Gribanca nyűgözte le a közt.

Anti nem sokkal utána bemutatott egy Russian Imperial Stoutot, amit nagyon szerettem, és a Katalin Cárnő annyira megihletett, hogy csábító csokis-narancsos-kávés browniet is készítettem mellé. Takács Péter sem pihent, mert szürke eminenciásként bedolgozott egy sor hazai sörbe. Lett két új, és igen jól komponált búzasöre a magyarnak. Az egyik Csepelen, a Rizmajernél, a másik Balassagyarmaton, egy felturbózott Kalász, mert ebbe meg Nelson Sauvin komlót adagoltak mindnyájunk örömére. Takács Péter meg Karácsony előtt még letett az asztalra egy barleywine-t, a Téli Mesét, és egy csokis Stoutot, az Édes Bosszút.

És, ahogy még két éve leírtam, a Sörforradalom lezajlott a háztartásokban is, mert soha ennyi házi főző nem vitte nagyobb terepre a receptjét, és az új főzdékben sorra készültek a házi főzetek nagybani kiadásai. Például a Redefine Hutyitól, ami a Mesél az erdő fantázianevű sör tömegeknek is elérhető változata volt, hogy ne csak a már emlegetett fesztiválgyöztesekkel példálózzak. És nem utolsósorban készítettem sörkoktélt és rengeteg sörkorcsolyát, és egyre több sörözőben élvezhetjük a kisüzemi söröket, vegyük mindjárt a Léhűtőt és az Élesztőt, meg a Legendát és a Hopfanaticot. És még sorolhatnám, mert divat lett a sör.

És volt persze meghökkentő történet is. A Komlókutató blog korrekt kritikájára a bumfordin reagáló ER-PÉ és az agresszívan fellépő Smaklig Maltid Kft az index, a cink és más országos hírportálon is vezető hír volt, meg valószínű nincs olyan sörös blog a világon, amelyik egy poszthoz 1000 fölötti kommentet ért volna el. Lerántottam a leplet a silány kőbányai Kozelről és a Prágából lélekvándorlással Bőcsre költözött gyenge licenc Staropramenről is, és elmélkedtünk egy sort közösen a kézműves sör elnevezés létjogosultságán is, ahol sajnos megint beleütköztünk a Smaklig Maltid romboló, ám nevetni, vagy ha úgy tetszik sírni való piaci jelenlétébe.

És végül - hogy ne a negatívumokkal fejezzem be - néhány személyes idei kedvenc: Tibeer Nelson Sauvin-es búzája, az azóta sajnos gerilla-főzővé visszaminősült Bierzauberei 1852 Burton Ale-je, a Távoli Galaxis versenyverziója, az Anderson Valley Amber Ale-je, Rizmajer Józsi szenzációs Maibockja, a békésszentandrásiak Armando-Csakajósör-Gergő tiszteletére főzött visszafogott angolos IPA-ja, a Pyraser ropogós, fűszeres Hopfenflückere, a Thornbridge Kipling-je, a nagyon szép emlékeket idéző Tsarina Esra a De Molentől, vagy a Rotburger Weihnachtsbierje. Persze ezek csak kiragadott példák, de olyan jó visszaidézni...