Volt, nincs. Egyszerűen nem fogtuk még fel, hogy csaknem 10 év után már nem látunk többet. Még itt áll az étterem előtt az autód, csak Te indultál el valamerre...
Képek maradtak, zenék, beszélgetések és persze ízek, a közös sörök, közösen készített sörkorcsolyák. Az egyszerű sztrapacskától az "év legjobb sör étel párosításáig". Mesélhetnék arról, hogy tökéletes szakmai tudással formába öntötted, amit kitaláltam, például a Grabanc-szútrát, vagy az egyik első, úttörő, de nagyon igényes sörvacsoráról, ahogy 2 éve a Főzdefeszt Előszilveszterre Black Rose-Tiramisut készítettünk, vagy mikor megmutattam Neked a lágersörök után az IPA-t, de úgyse tudnék mindent leírni, összeszedni. Álljon itt pár kép és néhány verssor, mert hiszem, hogy bár feljebb léptél, visszanézel ránk. Egy Aventinus-szal, az egyik kedvenceddel köszönök el, és titokban nagyon irigylem azokat, akiknek ezután főzöl...
"Ó, értsétek meg, el kell tűnnie,
még akkor is, ha maga sem akarja.
Míg hangja - léten át - elér ide,
már messze jár, hová ember nem ér fel.
Rácsként az ujját nem nyűgözi lantja,
s míg följebb száll, még vissza-visszakémlel."
(Rainer Maria Rilke)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
