Sörbúvár

Egy-két hónappal ezelőtt lettem figyelmes az FB-n egy új házi "főzdére", akik friss lendülettel kezdték el "reklámozni" magukat és főzeteiket. Persze egyelőre csak otthoni mennyiségben főznek, de már készül IPA, 

búza, és készült egy Porter is. Általános jellemző, hogy nemcsak a sörfőzés területére kirándultak, hanem egy egységes, kifejezetten szimpatikus és nem túl nyakatekert címkevilágot sikerült megalkotniuk. Ebben a tekintetben már több főzdénél jóval előrébb járnak. Még a laikus kíváncsiak felé is érzek nyitást, hiszen a világos-sötét, keserű-édes szín- illetve ízegyenes vélhetően a kezdőknek illetve a sörbarátok csajának / pasijának szól, aki majd, ha már ott lesz a termék a polcokon, elképzelhesse, hogy egy IPA miért a keserű, egy Porter miért az édes felé tendál. Mindent összevetve szimpatikus, összeszedett csapatnak tűntek, és nem is kellett őket noszogatni a kóstolóért.

A Higgins, egy 6,3%-os erős Porter. Illatában száraz, kicsit földes és leheletnyit füstös, erősen csokoládés, csokilikőrös és enyhén kávés. Ehhez társul az élesztőből kevés gyümölcsös fanyarság. Szép sötétbarna színű sörünk tetején egész szép, krémes bézs habkorona fejlődik, de - a magas alkohol miatt cseppet sem nagy meglepetés - viszonylag hamar, csak vékony fátyol látható a pohárban.

A csokis illatnak némileg ellentmondóan igen száraz, alkoholos az ízvilága. A pörkölt és sötét malátákat szépen megtámogatja a komló száraz, enyhén fanyar keserűje, erre reflektál a karamelles, égetett cukros édesség. Lezárásként egy kevés pörkölt mogyoró és némi fanyar gyümölcsösség jellemzi. Ha megjáratjuk a szánkban, kicsit hiányzik a krémessége, inkább szúrós, apró múlékony buborékok jellemzik. Egy kicsivel több karamelles test és kevesebb komlókeserű az én ízlésvilágomhoz közelebb áll, de ez így kifejezetten markán, amarikaias darab volt. Ahogy ízlelgettem egyszer csak beugrott, hogy valami ilyesmit már kóstoltam. A Hara Punk Papap O'Hara első változata volt nagyon hasonló jellegű. Itt is azt éreztem a készítők mindent akartak egyszerre, és a kevesebb talán több lett volna.

Ettől függetlenül, ha már kaptam még egy üveggel, nosza, bepácoltam egy kis felsált ebédre, és egy zaftos enyhén zöldborsos marhahúst és kis salátát haraptam a savanykás nehéz Porter mellé. Az ebéd mellett már nem kellett olyan  intenzíven koncentrálnom a különböző ízekre, hanem egyszerűen átadtam magam a marhahús és a Porter igen kellemes élvezetének. Remélem, a Gólem hamarosan meghozza a többi sört, amik levetkőzik a gyerekbetegségeket, és még jobbak lesznek az eddigieknél. Hajrá, csak így tovább!