A Főzdefeszttel stílusosan búcsúztattuk a nyarat és sajnos a permanens napsütést is. Beköszöntöttek a hűvös, esős napok, és a könnyű búzák, jól csusszanó pilsek szép lassan lecserélődnek a kamrában, hogy átvegyék helyüket az őszi-téli sörök. De a nehéz baksörök, apátsági tripelek előtt még van élet. Az ősz nemcsak a szőlő-, hanem a komlóérés ideje is. A friss komlóval főzött sör hasonló élményeket rejteget, mint a Márton-napi újbor vagy az oly nagyra (sokszor túl nagyra - már azok közül, ami eljut ide Magyarországra) értékelt Beaujolais. Klasszikus példa az ilyen sörre a Pyrasernek - mostanában a Sörspecialista-Sörmanufaktúra sajnos nem hozott belőle, innen is üzenem, hogy ejnye! - Hopfenplücker fantázianevű Pils-e, amit a saját komlóültetvényükről frissen szüretelt komlóval azon rögvest szedés után főznek, és utánozhatatlanul friss zöldséges karaktert kap tőle a sör. Igazi rágcsálható, harapható darab. Ahogy a német mondja: Herbfrisch. Én annak idején nem is írtam róla, mert mielőtt tollat ragadtam volna, behabzsoltam, így KK kolléga bejegyzéséből fölidézheti, aki kíváncsi rá. De nagyon elkalandoztam Angliától, ahonnan a címben nevezett sört kaptam, szeretett húgom közreműködésével. Aki persze örül, hogy drágalátos bátyja megbízhatóan egysíkúan működik, így nekem bármilyen alkalomra hozhat sört, nem kell a fejét törnie agyafúrt ajándékokon.

Szóval a Shepherd Neame, ahol a vizsgált sört főzik, egyike a legrégebbi angol főzdéknek (1698 a hivatalos alapítás), és a tradíciók mellett (pl. ugyanazt a vizet használják azóta is a főzéshez) komoly újításokat is alkalmaznak. Egyik ilyen, hogy a főzőüstbe forró gőzt vezetnek, így nem kívülről melegítik az üstöt, hanem belülről melegszik a főzet, és ezáltal frissebb és konzisztensebb. Ha nem is tudjuk ezt ellenőrizni, mindenesetre jó PR-osan hangzik. Maga a Late Red sör is egy tradíció és új technológia közt vibráló darab. Hagyományos alapanyagokból főzött közepesen erős (4,5%-os) ESB(?), amiben a crystal malt és az angolok hagyományos aromakomlója az East-Kent Golding mellett jön egy kis csavar. Ez a csavar meg a háromszoros komlózás, méghozzá a Goldingot hagyományosan a komlóforralás alatt és aztán közvetlen a vége előtt adagolják a sörbe, majd Cascade-dal rákontrázva hidegkomlóznak, hogy felturbózzák a gyümölcsös és keserű hatást. Nézzük is, milyen sikerrel teszik ezt!

A Late Red poharunkba kerülve gyönyörű mélyvörös-rezes színben játszik, és tetején - köszönhetően a gazdag komlózásnak - igencsak tisztességes piszkosfehér, paplanos habot fejleszt. Illatában a jellegzetes ESB-s sztenderdet hozza, piros bogyós kezdés mellett némi rágó és a malátától enyhe (tej)karamella legyezi orrunkat. Kicsit visszafogottra sikerült, nem olyan intenzív a hatás, de ez betudható a kisebb testnek. Sajnos az ízekben is jóval haloványabban muzsikál, mint azt a megjelenésből gondolnánk. A kis édeskés indítás után enyhe fanyar gyümölcsösség, némi lágy zöldséges komló egy közepesen vékony, enyhén vizes test és visszafogott, de tiszta száraz keserű zárás. Igencsak intenzív buborékjai vannak, ami egy bitternél nem megszokott, de ha könnyű, enyhén ízes frissítőnek, aperitif-sörnek fogjuk fel, akkor még kellemesnek is tekinthető. A Hobgoblin-tól vagy Fuller's ESB-től azért elmarad, (és gyarló módon nem bírom ki, de beteszem egy új sörös(?) blog leírását is a Hobgoblinról - legyen miből okulni) de egy kellemes, jól fogyasztható sör, és minden tekintetben inkább egy Premium Bitter, mint egy ESB. Jó átlag, hiba és különös erények nélkül.