A magunkfajta sörbloggerről sokszor az járja, hogy felhőb@szó sznobként csak drága különlegességeket fogyaszt eltartott kisujjal egy csiszolt tulipánpohárból, aztán ibolyaillatot, animalitást és füstízt kiált a világba. És - valljuk be nagyon őszintén  - ebben azért néha van valami. Azért a felsőbbrendűnek tűnő itészkedés mellett mi is iszunk lágert, pilzenit és 500 Ft-nál olcsóbb söröket, max. nem írjuk meg ide, ellentétben mondjuk a Komlókutató kollégával, aki sokszor vesz górcső alá, majd halált megvető bátorsággal önti le gigáján a legbizarrabb sörnek látszó folyadékokat.

Amikor frissen tanultam görkorcsolyázni, egy idő után akaratlanul is azt sasoltam a várost járva, hol van jó kis sima járdafelület, ahol nagy sebességgel gurulhatok föl-le. Manapság - családapaként ugyanis az én reszortom a bevásárlás - már a szuper-, hiper- és egyéb marketek polcai között valami megmagyarázhatatlan felsőbb fluidum (nevezzük Erőnek?) titkos benső parancsára hogyhogynem mindig a sörös polcok között találom magam, hátha leárazták a Staroprament, vagy esetleg bekerült valami ismeretlen darab Európa jobbik, sörösebb fertályáról. Persze ha valami nagyon olcsó, az azért felettébb gyanús, de a 150-250 Ft-os pénztárca-lélektani együttható szerint igenis lehet kellemesen fogyasztható, ámde diszkont darabokat találni, ha az ember nyitott szemmel jár, és elég bátor a kísérletezéshez. Arra gondoltam, talán így adhatok a nyájas olvasóknak olyan tippeket, amikre nem is gondolnának elsőre. Ebből még egy rendszer nélküli sorozat is kerekedhet, mert mindig van új a nap alatt és a korsó mélyén.

Első ilyen darabunk félig szükségből került a kosaramba. Balatoni nyaralásunk félidején, a sok olimpiai közvetítés miatt erősen megfogyatkozott az otthonról vitt sörkészlet, így kénytelen voltam a helyi Penny Market egységben valami rendes sör után nézni. A Heineken - bár fogyasztható - túl drága volt, és cseppet sem csábító, az álnémet darabokat meg nem kell bemutatni. Ipari végtermék mindegyik, akár a tescos virsli. Nyár és meleg lévén akadt meg a szemem az Augsteiner búzasörén. Kicsit félve tettem a kosaramba, mert a Borsodi Búza után nem reméltem túl sok jót, de bátraké a szerencse. Az összetevők (búza- és árpamaláta, víz, komlókivonat és élesztő) látszatra rendben vannak. Pektin nincs benne és ez biztató, úgyhogy be a hűtőbe, ki a pohárba...

Szép narancsos, szalmás, élesztőtől opálos búzasör kerül a poharunkba, a habja is egészen rendben van, bár lehetne picit tartósabb. Illatában enyhe cukros élesztősség, ananász és kevés cukrozott citrushéj keveredik. Ízében a legnagyobb versenytársnál, a sok helyen kapható, hasonló áru (199-250 Ft) Valentins Weissbiernél sokkal jobb. Nincs benne az élesztőnek az az enyhén szappanos, kovászízű karaktere, hanem (konzerv)ananászos, enyhén citrusos és némileg malátás. Rendkívül kellemes frissítő még ebben a szép őszben is, és - bár nem egy Schneider - ár-érték arányban nagyon jó. A multiknál kapható versenytársak közül az Edelweiss-szal ízben is, az Erdingerrel meg árban veszi fel a versenyt. A HB búzájánál, és a Löwen Weisse-nél - szerintem - egyértelműen jobb minden fronton, a Borsodi (szégyen-)Búza meg természetesen a közelébe se jöhet.