Tegnap volt az aradi vértanú tábornokok és Batthyány Lajos miniszterelnök kivégzésének évfordulója. Tanulságos volt látni a Híradóban az összeállítást, ahogy a megszólítottak hetet-havat összehordtak, de egy név sem sok, annyit sem tudtak fölsorolni. Volt aki őszintén bevallotta, hogy nem tud, volt ott Széchenyi, volt olyan - pökhendi, - aki zavarában csak azt mondta, hogy például Kossuth, de most nem szeretné mindet fölsorolni... No comment! Ám tegnap Maltbank Herald whisky-szakértő blogger-kollégától érdekes info-morzsát kaptam, amit szeretnék a sörös nagyérdemű elé tárni, mert roppant hízelgő és tanulságos számunkra, és azok számára is az lenne, akik elfelejtették az aradi tizenhármat, de azok - tartok tőle - nem fogják ezt olvasni.

Pedig a múlt században egész Európában élénken élt a magyar szabadságharc és leverésének híre. Olyannyira, hogy az egyik negatív főszereplő Haynau egész furcsa élményben részesült londoni sörgyári látogatásakor. A már olaszországi kegyetlen módszereiről elhíresült "bresciai hiéna" nevéhez sok akasztás és kivégzés társult magyar földön is. És a korabeli - liberalizálódó - nyugati államokban nemcsak a politikusok, de a hétköznapi emberek is más szemmel nézték a zsarnok államok elhíresült erős embereit.

Az Anchor Brewery egy 1616-os alapítású sörfőzde, amely a londoni Southwarkban (ma a Waterloo pályaudvar közelében lévő negyed) található. A főzde 200 év alatt a világ akkori legnagyobb főzdéjévé nőtte ki magát és 1815-ben már 330,000 barrel (kb. 395 ezer hektoliter) éves termelése volt. Mint híres sörfőzdét sok híres ember is fölkereste. Járt ott a többek között Edward walesi herceg, III. Napóleon és Bismarck is. Azonban a legnevesebb eseményt, ami kis nemzetközi botrányt is kavart, 1850-ben jegyezték fel. Történt ugyanis, hogy Haynau londoni látogatásakor felkereste a sörfőzdét. A kor szokásai szerint természetesen a vendégkönyvbe is beírta a nevét. A gyárban futótűzként terjedt a híre, hogy "itt van a Hiéna". És ahelyett, hogy egy udvarias vezetést kapott volna, felbőszült sörgyári fuvarosok és munkások támadták meg kövekkel és seprűkkel felfegyverkezve. Mi tagadás a büszke táborszernagy úr elég nagy ruhát kapott, és fejvesztve menekült a Temze partján egészen a szomszéd városnegyedig, ahol egy kocsmában a kivonuló rendőrség megóvta a még komolyabb inzultustól.

Hozzátartozik a történethez és az angol stílushoz, hogy a Habsburg diplomácia tiltakozására az akkori miniszterelnök, Lord Palmerston hideg közönnyel csak így reagált: "Ezek az emberek csak kimutatták érzéseiket, mit jelent számukra egy ilyen könyörtelen ember, egy ilyen erkölcsi bűnöző".

Az esemény után jó angol szokás szerint emléktáblát is avattak az alábbi felirattal: "Egy nemzetközi incidens történt itt 1850-ben - Haynau tábornokot, az osztrák mészárost itt vették észre és támadták meg a Barcley & Perkins sörgyár fuvarosai". Az esetnek olyan híre ment, hogy Garibaldi 1864-es londoni látogatásakor külön fölkereste a sörgyárat és köszönetet mondott a munkásoknak, akik elégtételt vettek Haynaun.

És erre a kis történetre és a bátor sörgyári munkásokra már mindenki - legyen az akár igaz magyar ember - nyugodt szívvel koccinthat egy jó sörrel...

(a kép forrása itt található)