Takács Péter szinte mindenhol fel-felbukkan a hazai sörös színpadon. Több főzdének segít receptekkel már régóta, inspirálja őket, hogy az alap szortiment mellett merjenek drágább alapanyagokkal, különlegesebb söröket főzni, és persze nagy tapasztalatával segít is ebben. Az utóbbi hetek két remek hazai búzasöréhez a Kalász Nelson Sauvin-es változatához, illetve a Rizmajer Búzához is igencsak sok köze van. Még őszbe hajlott az idő, mikor elkészült az Esti Mese, szintén egy koprodukciós sör Takács Péter és a Sernevelde közös égisze alatt. Ebben a sörben használtak az elsők között itthon - a Legenda Zöld Királya-a mellett - Maris Otter malátát, amely nemcsak egyszerűen drága, hanem határozott karaktert ad egy-egy ale-nek. Az angolok sokszor ESB-malátának is hívják, mert a legtöbb magasabb alkoholtartalmú Extra Special Bitter sörben megtaláljuk alapanyagként. Jellegzetes aromái, és persze magas ára olyan exkluzivitást adnak egy-egy főzetnek, amire felkapja a fejét minden sörszerető honpolgár.

Az Esti Mese nem titkolt szándékkal készült, egy Hobgoblin-klónt próbáltak a főzők összehozni. Nem volt elvetélt próbálkozás, de a Hobgoblinnál jóval kesernyésebb komlózás, és visszafogottabb gyümölcsösség más karakterű sört adott, ami egyébként pikk-pakk elfogyott, úgyhogy szerette a nép. A Téli Mese hasonló receptúra alapján, csak gazdagabb malátázással készült, a Maris Otter mellé belga karamell- és belga csokoládémalátával készült. Persze az alkoholtartalma is jóval az Esti Meséé fölött van. Mivel a napokban kerül csapra több pubban én is megkóstoltam és azt előre is bocsájtom, érdemes érte benézni pl.az IF Kávézóba vagy a Monyóba, ahol már föl is tették csapra.

Az alkoholtartalomhoz képest derekas bézs habot fejleszt a sör kitöltéskor, mely azért gyorsan habfoszlánnyá soványul a mahagóni-diószín pác-sűrűségű sör tetején. Illatában természetesen a Maris Otter nehéz, dióolajos, mandulás, melaszos aromáit vonultatja föl elsőként. Ehhez csatlakozik kis melegedés után egy mézes, sült gesztenyés illat, némi fenyőgyantával, borókával. A pörkölt és csokoládémalátának és a diós aromáknak köszönhetően kap egy halovány füstösséget is a sör, ami a Schlenkerla enyhébb, tölgyfán füstölt duplabakjának, az Eiche-nak a hangulatát is belevarázsolja. És - amit egyébként az Esti Mesében a legjobban hiányoltam - a háttérben ugyan, de egyértelműen jelentkeznek a piros és erdei gyümölcsök, szamóca, málna, áfonya, szeder.

Megkóstolva egy medvecukros, melaszos keserédesség az első, ami párosul egy puncsos, narancsos, szilvás, grogos ízvilággal és melegséggel. Ezután a zöld dió-befőtt enyhén édes-fanyar-keserűje és barackmagos ízek mellett a nyelvhegyen egyértelmű fekete ribizli, meggy, meggymag és egy kevés Vilmos körte pálinka mutatja meg magát. Akár sok nehezebb sör, ebben is izgalmasan, sokrétűen váltakoznak az illatok és a keserű-fanyar-édes hármasság. A lecsengés után az utóíz is egy elegáns, rafinált keserűt ad. És a Téli Mese megcsinálta azt, amit az Esti Mese csak részben, igencsak eltalálta a Hobgoblin ízvilágát, csak mindezt egy fokkal erősebb, komplexebb változatban és persze saját frazeológiával adta elő.

Egy picit talán túl nyersek, szúrósak a dicséretesen apró buborékok a sörben, de a krémességgel és a ragacsos teltséggel minden rendben. Az alkoholt csak a fogyasztás utáni teste átjáró enyhe bódultság és jóleső teltség mutatja, a szánkban csak nyomokban érezhető likőrös melegség. A nyelvszéleket az enyhe fanyarság, a nyelvcsapot, a lágy szájpadlást és a garatot a határozott, de megkapó keserűség rántja finoman össze. A keserű lecsengésével összhangban egy leheletnyi csípősség is kiérződik.

A Téli Meséhez, ha könnyű délutáni sörözésről van szó egy marcipános, csokis diótorta is illene, de a teltsége és sokrétűen izgalmas ízvilága miatt - hasonlóan telt vörösborokhoz - megállná a helyét egy gazdag, borókás, gombás raguval készített vadétel, mondjuk egy sovány, ízes vaddisznó vagy szarvascomb mellé, persze kis szeder vagy áfonyalekvárral körítve. Várjuk az újabb stílusgyakorlatot, ami már nincs messze, hiszen ez a szép Chocolate Stout is már egy tartályban várja a debütálást. Takács Péter még nem talált neki nevet, így ha valaki jó keresztapának érzi magát, egy szerény sördíjazásért és persze a dicsőségért kiadó a névadás, úgyhogy elő a kósza, de szuper ötletekkel...