Éves bánki nyaralásaimon a helyi kisboltban mindig beszerzem a mindennapi nyaraló léthez szükséges Palóc söröket. A sörfőzde alig 20 kilométerre, Balassagyarmaton üzemel, és szerencsére a helyi boltos felismerte, hogy a nyaralók közül már többen jobbra vágynak, mint a strandon és a kocsmában kapható Soproni. A kis és olcsó helyi sörfőzde kategóriából a Széles & Széles Kft az elmúlt két évben egyértelműen kilépett. Ennek bizonysága, hogy megfőzték a klasszik angolos IPA-jukat (Dunakanyar), és korábbi egyszerű elnevezések helyett a Palóc sörök is fantázianeveket kaptak. Így lett a búzából Kalász, a barnából Mementó és a vörös sörből Vidróczki. Ez utóbbit még nem kóstoltam idáig, így haza is hoztam egy palackkal, hogy megvizsgáljam közelebbről. Már volt szerencsém egy betyáros sörhöz, a békésszentandrásiak Rózsa Sándorral fémjelzett ízesített sötét baksöre, a Betyár Király mellett szerencsére a Ludas-úr féle Betyár Fekete elakadt Komlókutató kolléga kóstolási szűrőjén, és nekem elég volt a híre...

A palóc népi romantikás címkéjű betyáros söre a felrat szerint Kaltenecker-receptúra alapján készült és nem tartalmaz semmilyen adalékanyagot. Egy vörösréz-borostyán árnyalatú áttetsző sört kapunk poharunkba, aminek kicsit szódásan gyorsan illan a habja. Illatában (répa)cukor, melaszszirup, malátaszörp a domináns, majd amikor már beskatulyáztam volna, a felmelegedés alatt, hirtelen meglepetésre, egy határozott angol ESB (Extra Special Bitter)-s rágógumis, málnás-meggyes-ribizlis illatvonal is előtérbe kerül, csak sajnos a várt komlós aromák hiányoznak.

Ízében is a kicsit butácska malátacukrosság nyit, utána könnyű, szódásan-vizesen üdítő test jelentkezik. Szintén angolszász párhuzam, ez a vizes, egynemű, egyáltalán nem karakteres Bitter jutott róla rögvest az eszembe, no meg egy motoros-tricikli, amin jóféle szikvizes üvegek csörömpölnek. Merthogy - az 5,5 % alkohol ellenére az az érzésem támadt, hogy egy édeskésebb malátaszirupot toltak föl evvel az említett szikvízzel. Valahogy nincs meg a sörnek a teste, csak az édeskés nyitás után az illanó buborékok, és a komlókarakter a bokrok alatt sunnyog, mint Vidróczki a pandúrok elől. Aztán marad a kicsit fémes utóíz, némi alkoholos melegséggel és csipetnyi csípősséggel, ami - és ez itt igazán magyaros - hasonló egy paprikapálinka záró ízvilágához.

Ivósörnek abszolút megfelel, bőven veri a mainstream világosakat, ám egy kicsit aromásabb komlózással és egy kevés karamell malátával sokkal kerekebb, karakteresebb sör válhatna belőle.