Néha el kell vonulni, kizárni a külvilágot, mert sok volt, elég volt, vagy csak egy kicsit újra rátalálni önmagunkra, hogy visszanyerjük életkedvünket, gyűjtsünk egy kis erőt, hogy újra szembe mehessünk az árral, megvigasztalódjunk, vagy csak megpihenjünk.
Mindenkinek van egy kis sarka, ahová begubózhat és utána önnön bábjából kikelve, újra pillangóként szárnyalhat. Ehhez a metamorfózishoz katalizátorok is kellenek. Ilyen lehet egy finom sör, és egy - egyébiránt bugyuta - dallam, ami átlendít azon a bizonyos holtponton és életkedvünk szinuszgörbéje újra megindul felfelé.
Az egyik családi polcon bukkantam rá egy nagyon szép Stein-ra, azaz a tipikus, mintázattal, ábrákkal díszített bajor korsóra, ami agyagból, kerámiából, vagy kőből készül, és fémfedele van. Klasszikus és autentikus ivóedénye ez a baksöröknek, melyekből nemrég vásároltam is pár üveggel. A Weltenburger Asam Bock édeskés ízvilága remekül illett is a hangulathoz. És a korsó, hogy felvidítsa a gazdáját, még egy kedves dalocskát is játszik, ha felpattintjuk a fedelét. Aztán jön egy másik ismerősebb, hasonlóan szívet melengető hang is, ahogy az üvegből átvándorol a finom sör a korsóba, egyre magasabb hangon bugyog, szisszen a habkorona, és magkapó kánonnal becsatlakozik a zenedoboz csengő hangjaihoz. A lelkünk meg ebben miniatűr harmóniában feloldódva kicsit átmelegszik, majd elégedetten kortyolunk egyet az édes-komlós sötét folyadékból, És mindjárt könnyebbnek tűnik minden...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
