Fóton mindig történik valami. Gyenge Zsolt már a Zwölfer TEK-et, ezt a sielős barátainak főzött sört is szűretlennek szánta, csak aztán közbeszólt a technika, és az első főzetet le kellett szűrnie. A Fóti Zwickl Facebookos beharangozójakor rögtön feltűnt, hogy a Zwölfer TEK is meg a ez a szűretlen is 13-as Ballinggal készült, így beigazolódott sejtésem, ez tulajdonképpen a Zwölfer 2.0-ás változata.
A cyberpunkos címke helyett itt egy visszafogott, historikus feliratúval találjuk szemben magunkat, melyről a jártasabb olvasók sok mindent első blikkre megtudhatnak. Zwickl, azaz osztrákból fordítva szűretlen sörről van szó. Ezeket a söröket német területen Kellerbiernek, de a Hofstettnernél Kübelbiernek hívják. Sokkal gazdagabb, izgalmasabb ízeket adnak a sörivónak, hisz - ellentétben a sima láger sörökkel - nem szűrik le azokat a főzés közben keletkező maradékanyagokat (szénhidrátok, vitaminok stb.), amitől ugyan nem lesz tükrösen tiszta a sör, de ízében sokkal teltebb, gazdagabb marad. Kis hazánkban ilyennel, viszonylag elérhető közelségben a fővároshoz a vörösvári Rotburgernél találkozhatunk még. Sőt tavaly a Dreher is megmutatta a Kézműves Ászok mellett a Budavári Sörfesztiválon, milyen a szűretlen Dreher, de abból a folyékony büntiből nem szeretnék még egyszer inni. Aztán a címkén ott szerepel a 'Premium' kitétel, ami legtöbbször a 12-13 Ballingos cseh söröknek a kategória-jelölése, azaz maláta is került bele tisztességesen.
Volt szerencsém a múlt héten a Cheersben csapról, valamint a Mahagon sörvacsorán meg otthon, "laboratóriumi" környezetben palackból is kóstolni. Az itt olvasható leírás az üveges változat ízeit próbálja feleleveníteni, a csapolt valahogy haraphatóbb és kevésbé édeskés (bár ebben lehet, hogy csak a kóstolási hőmérséklet a ludas), az alábbi tulajdonságokból a keserű-vonal intenzívebb benne. Kitöltve a fóti zwicklit dús, krémes fehér hab és méz-sárga, opálosan csillogó nedű kerül korsónkba. Illatában rögtön érezzük a német aromakomló jellegzetes, enyhén muskotályos aromáját, mely kevés jellegzetes házisörös (enyhén fanyar, és jó értelemben vett kocsmaszag) illattal gazdagodik. Kiérezni belőle kis mézes kenyeres édességet és egy kis nyerseség is van benne.
Ízében egyszerre érezni a mézes malátás alapon nyugvó gazdag komlózást, amely vegyül némi fémességgel, amit a buborékok intenzívebbé tesznek. Nem feltétlen kellemetlen, hanem inkább kicsit megosztó lehet, mint a Frank Svájc söreinek fémesebb, vasas ízben gazdagabb vízből főzött sörei. Igazán jó kis tavaszi sör, még elég testes, de már kellően friss és könnyű, azonban nem egy túlságosan izgalmas, sokrétű darab. Nincs több dimenziója, másodlagos, harmadlagos ízei, de amire készült annak tökéletesen megfelel. Egy jó ivósör, amit egy kicsit rafináltabb komlózással talán még jobbá lehetne varázsolni. Egy Winternachtot nem cserélnék le rá.
Mindenesetre az enyhén fémes kesernyés ízvilág és a hozzá simuló édeskés krémesség miatt remekül párosítható bizonyos ételekhez. Amikor megkóstoltam nekem is a spenót jutott az eszembe, és nem véletlen, hogy a múlt pénteki sörvacsorán a Mahagon-os szakácsok is egy spenótos ételt passzintottak hozzá, ami a nem túl sós brinzás mártással és a Fóti Zwickl-vel remekül harmonizált, és talán a vacsora legjobb kettőse volt. De magyaros káposztás ételekhez, székelykáposztához, káposztás réteshez, esetleg édeskésebb, paradicsomban dúsabb lecsóhoz is bátran ajánlanám.
(a sörvacsorás ételfotó Banyay felvétele innen)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
